Csak egy hercegnő/BEFEJEZETT VÁZLAT

Szökésből halál

Az alvás nem az erősségem... Mit ne mondjak elég sokszor voltam fent... De a lényeg az itt van most körülöttem! Holnap báál! Víí!
- Melyik hajat szeretné Zara hercegnő - jön utánam a fodrászom képeket tartva a kezében.
- Legyen a 3. James - mutatok rá egy egyszerűre.
- Akkor holnap várom magát! Háromnegyed hét! Ne késsen, az anyja van utána, aki nagyon bonyolult hajat kért - sziszeg az orra alatt, és tovább megy.
- Smink lesz? - jön oda a kozmetikus is, amíg én az ebédlőhöz tartok.
- Egy kicsi, a szokásos, csak most a kiralykékhez illő - mondom.
- Akkor 6-kor megfelel? Kb. egy negyed óra!
- Persze - válaszolok, és belépek az óriási ebédlőbe.
- A reggeli tálalva kisasszony - jön oda a pincér.
- Igazán köszönöm - mosolygok rá kedvesen.
- Hallom, hogy apáddal " kirúgattátok" William-at - kap be anyám egy falatot, mire én egy nagyot nyelek.
- Igen - nézek apámra, hátha kihúz a csávából.
- Meg volt rá az okunk, hisz te is tudod! - morfondírozik apa.
- De ő arra való fiú volt! - hámánkodik Elisabeth királyné.
- Egyáltalán nem! - szólunk egyszerre apámmal.
- Mindegy is, holnap remélem már lesz gyűrű az ujjadon! Meg el ne felejtsd! Még ma jössz megtervezni a dizájnt!
- Jó- jó! És mikorra? - azt kell tudni a díszítésről, hogy brutál unalmas.
- Egyre gyere, de ha késni fogsz, annak nem lesz jó vége! - néz rám csúnyán.
- Nem fogok - vigyorgok pimaszul - Köszönöm finom volt - állok fel az asztaltól, és indulok meg a kert felé.
- Zara kisasszony! - szól utánam Liam.
- Igen? - kérdezem.
- Magát keressük már mióta! De mostmár megvan - nevet fel.
- Jön velem a kertbe? - kérdezem.
- Ha a hercegnőt nem zavarom!? - mosolyog és elindul felém.
- Maga sosem - viszonzom én is.
A kertbe kilépve megcsapott a fülledt meleg, ami nyáron szokványos. A harmadik szökőkúthoz mentem, és leültem a mellette lévő padra.
- Mára mi van betervezve? - kérdezem az ifjabbik testőrömtől.
- Ha a reggelinél nem jött be valami a képbe, akkor semmi - bámul mereven előre.
- De, egyre a trónterembe kell mennem díszíteni... Az anyám hívott - fújjolok.
- Akkor oda időben kell érkezni - mosolyodik el.
Ahogy ültem ott és relaxáltam a napfényben hátradőlve a padon, eszembe jutott, hogy kimehetnék már egy kicsit a palotából.
- Liam, ha most ki megyek a vásárra nem köp be anyaméknak?
- Hogy köpném, ha nekem is mennem kéne? - néz rám, úgy, mint aki azt sugallja: hát ez természetes.
- De úgy mennék, hogy maga nem jön! Egy kicsit csak úgy szabadon, magamban!
- Nem lehet hercegnő, akkor az kiderülne, és én repülhetek, maga meg szobafogságot kapna.
- És mi van ha nem derül ki? A tegnapi sem derült ki! - utalok a csókra.
- Még... Higgyen nekem, nem lesz annak sem jó vége... Elszállt az agyam, bocsásson meg, de én ezt nem bírom! Nem bírom ki, hogy ne nézzem magát, hogy ne érnék önhöz, hogy ne szeressem magát! De az élet nem mindenkinek a "happy end"-es sorsot írta - szomorkodik el.
- Liam, figyeljen most jól rám!
- Én mindig figyelem - nevet fel kínosan.
- Ha bálon nem lesz meg az igazi, akkor maga lesz az új király! Még ha nem is szerelem ez, akkor is, már barátságnál több...
- Én nem vehetem el Zara! Én nem lehetek király! Én nem vagyok magának való...
- De! Maga több, mint egy testőr nekem.
- És Peter? Ő nem? - néz csalódott szemeivel rám.
- Ő nem olyan, és nem is lesz - mosolygok szemeibe. - Most arra kérem, hogy mondjuk azt, hogy elmegyünk a vásárra. Csak ketté válunk, és majd egy adott ponton találkozunk.
- Nekem ez nagyon nagy kihívás! És szabály szegés!
- Pont te mondod, hogy szabály szegés? Akkor én meg az etikett? - mondom kacagva.
- És mibe öltzözzek, mindenkinek feltűnik egy szmokingos férfi!?
- Szerintem egy sima hétköznapi pólóba, meg nadrágba.
- És a kisasszony miben fog?
- Én is pólóba, és nadrágba.
- Mi van ha megkérdezik miért megyünk ilyen ruhában?
- Hogy jobban beolvadjunk a tömegbe! Ez a legelhihetőbb.
- Ez óriási kockáztat! Mi van ha magát elrabolják? Vagy rossz emberekkel barátkozik?
- Higgyen nekem tudom ki a jó, és ki a rossz!
- Haj, ez nem ilyen egyszerű!
- Dehogynem! - szállok vitába.
- Nem!
- De!
- Na ide figyeljen kisasszony! Én arra esküdtek fel, hogy sohasem hagyom magára! És mindentől megvédem magát!
- Hajj, hagyjuk inkább... Nem megyünk! - állok fel és indulok el a szobámba, sértetten.
- Kisasszony várjon, nem úgy értettem! - fut utánam elkapva a kezem.
- Akkor, hogy? - veszem ki kezéből kezem.
- Bocsánat!
- Most ne szóljon hozzám kérem - megyek tovább.
A szobámig tartó út némán telt.
- Maradjak kint hercegnő? - szólal meg Liam.
- Nem, jöjjön csak be - modnom gúnyosan. Amiután beléptem az ajtón, lefeküdtem az ágyra és ebédig olvastam, közben Liam egy szót sem szólt, megtartva az ígéretét.

