Csak egy hercegnő/BEFEJEZETT VÁZLAT

Bál, na és?

Ott álltam a bejáratnál, sírva, és nem tudtam, hogy miért pont akkor kellett elszöknöm, amikor a saját apám meghalt.

Szóval megtudtam, hogy apám meghalt... Ohh, hogy az a jó Isten megáldja már az én hülyeségemet!
- Zara, nyugodj meg, nem a te hibád! - próbál nyugtatni anyám a szobámban.
- De én tehetek róla! Ho-hogy elszöktem, az az én hi-hibám! - sírok.
- A végrendeletét elolvasod esetleg? - próbál vidítani.
- E-el! - mondom, hogy hátha még utoljára "hallgatom" is bölcs  tanácsait.
- Neked külön levelet írt - sürget egy szolgát a levélért.
- Zara kisasszony! - szólal meg Liam - Nyugodjon meg, semmi baj! Felség oda mehetek? - kér engedélyt.
- Akarod? - néz rám anyám, mire bólogatok.
- Leülhetek? - kérdezi, amikor oda ér hozzám.
- Le - itatom tovább az egereket, mire ő lehuppan a másik oldalamra.
- Figyeljen jól a hercegnő! Fogadja el, meghalt, meghalt! Ezt már nem lehet vissza fordítani.
- A bál?
- Mi van bál? Bál, na és? Ugyanúgy megtartjuk.
- De, ő nem lesz jelen! Ki fog engem jó tanácsokkal ellátni? Ki fog segíteni irányítani az országot?
- Én - mondja anyám - Áhh! George! - lép be a csúnya szolga a levéllel együtt - Köszönöm! - veszi át a levelet, majd nyújtja nekem. A levélen a családi pecsét;
Drága lányom!
Kérlek, hogy soha ne hagyd cserben a néped! Holnap találd meg az igazit, hogy tudj uralkodni a királyságban. Az áldásomat adom rátok, bárkit is választasz. Ha felkerülsz a trónra, Peter-t helyezd nyugdíjba, megérdemli, Liam-nek pedig adj előléptetést. Ha nem lenne kérőd, akkor hozzá menj! A lényeg, hogy ne maradj egyedül. Holnap a bálon, tartsatok egy 1 perces csendes megemlékezést. Az anyádat ne hagyd uralkodni, el fog szállni a hatalomtól, és annak nem biztos, hogy jó vége lesz, hiszen te is ismered.
Hallottam a szökédesről... Nem vagyok rá büszke, de én is ilyen voltam, mikor fiatal voltam, csak kissé fájt, hogy nem lehettél ott az ágyamnál. Kérlek, ez ne emésszen fel téged!
Maradj ugyan ilyen mosolygós, kedves mindenkivel!
Ölel: Apád, Zack Phamina.

A levél elolvasása után, még jobban folytak a könnyeim, mire Liam átkarolt fél oldalról. Anyám először furcsán nézett ránk, de ő is megölelt.
- Jó éjt kislányom - simogatja meg anyám a hajam, és kilép a szobából.
- Maga nem alszik? - ölel még mindig Liam.
- Aludnék én... - nyöszörgöm, és az oldalamra fekszek, mire Liam megtámasztja a kezével a fejét, a másik kezével pedig az arcomat cirógatjam
- Aludjon nyugodtan! Én soha sem hagyom figyelem nélkül - suttogja, majd lehunyom szemeim, és elalszok.

›››››››››››.                                         .‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹

Haliii! Itt is lennék egy új résszel! Ez most nem lett olyan hosszú, mint a többi, de remélem tetszik.♥