Csak egy hercegnő/BEFEJEZETT VÁZLAT

A kastély

Az ajtó hangos nyikorgással nyílt ki előttünk a két kopogást követően.
A lépteink hangosakat csattantak a korhadó fapadlón. Egy árva lélek sem volt bent. A betört ablakokon keresztül süvített a szél.
- Li-Liam - fogom meg egyik kezemmel az ő kezét.
- Igen? - néz rám, majd a kezeinkre, és megint rám. Gyönyörű szemeiből semmit sem lehet leolvasni. Ahogyan a két szempárban vesztegeltem teljesen elfeledkeztem arról, hogy pontosan hol vagyunk, és mit akarunk. Olyan idilli volt és szép.
- Ööö... Segítene hozni Kyle-t?
- Persze - veszi ki a bal kezemből a kis kosarat, amelyben ott fekszik a leendő trónörökös - De a kezedet még foghatom? - kérdezi enyhe bizonytalansággal. Egy határozott bólintással jelzem neki, hogy igen, majd egy trónteremnek kinéző helyiségbe érkezünk.
- Hahó?! Megvárnátok? - lohol utánunk Annie - Úgy megijedtem mikor nem láttalak titeket magam előtt! Azt hittem el vitt titeket valami szellem!
- Nyugodj meg! Mostmár itt vagyunk! - kiabálom hátrafelé.
A trónterem féleségben egy családi portré lengett, néha a falhoz csapódva a széltől. A trón felett pedig egy arckép ami Emil Stone-t ábrázolja a mellette lévő kis tábla szerint. Pontosabban Emil Demona, mivel a Stone családnév csak ál név. A tróntól balra egy női arckép, ő pedig Victoria Holt, vagyis Miss Demona.
A tróntól jobbra pedig Richard és Lily közös arcképe lóg.
- Kik vagytok? - harsan fel egy rekedt mély hang. A döbbenettől megfagyva egyikőnk sem válaszolt. - KIK VAGYTOK?  - kérdezi mostmár sokkal erősebben.
- Mi-mi egyszerű paraszt emberek vagyunk - szólal meg legelőször Liam.
- Ilyen csicsában? - kérdezi a titokzatos hang.
- Csak tudja tegnap lakodalom volt, és már tegnap elkergettek minket - próbálkozik An.
- És a kosár?
- Gyermekek vannak benne - válaszolom most én.
- Értem! Szóval falusiak, akik két gyerekkel vannak, és most voltak lagziban és azért ilyen csicsásak? Maguk szerint ez hihető? - hallatszik egyre közelebbről a hang.
- Ez az igazság! - mondja Liam.
- Jól van, hát legyen! Ha Zara Ella Linda Phamina ezt akarja! - lép elő Emil Demona, minden idők egyik legaljasabb uralkodója. Liam keze kihűlve engedi el az enyémeimet.
- Mi-mit akar tőlünk? - lép mellém Annie.
- Őt! - mutat Lisa-ra, aki az Annie kezében lévő kosárban nézelődik.
- Nem, soha! - állok a kosár elé.
- Hercegnő-hercegnő! Maga nem tudja mit cselekszik és miért! - cicceg Emil.
- De! - erősködöm, mire Liam a vállamra téve a kezét hallkan azt suttogja:
- Hagyja, nem éri meg....
Néma csend borult a trónteremre. Senki sem szólt, még Emil sem.
Soha nem éreztem akkora félelmet, mint ott. A szívem egyre csak hevesebben ver, amikor is Emil szólásra nyitja száját:
- Nem-e? - kérdezi válaszra várva.
- Ismétlem SOHA! - kiabálom.
- Őrség! - csettint egyet, mire 6 férfi megjelenik mellette - Tudják mi a dolguk azzal aki Emil Demona-nak nemet mond!
-Igen - vágják haptákba magukat, majd felém közelítenek, amikor is Liam elém áll.
-Ezt pedig én NEM engedhetem meg! - ránt kardot.
- Egy a hat ellen! Micsoda mérkőzés! - csapja össze tenyerét Emil - Még mindig nem gondolta meg magát kisasszony? - néz rám.
- Inkább engem vigyél! - kiabálom, mert az előttem lévők heves kardvívásba kezdtek.
- Hmmm... Elfogadom az ajánlatod! De csak ha még egyet kapok tőled! A testvéredet is kérem! - int katonáinak csendet, vagyis ideiglenes békét. Hátra fordítva a fejem Annie-val szeretném felvenni a szemkontaktust, de ő csak lehajtott fejjel a cipője orrát nézegeti.
-Annie? - szólalok meg cincogó hangon. Még csak a fejét sem emeli meg, nem reagál semmit. Fuh... Zara, jól gondold meg, hogy mit válaszolsz. Ezen akár az életed is múlhat. - Várjon kérem!
- Én egész életemben várok! - harsan fel gonosz kacaja az uralkodónak.
- Rendben... Legyen! - nézek fekete szemeiben, amelyből ömlik a hazugság, a gyűlölet. Amikor is megenyhül tekintete, és halványan elmosolyodik.
- Őrség! Kísérjék fel őket a szobájukba! - mondja, mire három őr felkap.
-Dehát a gyerekeim! - kiabálok hátra felé.
-Nyugodjon meg, majd ez a délceg úrfi gondját viseli nekik! Ugye Liam? - hallom a beszélgetésüket. De a kérdésre semmi válasz. Visszatér a feszültség a kastélyba, ahol az őrség páncéljának csörgése hallatszik csak. A szívem még az eddigieknél is gyorsabban ver.
- Tessék ez a tiéd - dobnak be egy elhanyagolt szobába, majd egy őrön kívül kilépnek mindannyian.
- A germekeim? Liam? - szőrnyülködök, de a katona csak mereven bámul.
- Hahó! Nyugodjon meg kisasszony, ők is el vannak szállásolva! - kopogtat be Mr. Demona a vastag vas ajtón.
- Maga! Mit akar tőlem? - állok a vas ajtó szoba felőli részénél lévő rácshoz, amelyen keresztül ki lehetett látni.
- Ohó! Azt majd meglátja! - mondja sejtelmesen.
- De ha a gyermekeimnek bármilyen baja lesz!? - emelem meg a hangszínem.
- Semmi gondjuk nem lesz! Bőség várja őket és Liam-at. Viszont maguknak teljesen az ellenkezője - mondja teljes higgadsággal, majd egy gonosz kacajt is elejt, és ilyenkor még sejteni sem sejtettem, hogy a Demona család milyen aljasságra képes még...