Csak egy hercegnő/BEFEJEZETT VÁZLAT

Egy kettő, keringő!

- Mrs. Phamina kisasszony! Ez a piros vagy inkább a királykék ruha? - jelenik meg a folyosón az öltöztetőm Catherine.
- Inkább legyen a királykék! És mondtam már, hogy tegezzen...
- De a hercegnő azt mondta, amikor kettesben vagyunk, csak akkor! - süti le szemeit.
- És ki van itt rajtunk kívül? - nézek körbe kérdőn. A szoknya, ami minden napi viseletem, körbe pördült, a lábam körül és megérintette a sebem, amit a nemrégi lovagláson szereztem. Mint már említettem lovat kaptam unikornis helyett. Most is ő a lovam, Smaragd a neve, mert gyönyörű zöld szemei vannak. Egyéb testrésze pedig fekete.
- Ahh - szisszenek fel.
- Mi a baj Zara kisasszony? - lép be Catherine fia, Dereck.
- Csak a sebem - húzom fel a vádlimig a szoknyám, tudom az etikett megint!
- Jobban kéne figyelni a testére. Nem tudja mit kell megvédenie... - mosolyog a szemembe.
- Ohh, ne szemtelenkedj Dereck fiam! Erre tanítottalak? - legyinti meg tarkójat Catherine - Akkor Mrs. Phamina, kérem felbróbálná a ruhát?
- Mondtam már, hogy ne magázzon engem Catherine! A fia is tegez! Akkor maga miért ne tehetné? - kérdezem, mire Dereck kihúzza magát.
- Bocsi Zara - feleli Catherine.
- Így mindjárt más! Hol van az a kék ruha?
- Én inkább megyek! Majd találkozunk még hercegnő - kacsint Dereck, mire anyja ismét fejbe kólintja.

- Nézd ez itt a kék! - mutatja Catherine.
Gyorsan felszuszakoltam magamra a ruhát, ami tökéletesen passzolt mindenhol. Elől is megragadta amit meg kell,és hátul is. Kiemelte a szemem, és a kissé kreor bőröm.
- Catherine! Miért van ezen fűző? - kérdezem amikor rájövök, hogy csak a kezemmel tartottam a ruhám.
- Pillanat - jön ide, és pikk-pakk kész lett - és kész is! Gyere csak egy kicsit kintebb! - mondja bűbájosan.
Megfordultam és kiléptem az ici-pici fülkéből.
- Zara! Gyermekem... Vagy bocsánat kisasszony! Vagy... Nem is tudom mit mondjak! Holnap után megtalálja az igazit! Jajj, ha tudná az én anyám mire jutottam ezzel a munkával! - sipánkodik egyszerre.
Vissza mentem a kis "fakkba" és megnéztem magamat a tükörben.
Két oldalt ejtett vállú szív alakú kivágással kezdődik a királykék ruhám. Kis strasszok díszítették a dekoltázst. Ahogy lentebb néztem, a csípőnél is körbe volt rakva, majd innen széttágul a szoknya, selymes anyag ez a része is.
- Catherine, legyen igaza - mondom a gondolat menetem után.
- Hidd el, igazam lesz - válaszol vissza a függöny mögül. 
Lerángattam magamról a ruhám, és átadtam Catherine -nának.
- Kivasalod? - mosolygok rá kedvesen.
- Persze! Amúgy hol maradt Liam és Peter? - érdeklődik a testőreim után.
- Kint várnak valahol a folyosón... - mondom, majd intek egy kicsit, és kilépek a szobából.
- Meg lett az igazi? - kérdezi Peter az idősebb testőröm.
- Meg - bólintok majd megindulok a szobám felé, ahol csak Liam jön be utánam Peter pedig elfoglalja a helyét az ajtó mellett.
- Szóval kisasszony kívánja, hogy kint maradjak? - kérdezi Liam.
- Nem, csak nyugodtan maradjon! Kérhetek tanácsot? Mit egyek uzsonnára?
- Mi a választék? - váltja át a zord stílusát.
- Kakaó és babapistkóta, müzli, na meg amit akarok - röhögök fel kínomban.
- Hmm... Legyen a müzli, két tállal, mert nekem is kellene - mondja.
- Gondoltam - nevetek fel.

_kop-kop_

- Nyissam? - néz rám.
- Ahha, biztos a kaját hozták.
- Megyek! - ordít Liam - Öhm, uram - hallom a hangját.
- Zara hercegnő hol van? - hallom az érdes hangot. Ohh ennek is most kell jönni!
- Itt vagyok! - ugrok William Sper herceg elé.
- Zara - nyitja ölelésre karjait, amit sajnos el kell fogadni, mert apám nagyon szeretné a trónon látni.
- Will - ölelem meg, majd Liam arcára pillanatok, felvette a zord stílust, és a póker arcot. Tátogok neki egy "pillanat" félét, mert Will ölelése kissé tovább tartott, mint szokott.
- Khm - krákogok egyet.
- Elnézést - szólt William.
- Hadjam magukra önöket? - kérdi Liam.
- Igen, kérem! - mondja Will.

