Örökké [HUN] ~Marcus Gunnarsen ff.~(16/18+) ¤BEFEJEZETT¤

6.

// Kathleen szemsz \\

Én: Mi történt velem? 

M: Hosszú sztori

Én: Van időm

M: Hjaj jól van elmesélek mindent. Na szóval **elmeséltem neki**

Nekem csak egy könnycsepp folyt végig az arcomon amit Marcus letörölt.

Én: Emlékezni akarok-könnyeztem be

M: Segítek neked. -ölelt magához

Én: Köszi. 

M: Amúgy rám emlékszel egy picit? 

Én: Rád teljesen emlékszem már

M: Ennek.....örülök

Én: Most mi a baj? Rosszat mondtam? 

M: Nem, csak egyszerűen nem tudom elfelejteni hogy én hülye miket mondtam neked. De hidd el megváltoztam. Kérlek higgy nekem. Azt a fogadást is azért fogadtam el, hogy legalább egy picit közel kerüljek hozzád-folyt le az arcán egy könnycsepp

Én: Hiszek neked, csak ne sírj mert akkor én is sírni fogok

M: Ér.....érzel irántam valamit? Legalább egy picikét? -nézett bele a szemembe

Én: Nem..... Nem tudom mit érzek össze vagyok zavarodva-őszintén tényleg nem tudom mit érzek iránta. 

Lehet tényleg egy picit szeretem? Nem tudom

M: Megértem, most még annyira nem emlékszel, de majd emlékezni fogsz hidd el és akkor talán már tudni fogod mit érzel. De én most megyek aludni fáradt vagyok-majd nyomott egy puszit az arcomra. 

Én: Megmutassam a vendég szobát? 

M: Megtalálom-majd felment

Én is felmentem a szobámba és ledőltem az ágyamra és gondolkoztam miközben a plafont bámultam. Tényleg megváltozott Marcus. Talán egy picit hagynom kell hogy közeledjen felém hogy jobban megismerjem az "új" Marcust. 

__Pár perc múlva__

Én: Unatkozom, meg nézem Marcust-beszeltem magamhoz majd át mentem abba a szobába ahol ő volt. 

Halkan be nyitottam és láttam hogy az ágyon szétterülve alszik. Gondoltam oda ülök mellé. Oda is ültem és hallgattam ahogy szuszog. Olyan édesen szuszog hogy meglehet zabálni. Kis idő múlva azt vettem észre hogy mocorog és egy picit kinyitotta a szemét.