A világ másik fele

3.

Reggel lezuhanyoztam, megmostam a hajam, majd ültem a sminkasztalom előtt és néztem magamat a tükörben. Minek nekem a szexi ruci, ha az arcom miatt nem kellenék úgysem senkinek. Én már hozzászoktam a sebemhez, elfogadtam és tudok vele élni, de mások mindig azt mondják, jó lenne megműttetni és hogy nem nézek ki esztétikusan így. Paul első reakciója a sebemre még tiniként az volt, hogy Tyrion Lanister-re hasonlítok vele. Emlékszem legszívesebben megpofoztam volna érte, de az óta megtanultam szeretni magam. A már félig megszárított hajam befontam és kényelmes otthoniba öltözve a telefonomon rákerestem BTS zenékre és ezt hallgattam reggeli főzőcske közben.

Elég sok féle dalt hallgattam meg egymás után, volt köztük pár ismerős is. Többféle stílusból voltak, gondolom, azért mert már több éve a színen vannak. Be kell vallanom, zeneileg nagyon tehetségesek, mindnek különleges hangja van, a szövegek is tetszenek és a dallam csak úgy bemászott a fejembe, dél körül már magam dúdoltam a dalokat.

Paul délután becsengetett, be is engedtem őt.

- Hoztál mindent?

- Persze. Ma este fogunk neked pasit. - csapta össze tenyerét.

- És mégis kit? - kérdeztem unottan.

- Namjoon-t. Okos, magas, mint te, jóképű is...

- És az a szexi, búgó, mély hang... - böktem ki akaratlanul.

- CAMILLAAAAA! - sikított Paul. - Éreztem, hogy tetszik neked.

- De hát te magad mondtad, hogy szexi. Én csak egyetértek veled, ő egy nagyon jóképű férfi, bármelyik nő szerencsés lenne vele.

- Lehetnél te is az a nő...

- Ugyan... ma látom őket utoljára. Bolondság lenne ábrándozni róla.

Paul-lal a készülődés alatt BTS dalokat hallgattunk és bizony volt olyan, ami rögtön megtetszett, mint a Fake Love, Seesaw, Epiphany, de leginkább a Love, Namjoon szólója. Igen, bevallom kicsit megtetszett a koreai híresség, de ma látom utoljára. Nem lenne jó, ha kötödének hozzá.

Indulás előtt Paul segített sminkelni, mert valamennyire ért hozzá, ha már a párja egy stylist. Eszünkben sem volt elfedni a sebhelyem, attól jellegzetes az arcom.

Még ennyi év után is néha ellentétes érzéseim vannak a sebhellyel kapcsolatban, de már úgy megszerettem, nem szomorkodok már sokat miatta. Szinte már a részemmé vált.

Az arénába érve elfoglaltuk a helyünket. A koncert egyszerűen fenomenális volt. Hihetetlen adrenalin volt bennem és Paul-lal végig buliztuk az egészet. Ő nem igazán akart hazamenni, könyörgött, hogy maradjunk és menjünk be a backstage-be, így arrafelé vettük az irányt. Kételkedtem, hogy beengednek minket, de amint a biztonságiőr meglátott engem üdvözölt és beengedett minket.

Az ajtónál rögtön megláttuk Song Hobeom menedzsert, aki szintén kedvesen fogadott minket. Bemutattam neki hivatalosan is Paul-t aki elkísérte őt tegnap az igazgatóhoz. Elsétáltunk az egyik helyiséghez, ahol Sejin menedzser volt. A munkámról kérdeztek, hol tanultam és egyebek majd egyszer csak egy érdekes dolog hangzott el.

- Szeretnénk, ha nekünk dolgozna.

- Micsoda? - képedtünk el Paul-lal.

- A srácok nagyon elégedettek voltak a munkájával, és persze mi is. Szeretnénk, ha próbaidőre csatlakozna december 10-ig és aztán Szöulban biztosítanánk önnek lakást és egyetlen feladata a fiúk és a stábjuk egészsége lenne.

- Magukat is beleértve?

- Valószínűleg igen. Amire szüksége van, mindent elintézünk és beszerzünk. A tanulmányait, ha vannak, befejezheti Szöulban vagy akár távúton is.