Csak egy hercegnő/BEFEJEZETT VÁZLAT

A felgyorsított igen

Persze, hogy nem érdekelt semmi tegnap este. De mint rájöttem ma reggel, igenis kellett volna, hogy érdekeljen. Liam szemei égtek a pirosságtól. Sírt...
- Jó reggelt Mrs. Phamina - köszön mikor felülök az ágyamban.
- Neked is - mosolygok.
- Az anyja és Christian már várják lent. Az esküvőt szervezik.
- Rendben köszönöm - kelek fel és a gardrób felé veszem az irányt. Beleugrok egy hosszú szoknyájú ruhába, a hajamat megfésülöm, meg a reggeli rutinomat csinálom.
- Jól elaludt a kisasszony - nyitja ki az ajtót Peter.
- Tudom, de mivel nem keltett senki - vonom meg a vállam. A lépcsőn szinte leugrok, és más bent is vagyok a trónteremben.
- Jó reggelt mindenkinek! Milyen szép napunk van! - húzom ki a széken, majd helyet foglalok.
- Bizony! Gyermekem ma megházasodsz! - mondja mosollyal az arcán anyám., én pedig kissé elsápadok. Várjunk csak! Még csak tegnap jegyeztek el!
- Ugye nem baj, hogy nélküled mentem bele? - néz rám boci szemekkel Chris.
- Nem, de eddig te akartál a trónon üni! - fenyegetem meg anyámat az ujjammal.
- Ez így van, de Christian ígéretet tett.
- Mégis milyen ígéretet?
- Azt ígérte... - kezd bele anyám, de Christian fejezi be.
- Ikreink lesznek - süti le szemeit.
- Istenemre mondom! Még csak tegnap lettem eljegyezve, de ma meg már a gyereket szervezitek?
- Igen, és határidő is van - mosolyog gúnyosan az anyám.
- Mi? - visítok, és csapok rá az asztalra.
- Holnap után - válaszol anyám helyett Chris.
- Holnap után?? Addigra szüljem is meg vagy mi? - szörnyűlködöm.
- Nem, addigra foganjanak meg - vicsorít a drága anyucim.
- Jó, hánytól leszek házas? - kérdezem.
- 5-től templomi szertartás, aztán a királyi, és végül a buli. Aztán ha trónt akarsz akkor... - válaszol anyám.
- Tudom! - fejezem be helyette, majd köszönés nélkül kiviharzok a teremből.

- Hercegnő, szerintem készülődjön az esküvőre - szól Peter az ajtónál.
- Hajj, már te is ezzel jössz? - dühödök fel, és szembe lép velem Liam.
- Először menjünk Catherine- hához, hogy meg legyen a ruha - ajánlja fel.
- Rendben - indulok el a NAGY gardróbhoz.
- Szia - lépek be Catherine-hoz.
- Ohh, az esküvő! Már ki is néztem egy ruhát! - sürög forog a szobában, majd előhúz egy gyönyörű fehér ruhát.
- Ez csodálatos! - ámélkodok - Had bújjak bele!! - visítozok örömömben.
- Tessék - adja át, én meg már szaladok a fülkébe. Hosszú ujjú ként funkcionáló csipke van a kezein. A dekoltázs szintén csipkézett, a deréknál összehúzott, az alja szétnyíló, és az alján még egy kis csipke.
- Úristen! - vigyorgok a tükörképemet látva.
- Nah, jöjjön ki hagy nézzük! - hallom Catherine hangját.
- E-ez nagyon jó - bólogat Liam, és pupillája kitágul.
- Egyet értek - mondja az öltöztetőm.
- Akkor hát majd jövök érte - lépek vissza az öltözőbe, és leveszem a ruhát - Milyen hajat ajánlász hozzá? - lépek ki, és nézek Catherine-nára.
- Hát lehetne egy kicsit összefogni hátul, vagy maradhatna teljesen kibontva, és egy kis dísz, vagy ilyenek.
- Rendben kö...
- Felség az istálló kigyulladt! - lép be George a csúnya szolga.
- Hogy micsoda?
- A lovak kiszaladtak, de Kincses bent ragadt! - Kincses az apám lova volt.
- És maga miért nem inkább a lovat menti? - ripakodok rá, mire hangos nyerítéseket hallok, gyorsan ki szaladok a folyosóra, és kinézek az istállóban nyíló ablakon. A testvérem Annie piros hosszú ruhában, próbálja a kimenekült lovakat megnyugtatni. Mint a villám, kint termek mellette.
- Kincses! - mutat be az istálóba Annie, mire berontok az istállóba.
- Áhh - szisszenek fel a sokadik égésnél. Hangos nyerítés.
- Kincses! - futok a karámjához, a vas zár nagyon forró volt, de ki tudtam nyitni valahogy. Kincses szél sebesen kivágtatott az istállóból, én pedig szintén futottam, amikor egy nagyit reccsent felettem a mennyezet, és leszakadt.
- Ez nem igaz! - próbálom a ruhákat kirángatni - Valaki! Segítség - kínálok segítség után.
Senki...
Ott ültem a tűz közepén, a levegő vétel is nehezemre esett, a kezeim feketék voltak a széntől. Nem ülhetek itt tétlenül!
- SEGÍTSÉG! - ordítom ahogy a torkom kitér, majd már nem bírok küzdeni, feladom, és elterülök, mint a nagy Alföld az parázzsal teli padlón.

Most a szobámban fekszem, de nagyon rosszul vagyok. Vagy 10 ember forog körülöttem, de mellettem csak kettő van. Liam és Chris.
- Zara - ölel át Christian, lehajolva hozzám.
- Hercegnő - könnyebbednek meg arcvonásai Liamnak.
- Hány óra? - nyögöm, mert ugye ma már megházasodom.
- Fél négy - válaszol Christian - Nyugodj meg, még van idő az esküvőig.
- Öhm, elnézést - áll fel Liam, és az ajtó felé megy. Christian megfogja a jobb kezem.
- Kérdezhetek valamit? - szól.
- Persze - erőltetek egy mosolyt.
- Szeretnél velem gyereket? Mert ezt nem lehet erőltetni. Kérlek őszintén válaszolj!
- Miért ne? Egyszer élünk! - nevetek fel.
- Megnyugodtam - fújja ki a levegőt.

Megházasodtam!!!! Juhú! Olyan szép szertartáson volt, meg minden.... Csak buli nem lehet a sebeim miatt.
- Zara! - kopog be a szobámba Christian.
- Nyitom - válaszol Liam.
- Szervusz! - lép be - Kérlek hagyj minket magunkra! - néz Liamra. Ajjaj.
- Szia Chris! - ugrok mellé, és megölelem.
- Szóval emlékszel mit mondtál? - vesz fel az ölébe.
- Mikor is? - nézek rá furán. De a következő pillanatban már az ágyon feküdtünk, és ő csókolt, de nem úgy, mint az esküvőn! Sokkal jobb volt.
Szóval megtörtént az aminek meg kellett történnie. Királynő leszek!
- Hajj - ásítok, mert már majd elalszok.
- Egyet értek, én is álmos vagyok! - bólint Christian, és hanyatt fekve lecsukja szemeit, mit ne mondjak? Követtem a példáját!