Csak egy hercegnő/BEFEJEZETT VÁZLAT

Zara Ella Linda Phamina

- Hercegnő - dermed meg az arca, és mutat a velünk szemben álló anyámra.

- Ööö... Anyám - libbenek el Liam mellől.
- Zara Ella Linda Phamina! Kislányom! Erre neveltelek? Hogy holmi alatvalókkal enyelegj? - igen, ez a teljes nevem.
- Nem anyám, nem - szégyenlem el magam.
- Liam! Ugye tudod, hogy nem szabad semmilyen összeköttetést fűznöd a hercegnővel? Jah, és Zara! Hallottam ám William-ről! Ahhoz is lesz pár szóm! - szól dühöngve.
- Igen tudom felség - szól Liam.
- Rendben, állok elébe! - mondom én.
- Liam-kém! Ez nem ilyen egyszerű, ugye tudod! Ezért ki is csaphatnak innen!
- Igen tudom felség! - felel.
- Az én hibám - teszem fel a kezem.
- Vagyis? - néz rám anyám.
- Én öleltem meg - mondom, magamra vállalva a felelősséget.
- Gyermekem, ugye tudod hogy most még egy fát tettél a tűzbe!
- Igen és vállalom a felelősséget! - húzom ki magam, így átlatok anyám felett, és ott van az az arc, amit nem akartam látni. William arca.
- Hé William - emelem meg hangom.
- Nincs itt semmilyen William - válaszol anyám.
- De itt van - szól Liam is.
- William, látlak - húzom ki ismét magam, mire szemkontaktust keltek.
- Igen? - szól cincogó hangon, és kilép a takarásból.
- Te kis seggfej! - indulok oda hozzá, de Liam vissza húz és a fülembe súg:
- Inkább ne!
- Zara! Mióta viselkedsz te így? - sopánkodik anyám.
- Amióta ti ennyire a  házasságomat akarjátok! Tudod mit? - mondom, és Liam elé lépek - inkább hozzá megyek, mert ő nem lesz soha sem olyan, mint William, soha nem fog semmire kényszeríteni! És mindig meg fog védeni - mondom, majd szorosan magamhoz húzom őt, mire ő is átölel.
- Elisabe...- lép be apám is a képbe - Zar... Liam? William?
- Igen? - szólunk mind a négyen egyszerre.
- Zara! Te mióta vagy ilyen jóban Liammal? Liam, ugye tudod, hogy neked ezt nem szabad?! William, tudod mióta várok rád! Elisabeth, tőled csak azt akartam kérdezni, hogy láttad-e Will-t.
- Régóta vagyunk barátok - válaszolok először én.
- Igen tudom - feleli Liam.
- Elnézést uram - süti le szemeit William.
- Zack! Tudod te, hogy miről maradtál le? - tesz szemrehányást anyám.
- Nem, de úgy érzem a három fiatalt várom a trónteremben! - ordít, és néz ránk nagyon csúnyán.
- És én? - esik kétségbe drága anyám.
- Mit érdekel engem! Gyerekek! Gyertek utánam! - szól az apám, és elsőnek én indulok meg. Mögöttem Liam, és végül Will.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer oda is bejutok... - suttogja Liam.
- Előbb, vagy utóbb úgyis ott lettél volna - mosolygok rá bíztatóan.

Beérve a trónterembe, amelyikben a bál is lesz:
- Szóval foglaljatok helyet! - mutat egy kör asztalra. Én leülök legszélre, mellém Liam, és végül pedig Will.
- Először is! Liam, még egy húzás, és ki van rúgva - kezd bele.
- Rendben - konyul le a szája.
- William, magával majd 4 szem közt kívánok beszélni.
- Gondoltam - mondja szemrehányást nem tűrő hangon.
- Zara Ella Linda Phamina! Gyermekem! A bált arra szerveztem, hogy megtaláld a párod! Erre mit látok? Ott ölelgetsz egy holmi alatvalót! Az eszem megáll! - néz rám.
- Igen, tudom, hogy arra szervezed! És ő nem holmi alatt való! A barátom! Aki soha nem zsarolna meg, és nem kényszerítene semmire - nézek csúnyán William-re - És ez csak egy ölelés! De hamarabb megyek hozzá - mutatok a mellettem ülő fiúra - mint hozzá! - mutatok Will-re.
- Rendben, ha itt járunk akkor William Sper! Megkérlek, hogy többet ne tartózkodj a kiralyságunk területén! Maradj a saját birtokaidon! - mondja ki apám a végszót - Mehettek is! Pontosabban, Zara, maradnál egy percre? - szól, majd William-et őrök kísérik ki - Liam, kint várja meg a hercegnőt! - mire ő is kilépett, csak nem kísérettel.
- Igen apa? - szólalok meg kis idő után.
- Szóval, azt veszem észre, hogy Liam-mel mostanában nagyon jól kijössz. Viszont ezt nem engedhetem meg.
- Na ne! Ha lecseréled... - kezdek bele, de ő félbe szakít.
- Á-á-á-á! - csitít - nem, nem cserélem le, örülök, hogy boldognak látlak! A bálról akarok beszélni!
- Vagy úgy! - ámélkodok.
- Szóval, kísérő nélkül kell belépned. Mivel Peter lesz a bejelentő, ő nem tud addig is rád figyelni. Liam-ra gondoltam. A bálba csak akkor léphetsz be, ha már mindenki megjött, addig is Liam-mal töltöd az időt. Kérlek ne hozz szégyent a királyi címünkre!
- Nem fogok - szólok, és kissé megenyhült a düh után az arcom.
- Remélem tényleg megházasodsz holnap után! Jah, és aznap nincs lámpa oltás, akkor lesz vége a bálnak, amikor eltáncolod a kiválasztottal a keringőt.
- Köszi apu - ugrok fel, és átölelem.
- Tudod, te nem leszel ugyan olyan uralkodó, mint bárki más, köztük én és anyád is bele tartozunk.
- Ha te mondod! - ölelem meg szorosabban.
- Na, menj! Már Hern-t beküldedtem a szobádhoz!
- Kösziiii - mosolygok - szia, és jó éjt, mert már 8 van - kacagok.
- Jó éjt kislányom!

