A világ másik fele

5.

Az út eleje Londonból Amszterdamba beszélgetéssel telt, kivel mással mint Namjoon-nal, álmaim férfijával. Camilla megint álmodozol. Persze mind azért, mert leült velem szemben, s így távolabb voltunk kicsit a többiektől.

- Jártál már Hollandiában? – kérdezte.

- Még sosem, de úgy tudom, Amszterdamban is van pár szökőkút... Párizsban kétszáz van. – ezen nevetett halkan. – Miért tegezel?

- Most épp nem dolgozol és gondoltam mivel egyidősek vagyunk, így tegezhetlek.

- Óh, nos... ha belegondolok, igazad van. Tegeződhetünk mind, engem nem zavar. – erre elmosolyodott.

- Szeretnéd megnézni a szökőkutakat?

- Még szép, párat szívesen megnézek... van köztük egy nagyon érdekes. – mondtam kuncogva.

- Szívesen... elkísérlek. – mondta mosolyogva.

- Az szuper volna...má-mármint, jöhetsz, ha szeretnél... - halkan kuncogott azon amit mondtam, majd felállt.

- Akkor ezt megbeszéltük doktornő. – mondta olyan jellegzetesen az utolsó szót, mintha valami perverzséget értene alatta, majd elment.

Én nyugisan elővettem anyukámtól kapott utazópárnámat és aludtam, míg nem értünk Amszterdamba.

Ott aztán siettünk a hotelba. Estefelé jártunk így szobaszervízzel rendeltem vacsorát, úgy, mint a többiek, aztán vacsoráztam és mentem is aludni.

Másnap reggeli után elkértem a fiúk egészségügyi papírjait a kollegáimtól. Mindent szépen átfutottam, hogy informálva legyek a srácok egészségéről.

Ebéd után elkészültem a sétához, hogy felfedezzem a főváros pár szépségét. Az utam előszőr mégsem a lifthez vezetett, hanem a szomszéd szobába, aminek az ajtaján be is kopogtam.

Namjoon egy szál törölközőben nyitott ajtót, nekem pedig a lélegzetem is elállt egy pár másodpercre, amíg leesett, hogy tulajdonképpen mit is látok magam előtt. Felfedeztem a mellkasán lecsurgó egy cseppet és azt kívántam bárcsak én lehetnék az az egy csepp víz.

- Camilla, minden rendben? Hahóó! – szólt hozzám.

- Őhm... i-igen. – nyeltem egy nagyot és felnéztem rá. – Persze... csak azt szerettem volna kérdezni, hogy akkor szeretnél-e jönni velem szökőkútlesre. Most fogok indulni.

- Óh, szuper! Szólok a srácoknak is! – elmosolyodott és már a kezébe is kapta a telefont, hogy pötyögjön a többieknek és esélyt se hagyott, hogy annyit mondjak „csak veled szeretnék menni". Ajkamba haraptam, nehogy elszóljam magam, hisz már írt a többieknek.

- Taehyung és Jimin csatlakoznak hozzánk. – mondta pár másodperc múlva.

- Rendben, lent megvárlak titeket a lobbiban.

- Szuper. – mosolygott. – Akkor egy fél óra és találkozunk.

- Rendben, addig iszok egy kávét. – integetve elbúcsúztam tőle, majd elindultam a lobbiba.

~ Namjoon~

Camilla... elmosolyodva dőltem be az ágyba, Amszterdamba való érkezésünk napján.

Elvállalta a munkát, velünk tart a turnén. Amióta ezt kijelentette, nem tudok egyenes arccal nézni, csak vigyorgok és nevetek. A srácok meg totál hülyének néznek, nem értik mi a bajom és őszintén, én sem. Camilla aranyos lánynak tűnik... vagy inkább nőnek, bármelyik pasi szerencsés volna vele.