Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Twenty-six 18+

- Drágaságom...muszáj abbahagynunk...bármennyire nem akarom, beszélnünk kell - lihegte Harry Lou fülébe a sokadik szenvedélyes csók után. Miután végre a saját ágyában, szerelme mellett ébredt, kelletlenül szakította meg a reggeli mámoros ölelkezést, de tudta, hogy rengeteg dolgot tisztázniuk kell. - Főzök egy kávét.

- Rendben, csak... felöltözök és megyek - Lou még mindig kényelmetlenül érezte magát a bőrében és tisztában volt vele, hogy Niallal is találkozni fog. Rettegett újra látni a szőke srácot. Feltápászkodott, megmosakodott, majd egy új fogkefével, amit a fürdőszoba polcon talált, fogat mosott. Mivel csak a tegnapi ruhái voltak nála, így kénytelen volt azokat visszahúzni. Nagy levegőt vett és kikukucskált az előszobába, ahonnan a tágas nappalin át nyílt a konyha. Már terjengett a kávéillat és a két barát halk beszélgetésének foszlányai szűrődtek ki.

- Figyi, haver, ennek tökre örülök. Nagyon izgultam, hogy vissza tudd szerezni Lout épen és egészségesen. Annyira... szar ez így... mármint hogy miattam szaladt el...és meg sem állítottam... de lefagytam, mikor a kezembe nyomta a kulcsot, meg szégyelltem is magam, hogy álló cerkával nyitottam ajtót.

- Nem a te hibád, Ni. Én basztam el az egészet már akkor, mikor lekaptalak a folyosón csak azért, hogy megmutassam, hogy nem esz a penész utána. Pedig dehogynem... az első perctől és azóta is...imádom. Nem tudok jobb szót erre. Azért az az állas, amit bevittél,utána... hát minden elismerésem - nevetett fel kicsit könnyebb szívvel Haz - észre se vettem, hogy kondizol.

- Persze, hogy nem vetted észre, hisz soha rám se néztél, Casanova. Ezt ni! - emelte fel bal karját Niall. Megfeszítette és viccesen meg is puszilta a saját bicepszét. - Ez kőkemény munka eredménye, barátom.

- Hm... nem semmi, nem is gondoltam, hogy a farokveréstől így kicombosodik az ember - nyerített fel a bongyi.

- Bunkó! - húzta fel az orrát az ír, de haragja nem volt igazi, ahogy Harry ugratása sem. - Harry... mit gondolsz, nem lenne jobb, ha lelépnék? Biztos találok valami olcsó szállást. Nem akarok több kavircot meg félreértést...

Ezt a pillanatot választotta Lou, hogy végre kimerészkedjen beszálljon a beszélgetésbe.

- Nem...ne, arra semmi szükség. Én... szia, Louis vagyok.

- Szia...én pedig Niall - nyújtott kezet a szöszi. - Sajnálom, hogy ilyen körülmények közt ismerkedtünk meg, én...sajnálom. De tudnod kell, hogy Harry és én soha... mi sohasem... - kellemetlen, mikor azonnal elpirulsz, ha zavarban vagy. Niall is utálta, mert minden kis hangulatingás az arcára volt írva.

- Elhiszem. És én is sajnálom, hogy ilyen hülyén viselkedtem, de amit láttam, az... letaglózott és nem gondolkodtam...

- Igen, ez öreg hiba, kedvesem - állt fel a székéről Harry mosolyogva és átkarolta Lou derekát - de majd dolgozunk rajta. - nyomott egy rövid puszit a szájára.

- Jó, srácok, én léptem, akkor ha... ha nem gond, hogy itt vagyok, este jövök.

- Ne legyél hülye, persze, hogy nem gond. Kulcsod van... csá haver! - köszönt el Harry, de már nem is látta a szőkét, mert sokkal fontosabb elfoglaltsága akadt. Sürgősen rá kellett tapadnia egy gyönyörű azúrszemű fiú csábos ajkaira.

Niall észrevette, hogy már senki sem figyel rá, a két szerelmes egymásba feledkezve csókolózott a konyhában. Kicsit elszorult a szíve ennyi érzelem és gyengédség láttán. Tudta, hogy nem lesz könnyű velük élnie és nap mint nap látni azt a boldogságot, ami neki nem adatik meg. El is határozta, hogy bár marasztalták, a lehető leggyorsabban szállás után néz. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és elindult a klinikára, ahol Liammel és Louisával volt találkája.