Örökké [HUN] ~Marcus Gunnarsen ff.~(16/18+) ¤BEFEJEZETT¤

29.

°°Kathleen szemsz°°

~Hajnalban~

Nemrég aludtam el, de már fel is kellett kelnem. 

M: Hercegnő kelj fel, mindjárt indulunk

Én: Fent vagyok-mondtam kómásan. 

M: Ilyenkor olyan cuki a hangod-puszilta meg a szám

Én:Köszi? 

M: Na menj öltözz fel-indult ki

Én: Oké-majd én is elindultam, csak én nem kifelé hanem a szekrényhez

M: Siess-ment ki

Gyorsan el végeztem a reggeli rutinom, tettem fel egy kis sminket, majd fel öltöztem.

(Úgy is tudjátok, hogy mit írnék ide~szerk.)

 Lementem a konyhába ahol Martinus a telefonját nyomkodva kortyolgatja a kávéját, Emily meg a haját köti össze éppen.

Én: Jó reggelt-öleltem meg

T: Neked is-ölelt vissza

Én: Neked is Emi

Emi: Viszont- mosolygott

Én: Mac? 

T: Ott van-mutatott rá

Én: Köszi-majd elindultam felé halkan.

Mögé léptem és átöleltem. 

Én:Mit csinálsz? 

M: Hajnalit neked-nevetett

Én: Köszönöm

M: Alap, na de most engedj el, mert nem tudom akkor csinálni a kaját

Én: Nyeeem

M: Hát jó te akartad-majd hirtelen megfordult és fel kapott. 

M: Tinus vigyázz az asszonyra amíg csinálom neki a kaját-tett le Tinus elé

T: Oké-fogta meg a derekam és az ölébe ültetett. 

Én: Engedj eeeel

M: Ne engedd el-nevetett, majd vissza ment

Én: Tintin..

T: Ne hívj így

Én: Miért? Szerintem aranyos név.. Tintin

T: Mert nem szeretem. 

Én: Jó nem hívlak így, ha elengedsz. 

T: Marcuuuus, Kathleen meg akar zsarolni-kiabált

M: Asszony ne zsaroljad, nem fog elengedni-kiabált vissza. 

Én: Gonoszok vagytok-"durciztam" be. 

Emily csak nevetett rajtunk.

T: Nem durcizunk

Én: De durcizunk

T: Nem kapsz hajnalit

Én: Jó oké befejeztem

M: Tessék, jó étvágyat-tette le elém a gofrit. 

Én: Köszii-majd neki álltam enni.

^^Repülőn^^

Miután megettem nem történt semmi, csak elindultunk. Most már a repülőn vagyunk. Én az ablaknál, mellettem Mac, mellette Tinus, és Emily így ülünk, előttünk meg Erik. 

[...]

Marcussal épp filmet néztünk, de én a közepénél bealudtam. A fejemet Macika vállára hajtottam. [...] Mikor felébredtem egy szobában voltam, krém színű falak, világos bútorok. Oldalra fordítóm a fejemet, hogy meg nézzem mi van ott, hátha megtudom hogy hol vagyok, de nem nagyon láttam semmit, csak a békésen szuszogó Marcust.