- El ne felejtse, egyre a trónteremben kell lennie - szólal meg Liam, amikor az ebédhez igyekszem.
- Rendben! Köszönöm - sóhajtom, és belépek az ebédlőbe.
Az ebéd közben a szökésem tervét eszleltem ki, vagyis a vásári szökést.
A következő a terv:
Mivel csak fürdéskor nincs jelen egyik testőröm sem, akkor kell kiszöknöm. Vagyis a földszinti fürdőben az ablakon keresztül, és mivel nem mehetek habos-babos ruhában, ezért kikészítem magamnak a városi viseletem. Ha a kerten keresztül jutok, akkor már csak a kapu van hátra, ott pedig majd meglátjuk mi lesz. Onnan már sima liba az egész. Már csak az a kérdés, hogy mikor induljak? Ebéd után? Nem, az túl kockázatos, mert nem biztos, hogy vissza érek egyre. Akkor valószínűleg inkább a díszítés végeztével fogok "szökni". Reméljük a legjobbakat! Hátha nem bukok le.

Egy óra van, már egy öt perccel hamarabb ott vagyok, inkább, mint, hogy késsek.
- Nem rossz! - szól anyám, ahogy meglát.
- Inkább hamarabb jöttem, viszont hol vannak a díszítéshez szükséges dolgok? - nézek körül kérdőn.
- Sehol, még csak tervezünk! Mit gondoltál?
- Hogy már díszítünk is? - nézek félve a fekete szempárba.
- Nem! - förmed rám, majd elkezdjük a tervezést.
Egy fél óra múlva már a szobámban keresgéltem, hogy mit vegyek fel a városba, Liam-at kiküldtem, hogy ne is sejtsen semmit.
- Hová ilyen sietősen? - kérdezi Liam, mikor kilépek a szobámból.
- Fürdeni - mondom gyorsan, és már szaladok is.
- Van valaki bent? - kiabálok be a fürdőbe. Semmi hang. Ez az! Sikerülni fog! Gyorsan leveszem a királyi viseletem, és felveszem az egyszerű városit. Kiveszem a tiarám. A hajamat teljesen ki engedem. Nyitom az ablakot, kirugrok. Ez az! Sikerülni fog!
Szaladok a kapuhoz, amin éppen akkor megy ki egy szekér.  Gyorsan oda bújok mellé, majd kiérek az utcára. Tudom merre van a vásár, a felé indulok el.

- Ohh, elnézést - botlok bele egy fiúba.
- Semmi gond - méreget - Olyan ismerős nekem! Richard Stone, csak egy herceg - mutatkozik be - Még így sem ismerős?
- Nem - rázom meg a fejem.
- És hogy hívnak? Hátha én rájövök honnan ismerlek!
- Zara Phamina. Csak egy hercegnő - mutatkozom be, és szaladok el.

Mi van veled te Zara? Csak úgy bemutatkozol, hogy lebukj? Hülye vagy te?!

A vásárt nagyon élveztem, és azon kaptam magam, hogy lássan kezd sötétedni, vagyis már sötét van, ajjaj... Most indulok el.
A kapuig szaladva mentem, ott viszont már nem nagyon tudtam tovább haladni.
- Hé! Alnord! - köszönök a kapunyitó régi katonának.
- Ki maga? És mit akar? - kérdezi.
- Én vagyok az! Zara Phamina a hercegnő! - csuklik el a hangom, mert már most tuti a lebukásom.
- Jah, akkor én meg a Mikulás! - tartja az arcomhoz zseblampájat - Ohh, maga tényleg a kisasszony! Bocsásson meg, csak nem ismertem meg magát a sötétben.
- Semmi baj, csak engedjen már be!
- Egyáltalán mit keres kint? - nyitja ki a kaput, mire én válaszadás nélkül beszaladok, és meg sem állok a kastély bejáratáig, ahol is egy fekete zászlóval találom szemben magam.
Ki halhatott meg? Vagy mi történt?
- Zara hercegnő! - ugrik elém Peter - Maga meg merre járt? Azt mondta lefürdik! Erre mag haza jön este 9-kor, hétköznapi ruhában?!
- Én -én nem tudom mit csináltam, de bocsánat.
- Ne tőlem kérj, hanem az apától. Téged kért halálos ágyán!
- Hogy milyen ágyán? - kérdezem bekönnyezett szemekkel.
- Az apja meghalt - lép Peter mellé Liam.
- A-az nem lehet! - fakadnak ki sós könnyeim.
- Zara! Kislányom! Végre, hogy megvagy! - jön oda hozzám anyám. Ott álltam a bejáratnál, sírva, és nem tudtam, hogy miért pont akkor kellett elszöknöm, amikor a saját apám meghalt.