- Mi volt? Kaptál? Szólalj már meg? Mióta kijöttünk, csak lefelé hajtod a fejed és nem szólsz - mondja sértetten Liam.
- Nem, nem kaptam. Inkább a szobámban majd beszélünk - szólalok meg, vagyis suttogok. Liam huncutúl összeborzolta a hajam, mire meglegyintettem az arcát.
- Jó- jó! Maga nyert - lép hátrébb, és leporolja a zakójat.

- Zara kisasszony! Hern már itt van - szól Peter, ahogy befordolunk a szobám folyosójára, mire a dalmatám villám gyorsan letipor a lábamról, és össze vissza nyalogatja az arcom.
_Futty_
Fütyül Peter, mire leugrik rólam a kutya és engem meg felsegít Liam.
- Látszik, hogy szereti magát - mondja az előbb említett.
Mikor oda értünk az ajtóhoz, a kutyám már majd rám ugrott. Beléptem az ajtón, majd utánam Liam, és mellette Hern.
- Ohh te fiú! - mondom, mert ismét letiport csak most puhára estem, mert az ágyamra pont.
- Hern, gyere csak - szólítja Liam, én meg ugyan úgy kiterülve maradok.
- Jól vagy? - hajol felém.
- Fogjuk rá - mosolygok.
- És lehet még boldogabb a hercegnő? - zavar össze a kérdésével.
- Ahogy hallom igen - pirulok el.
- Waúú - ugat Hern, aki elfoglalja zúgját a szobámban.
- Biztos ebben kisasszony? - zavar még összébb, és hajol közelebb.
- Mostmár teljesen - és egy nagyon picit én is közelebb húzódom.
- És mi lesz a következménye, annak, ha most megcsókolom? - leheli számra.
- Kirúgnak téged - kacagok egy enyhén. Majd Liam még közelebb hajol.
- Akkor kirúgnak, de ezt most meg kell tennem - mondja, majd hosszasan rátapasztja száját az enyémre. Teljesen elvesztem, semmit sem hallottam, a fülemben zúgó vértől.
Alig jutottam levegőhöz, de nem mertem megszakítani, mert féltem, hogy akkor csak ennyi volt, és nem fog tovább csókolni.
- Li-liam - nyögöm egy levegő vételnél.
- Igen? - szakítja félbe a csókunk.
- Maga szeret engem, azért akar herceg lenni? - kérdezem.
- Hajj hercegnő, bocsásson meg, de én most megyek kirúgatom magam...
- Ne! Ne Liam! - könyörgök, mert már elindult az ajtó felé.
- Bocs, ezért az egészért... - süti le szemeit, és fordul enyhén felém.
- Tudja mit mondott az apám a trónteremben? - kérdezem, mert megígértem neki, hogy elmondom a szobában.
- Nem.
- Azt, hogy maga vigyáz rám a bál alatt, persze úgy, hogy senki nem látja, mert ugyebár kísérő nélkül érkezek. 7-től van a bál, és nekem csak akkor kell bemennem, amikor már mindenki ott van, addig is maga vigyáz rám - mosolygok, amit ő is viszonoz, csak ő nem teljes szívéből.
- Ezek után, még szóba állna velem kisasszony? - mutogat a levegőben.
- Igen Liam! Én magát nagyon bírom! - ugrok fel, és megölelem.
- Hajj Zara! Miért kell magának ennyire kedvesnek lenni - kacagja el magát.
- És magának miért kell ennyire őszintének lenni? - nézek fel a zöld szempárba.
Ezek után, már nem történt semmi különös, csak beszélgettünk, mint két barát, és aztán én elaludtam, de Liam, még akkor is vigyázott rám.