A világ másik fele

9.

~ Camilla ~

Jesszus mit akarnak pont most a srácok?!

Miután kikérdeztek arról, hogy miért nem jöhetnek be, Jungkook felhevülve berontott s utána a többi srác. HoSung és SoRa csak tátott szájjal nézték őket. Bemutattam őket egymásnak, de úgy tűnt a két régi barátom, rajongója a BTS-nek.

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, így hogy a srácok is jelen voltak, de HoSung próbált nyugtatni, míg SoRa egész végig az ultimate bias-ját figyelte... konkrétan azt a férfit, akit... akit én is kedvelek.

- Camilla...

- Igen HoSung? - néztem a gyerekkori szerelmemre.

- Nagyon... hiányoztál. - elmosolyodtam.

- Ti is nekem.

- De te ezt nem érted...- tette vállamra a kezét. - Camilla, eljössz velem randira? - kérdezte így mindenki előtt, akik persze semmit se hallottak, mert vagy a tévét bámulták vagy beszélgettek. Fel is tűnt, hogy Namjoon nagy beszélgetésbe kezdett a barátnőmmel, aminek nem igazán örültem.

- HoSung-ah... nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Még csak most költöztem ide és szeretném először megtalálni a helyem errefelé. - láttam szegény arca elszomorodik. - De szeretnék veled és SoRa-val sokat találkozni és aztán meglátjuk. - arcára téve a kezem simogattam.

- Rendben csöppség. - elmosolyodott.

- Várjunk... mióta tetszem neked?

- Azt majd az első randin mondom el.

Másnap mosolyogva mentem el a közeli üzletbe, ugyanis szeretnék Taehyung-nak tortát sütni a születésnapjára. Így muszáj vagyok venni pár hozzávalót. Szeretek sütni, karácsonykor is volt már mézeskalács, egy halom. Még a céghez is vittem be. Most pedig csokoládés-epres tortát szeretnék készíteni a Gucci fiúnak.

Bevásárlás után megálltam a cégnél. Épp láttam a srácokat és odamentem hozzájuk.

- Jó napot doktornő. - köszöntek mind és hajlongtak előttem mintha most látnának először.

- Srácok mi ez a nagy formalitás? Már megbeszéltük, hogy nem így megy ez.

Ekkor csak némám néztek jobbra-balra, nem mondtak semmit.

- Ha nem mondjátok el, kiöntöm Kookie összes banános tejét a wc-be.

- A menedzserek...- kezdte Jin. - azt mondták nem lehet veled közelebbi kapcsolatunk... mert félnek, hogy...tudod... túl közeli lesz...és olyat nem szabad.

- Óh... értem. Na, gyertek velem. Megkeressük őket és majd én megmondom mi lesz.

Elindultunk mind a tárgyaló terembe, ahol megtaláltuk Sejin-t és Hobeom-t.

- Uraim, mik ezek az új szabályok? – kérdeztem köszönés nélkül.

- Hát, csak amiket amúgy is be kell tartania a cégünknek és magának is, mint orvosnak.

- Igen, értem én, hogy nem feküdhetek össze a betegeimmel, de barátkozhatok velük. A hét srác, teljes rémülettel az arcán köszönt rám, mikor beléptem az épületbe. Nekem erre nincs szükségem. Az orvos munkája is kétoldali. A páciensnek bíznia kell az orvosában és az igazat mondani, ugyanis orvosként csak valós információkkal dolgozhatunk. Úgy, ahogy egy véreredmény sem hazudik, úgy a beteg se hazudhat. Ha a srácokkal nem barátkozhatok és nem ismerkedhetek össze, akkor akár itt se kell lennem.