Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Twenty-nine

- Hol a többi? - Harry hangja halk volt, de vészjósló. Kezeit ökölbe szorította, a lap a kezében teljesen összegyűrődött. Nem nézett fel, csak a cipője orrát bámulta, de táguló orrcimpái semmi jót nem jelentettek.

- Milyen többi? - kérdezte Liam zavartan.

- A többi oldal.. ez csak az ítélet, hol a jegyzőkönyv?

- Haz, nem hiszem, hogy...

- Hol van??? - Harry immár Liamre nézett, zöld szemei szikrákat szórtak.

- Elég most ez, haver, majd...

- Liam, nem kérem mégegyszer. Hol. Van. A. Többi? - Állt fel a székéből és ököllel az asztalra támaszkodva hajolt bele a doki arcába. Liam nagyot sóhajtva átnyújtotta Harrynek a vaskos jegyzőkönyvet.

- Figyelj, nekem mennem kéne... itt... itthagyhatlak? - egy ideig várt a válaszra, feleslegesen, Harry már máshol járt. Egy olyan világban, aminek a létezéséről eddig nem tudott és jobb lett volna, ha ez így is marad...

**********

Lou kellemes érzésekkel a szívében ébredt. A tegnap éjjel valami csodálatosan fantasztikus volt. Hazzy gyengédsége, féltő szerelme balzsam volt sajgó lelkére. Nem mintha ezzel elfelejthetné a múltat. Nem mintha ezzel elfelejthetné a tegnapot, amikor ott állt vele szemben fiatalsága tönkretevője, ártatlanságának megrontója, testének- lelkének kínzója. A szembesítésnél a fölényes tekintete, a lesajnáló vigyora, az "úgyis megúszom" üzenet, amit sugallni próbált... hisz eddig is mindig megúszta. Számtalan feljelentést tettek ellene az utóbbi években, rendőrség, gyámügy is járt náluk nem egyszer, de Simonnak annyi híve volt, akik mindig mellette tanúskodtak, hogy esélyük sem volt. Egy idő után feladták, mert a bosszúja mindig szörnyűbb volt az előzőeknél, és már semmi értelmét nem látták, hogy próbálkozzanak.

Most viszont, hogy a vagyona odalett, a hívek is szépen lassan elpártoltak mellőle, így ember nem akadt, aki a két szép szeméért hamisan tanúskodott volna... Ennyit az ő hatalmas egyházáról, ami, mint kiderült, egy illegálisan működő be nem jegyzett szekta volt.

Lou, miután elolvasta szerelme levelét, úgy döntött, kicsit ejtőzik még a Harry illatú párnák közt, majd később néz be Louisához, biztosan neki is szüksége van pihenésre a tegnapi hosszú nap után.

Tudta, hogy előbb- utóbb beszélnie kell Harryvel. El kell mondania mindent, minden szörnyűséget, amin keresztül mentek az évek folyamán, de erre még nem érezte késznek magát. Bár tegnapelőtt reggel, mikor Haz megijesztette, majdnem elárulta magát. Hála Istennek a férfi bevette azt a mesét, hogy csak a közelgő tárgyalás miatt ideges.

**********

Liam körbejárta az osztályt. Nem nagyon volt mit csinálnia, a vizit már lement, de időt akart hagyni Harrynek, hogy elolvassa a jegyzőkönyvet és megeméssze az olvasottakat. Az ő gyomra is forgott. Mindig is sejtette, hogy a testvérek viselkedése mögött több van, mint amit elárultak, de erre legrosszabb álmában sem gondolt. Nem merte meglátogatni Louisát. Valószínűleg az első percben elárulta volna magát és sírva borult volna a lány elé, hogy engedje, hogy enyhítsen a kínjain. Akárhogyan. Elhatározta, hogyha egyszer majd a szemébe tud nézni újra, mindent elkövet, hogy újra őszinte mosolyt csalhasson az összetört lány arcára. Arra a gyönyörű, tiszta arcra, amibe olyan nagyon szerelmes. Mert az. Szerelmes. Ebben már egészen biztos volt.

Elmélkedéséből hangos puffogás és méghangosabb fájdalmas nyögések hangja szakította ki. Ahogy körülnézett, rájött, hogy az irodája felől jönnek a hangok. Futásnak eredt a folyosón és beviharzott az orvosi szobába. A szeme elé táruló látvány lesokkolta. A szobában egyetlen bútor sem volt épségben, az asztala felborítva, a számítógép a földön, a dívány az oldalán darabokban, a falon hatalmas bemélyedések. Harry őrjöngött. Épp a sokadik ökölcsapást mérte a szemközti falra ordítva mérhetetlen fájdalmában. Ökléből csurgott a vér, bőr már csak foszlányokban volt sejthető rajta, de ő csak püfölte, püfölte, mintha legalábbis az tehetne a lelkét emésztő fájdalomról.