*Semmi baj Zara! Nyugodj meg!*

Miután Liam elhagyta a szobát, William közelebb lépett hozzám.
- Most jól figyeljen kisasszony, mert ezt csak egyszer mondom el. Én addig fogom mondani, amíg hozzám nem jön!
- De -de én nem szeretlek! - ellenkezek.
- És azt kérdezte valaki? Figyelj, mi egyen rangúak vagyunk, minket egymásnak teremtettek. Csomó ősünk házasodott kényszerből - nyúl a kezemért, és szorosan megfogja a csuklóm - És mi is ezt fogjuk tenni - mondta, majd elővett egy gyűrűt.
- Will, kérlek várj! Most lesz nemsokára a bál, legyen már értelme is!
- Nem, mert akkor 100%, hogy másba fogsz beleszeretni! - vágja a pofámhoz.
- De én téged sem szeretlek - ripakodok rá. Liam lépett be a szobába, mire William eldugta a jegygyűrűt, és odébb lépett tőlem.
- Megjött az uzsonna kisasszony! - mondja, és már a kezében van a két tál.
- William, ha most megbocsát esetleg kimenne?
- Persze! Ahogy gondolja a felség - mondja, majd Liam mellett kilép.
- Köszii - ugrok neki a müzlinek.
- Rosszat akart? - kérdi.
- Fogjuk rá, számomra igen.
- De Zara, el ne felejtse, hogy nekünk mindig az igazat kell mondania - mondja.
- Szóval azt akarja, hogy menjek hozzá, ahogy az apám. Ő szeret, én nem... És mindig azzal jön, hogy kényszer házasság. Meg minden, és már kezd irritáló lenni. Megkérhetlek valamire?
- Persze, ez természetes! - mondja Liam.
- Szóval, ha legközelebb ide jön...
- Igen?
- Akkor ne menjen ki kérem az itt tartózkodása alatt, ha utasítást is adnak, és hivatkozzon rám, hogy én mondtam. Ha még így is tovább fújja, akkor soha többet ne lépjen a közelembe. Kérlek Liam!
- Ha a kisasszony így akarja - kacsint.
- Maga csak tegezzen engem!!! - ripakodok rá.
- Amikor haragszik olyan cuki - neveti el magát, és én pedig elpirulok.
- Köszönöm Liam, tényleg, mindent- rakom félre a müzlit, és ölelésre nyitom a karom.
- Ohh, az etikett ezt engedi? - csodálkozik.
- Nem, de ma már egy párszor megszegtem - mondom, majd még közelebb lépek hozzá, hogy megtudjam ölelni.
- Ohh, ezt ne csináld Zara! - mondja, mert már majdnem átmentem rajta, olyan közel voltam hozzá, láttam, hogy pirul, mivel egy vonalban volt a dekoltázsommal.
- Liam! Nah, jöjjön, nem lesz semmi baj, ez csak egy ölelés!
- De-de én nem va-vagyok herceg, meg semmilyen címem sincs! - dadog.
- De a barátom vagy - mosolygok rá bíztatóan, mire hajlandó felállni, és megölelni.
Vasmaarkaival szorosan húzott magához, és én pedig a szmogingjába kapaszkodtam, és akkor tényleg teljesen biztonságban éreztem magam. Nem akartam, hogy véget érjen a pillanat, de sajnos Liam abba hagyta a szorításom, és ellépett tőlem. Vissza ült, és folytatta a müzlijét. Nem nézett a szemembe bár én sem kerestem a szemkontaktus.
- Li-liam...- kezdem remegő hangon.
- Igen? - néz fel a müzlijéből, ezzel szemkontaktust keltve.
- Neked van valami bajod, ami a szívedet nyomja? - kérdezem, mert a másik kérdésemhez nem voltam elég bátor.
- Öhm, csak az, hogy én nem lehetek herceg... - mondja csalódottan.
- És ma... - kezdek bele a másik kérdésembe - el-elkísérne a keringő próbára? - bököm ki.
- Persze, amúgy is kísérnünk kell a hercegnőt.
- De nem úgy...
- Hanem?
- Úgy mint akivel gyakorolok.
- Khm - köhög, mert a meglepetségtől valószínűleg félre nyelt, nem csodálom -  Dehát én nem lehetek a párja! Akkor sem, ha felkér!
- Ez csak egy próba! Kérem! Nem akarok William-mel táncolni!
- Jó, rendben - válaszol.

