Örökké [HUN] ~Marcus Gunnarsen ff.~(16/18+) ¤BEFEJEZETT¤

34.

××Kathleen szemsz××

**6 hónappal később**

Már elég jól látszik a hasam, ami a rajongóknak is feltűnt a Marcus-al való közös képeinknél. Nem rég mondtunk el nekik, hogy már a 6. hónapban vagyok, meg örökbe fogadtunk egy 8 évest, aki hamarosan 9 lesz, és mivel hamarosan szeptember, így fogadunk hozzá egy magántanárt, nem akarjuk, hogy azzal piszkálják Narelle-t, hogy 9 évesen 1. osztályos. 

A picinek a neme is kiderült, egy kislány lesz, még a nevét nem tudjuk, majd ráér, ha megszületik. Én nem rég töltöttem a 18-at, Emily terhes lett, a kis Tinukától. Emi októberben lesz 18, és Tinus azt tervezi, hogy megkéri a kezét a szülinapján, ahogy Marcus az enyémet. 

Na igen, elvagyok jegyezve, Mac megríkatott a szülinapomon, Ő adta át utoljára az ajándékát, ami ugyebár a leánykérés volt. Csak annyit mondott csukjam be a szemem, úgyis tettem, majd mikor mondta, hogy nyissam ki már előttem térdelt, tudtam mit akart. Elkezdtem sírni, miközben megkérdezte amit meg kellett, én egyből rávágtam, hogy igen. Az esküvőnk az majd a pici születése után lesz, úgy terveztük meg.Na de térjünk át a jelenre:

Épp az ágyban fekszek, mikor nyitódik a szoba ajtaja, és az én drága vőlegényem lép be rajta.

M: Hogy vannak a szépségeim?- feküdt be mellém

Én: Nyugis a reggelünk, szóval jól- csókoltam meg

M: Akkor jó- nyúlt be a takaró alá, majd rátettem a nagy hasamra a kezét, épp akkor rúgott egyet a kis csöppség

Én: Na, felkelt a pici is

M: Éreztem- mosolyodott el.

Lelökte rólam a takarót, majd a hasam felé hajolt.

M: Jó reggelt picim- majd óvatosan egy puszit nyomott rá.

N: Jó reggelt- lépett be a szobánkba a szemét dörzsölve

Én: Neked is kincsem, Martinus keltett fel

N: Igen, még hány hónap van hátra- ült le Marcus mellé az ágyra

Én: 4 hónap

M: Igen, 4 hónap, és már a kezünkbe foghatjuk a kishúgod

N: Már nagyon várlak ám pici húgocskám- beszélt a hasamhoz

E: Jó reggelt- futott be

M: Csak nem kerget?- utalt Tinus-ra

E: De- nevetett halkan, majd ő is leült mellénk

E: Én is várlak drága unokahúgom

Én: Rárakhatjátok a hasamra a kezeteket, de csak óvatosan- mosolyogtam rájuk.

Tették amit mondtam. Pont rúgott egyet, majd még egyet.

Én: Éreztétek?

N: Igen, ez mi volt?

M: Rúgott egyet, igazi focista lesz- mosolygott rám

Én: Hát igen, de szerencsére éjjel nem szokott focizni

M: Hát nem, mivel megbeszéltem vele- nevetett fel.

Olyan aranyosan nevet még mindig, pedig egy picivel mélyebb lett a hangja, mint ahogy Martinus-nak is.