- Zara! Gyermekem! - kiabál utánam apám, amikor elindulok a táncterem felé.
- Igen apa?
- Most volt nálam William herceg!
- És?
- Beszélnünk kell! Most azonnal!
- De nekem programom van... Majd utána?
- De ez most nagyon fontos! - mondja apám, és idegesnek tűnt.
- Nem, nem lehet, majd utána üzenem Peter-rel, hogy gyere most, és beszéljünk.
- De!
- Semmi de, most megyek, szia! - intek, majd befordulok a tánctermi folyosóra, ahol már Liam várt rám.
- Mehetünk? - kérdezem.
- Persze! - mosolyog, ahogy látom boldog. Nah, ennek örülök!
- Ohh Zara kisasszony! És Liam! - köszönt Samantha a tánctanár.
- Üdvözlöm Samantha - mondja zord arccal Liam.
- Hello - intek egyet.
- Gyere csak Zara! A mai próbán a kék ruhában fogsz táncolni! - indul meg egy szekrény felé - Jah, és William már vár rád! Késtél 5 percet!
- Elnézést, de én most Liam-mel fogok táncolni.
- Micsoda? - lép ki sznokingban Will.
- Igen, jól hallotta - mondja Liam, megerősítve a mondandóm.
- Nekem aztán mindegy, csak tudj hercegnőhöz méltóan keringőzni - szól Samantha, mire William arca elsápad.
- Akkor én feleslegesen vagyok itt? - kérdezi a sápadt.
- Igen, pontosan! - felelem, majd Will kilépett az öltözőjéből. Majd vágott még egy grimaszt, és kiviharzott a teremből.
- Szóval menj be oda, ahonnan kijött William herceg, és bújj bele! Te maradhatsz ebben Liam - mondja, és átadja a ruhám.
Ismét beleszuszakolom magam majd kilépek. Liam szája enyhén szétnyílik, Samantha pedig mosolyog.
- Egy kettő, keringő! - utasít a tanár, és mi beállunk. A zene elindul, A szoknyám gyönyörűeket libben, Liam jól táncol. Oldalra nézek Samantha-ra, aki majd ki csattan, úgy vigyorog.
Felnézek Liam-ra, aki épp akkor néz  le rám. Még csak most látom, hogy ugyan olyan színű a szeme, mint Smaragdnak. Haja olyan szőkés barnás, és az a fajta, amibe az ember legszívesebben bele túrna.
- Jó-jól á-áll a ru-ruha - dadogja, és kap egy kis pírt az arca.
- Köszi - nézek még mindig a szemébe.
A zene lágyan szól tovább, de megzavarják ezt a nyugalmat.
- Zara Phamina! Mit képzelsz te magadról kislányom? - csörtet be apám.
- Én-én csak táncolok! - védekezek. A zene leáll, Liam ellép tőlem.
- Pontosan tudod, hogy miért kérdezem! Tudom, mert ismerlek lányom!
- Én tényleg nem tudom!
- Hogy képzeled azt, hogy csak úgy félre passzolod William-at, és egy holmi kis sima egyszerű emberrel táncolsz?
- Először is! Ő sosem fogja rám erőltetni a házasságot - mutatok Liamra, aki csak mereven néz előre - Másodszor pedig igen! Mert ez csak egy keringő próba!
- Nem, ez a fő próba! Ahol a ruhában táncolsz! Ahol arra a zenére, ami holnap után lesz! Azzal a párral, akivel akkor fogsz! És igen! Azzal az egyel, akivel most itt gyakoroltál volna, azzal táncolnád a fő számot a végén! Azzal, akit választasz! Vagyis William-mal! - ordibál velem.
- Utálom ezt a hülye William-et!
- De neked ő kell! - ellenkezik apám.
- Nem, nekem olyan kell aki nem csak a pénzemért szeret! Mi lesz, ha tényleg megtalálom a igazit? Vagy már megtaláltam? Az téged nem érdekel?
- Na figyelj ide, mikor megszülettél, akkor volt William 2 éves, és oda ígértelek a szüleinek!
- Hogy micsináltál? Nem fogok soha hozzá menni! Inkább megyek George-hoz! - mondom. George egy nagyon csúnya szolga nálunk. Szegényt mindenki csúfolja.
- Ohh, ennyire utálod őt? - könnyebbednek meg arcvonásai.
- De mennyire - erőltetek egy mosolyt a számra.
- Akkor, ne is hívjuk meg a bálba? - kérdezi.
- Ne, kérlek ne. Hidd el, meglesz az igazi! - teszem össze a két kezem.
- Jó, folytassátok a próbát, és Liam, el ne felejtsd! Ő egy hercegnő!
- Rendben uram - int egy kicsit Liam.

- Na akkor! Egy kettő, keringő! - mondja Samantha, és elindul a zene. Már Liam-nak sem olyan könnyedség van az arcán, és én sem érzem magamat túl jól...
- Nagyon jó! Ügyesek vagytok! - mondja Samantha.
- Figyeljen kisasszony.... - szólal meg Liam, miután átöltöztem, és kilépünk a teremből - Magának nem lenne szabad ilyet csinálnia.
- Mármint?
- Hát olyat, hogy egy nála lentebbi alatvalóval keringőzzön, pont a főpróbán! Meg egyáltalán, hozzám sem kéne szólnia..
- És ki mondta, hogy ön alattam van a ranglistán?
- Ohh, hát ez természetes!
- Liam, Liam! Maga nekem sosem volt csak egy testőr! - ölelem meg féloldalról.
- Hercegnő - dermed meg az arca, és mutat a velünk szemben álló anyámra.