Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Ten

Harry a pamlagon ült és újraélte a kedvesével töltött csodálatos perceket. Még érezte az ajkain Lou csókjának ízét, még visszhangoztak a fülében az áhítatos sóhajok, az apró érzéki nyöszörgések. Tudta, hogy kívánja őt a fiú, de abban is biztos volt, hogy nem rohanhatja úgy le, ahogy általában az egyéjszakás kalandjait szokta. Louis különleges. Nemcsak a szépsége varázsolta el, hanem a teljes lénye, a kedvessége, az odaadó szeretete a testvére iránt, a gondoskodása, a humora, az esze. Mindene. Vére még mindig pezsgett, merevedése cseppet sem lankadt az elmúlt csaknem fél óra alatt, mióta egy utolsó szenvedélyes csókkal búcsút intett az azúrszemű fiúnak. Képtelenség lett volna ilyen felajzott állapotban elhagynia a szobát, megragadta hát kőkemény péniszét és a nadrágon keresztül végigsimított rajta. Aztán rájött, hogy ez így kevés lesz, lehúzta a cipzárját letolta a boxerét, ami már teljesen átitatódott az azóta is szivárgó nedvével és marokra fogta magát. - Lou, édesem... - sóhajtotta miközben lassú, ütemes mozdulatokkal kényeztette vaskos tagját. Maga elé képzelte a fiú vágytól remegő testét, bársonyos bőrét. Gondolatait nem kellett kordában tartania, de nem is tudta volna. A csukott szemei alatt lezajló érzéki jelenetben Lou szája puhán körülölelte Harry péniszét, rózsaszín nyelve cirógatta vöröslő makkját majd néhány apró mozdulat után egészen a torkáig engedte. - Aaahhh, igeeeen! - Harry érezte, hogy pillanatok múlva eléri a csúcsot, mozdulatai gyorsabbak, erőteljesebbek lettek, szemei előtt tűzijáték fényei cikáztak, majd egy utolsó görcsös rántás után a saját mellkasára lövellt.

**********************************

- Másnap délután Louisa izgatottan várta bátyja érkezését. Délelőtt megérkezett a kerekesszék, amit kórházi tartózkodása alatt használhat. Payne doktor helyesen időzített, tudta, hogy a segédeszköz látványától először idegenkedni fog majd a lány, ezért vitette oda hozzá már jóval a séta előtt. Azt szerette volna, hogy addig szokja a gondolatot és ha bármi aggálya vagy kérdése van, azt feltehesse még a használatba vétel előtt. A nővérek előkészítették a lányt az első útjára, fürdetéskor a haját is megmosták, beszárították, egy kényelmes blúzt és bő szárú nadrágot adtak rá, hogy a katéter lábzsákja kényelmesen aláférjen. - Köszönöm, Cheryl, egész emberi formám lett így csaknem négy hónap ágyban fekvés után - mosolygott boldogan Louisa a kedvenc nörszére. Mit gondoltok, tegyünk fel egy kis sminket?

- Semmi szüksége sminkre, Louisa, szerintem így is maga lesz a legszebb nő, akit valaha ennek a klinikának az udvara látott. - szólalt meg a háta mögött egy kellemes bariton.

- Payne doktor! De jó, hogy látom, szuper a szék, nagyon hálás vagyok érte. Alig várom, hogy kitehessem a lábam végre ebből a komor szobából. Vagyis hogy Lou kitegye a lábaimat...- Louisa szemei örömmel telve csillogtak és Liamnak le kellett szögeznie magában, hogy bár egy régi és nagyon ócska csajozós dumáját vette elő, az nagyon is közel állt a valósághoz. A lány valóban elbűvölő volt.

- Szívesen, kisasszony. De kérem, ne feledje, elsőre maximum fél órát tölthet odakint. Ha bármi furcsát érez, szédül, légszomja van, fázik, haladéktalanul jöjjenek vissza. Később majd növelhetjük az ágyon kívül töltött időt, de addigra be kell szereznünk egy Pressure Relief Cushiont, ami kiegyenlíti a nyomást a bőrén, így meggátolja a kipirosodást, ami a felfekvés első jele.

- Felfekvés? Ülve? Azt hittem, azt csak az ágyban lehet kapni.

- Nos igen, valóban nem teljesen helytálló az elnevezés, de mivel eddig nem találtak ki jobbat, ezt használjuk - mosolygott Liam. - Akkor minden világos, mindent átbeszéltünk, ha Louis ideér, szóljanak Harrynek, hogy mutassa meg, hogy a legbiztonságosabb átülni a székbe és megbeszéljék a biztonsági kérdéseket. További szép napot a hölgyeknek! - ezzel távozott. A két jelen lévő nővér extatikusan felsóhajtott, mindkettő teljesen a doki bűvkörébe került.

- Édes istenkém, ez a pasi minden pénzt megérne...- sóhajtozott Cheryl.

- Fél karomat egy óra szabad játékért vele - kontrázott a másik, aki Heidi névre hallgatott. Louisa értetlenül hallgatta őket, nem nagyon tudta felfogni, mit esznek ezen a szakállas, agyontetovált, láthatóan minden nőnek válogatás nélkül udvarló orvoson. Bezzeg az ő visszafogott Harryje... és nemsokára itt lesz... végre.

Délután 4 körül össze is gyűlt a kis csapat LouLou ágyánál. A lánnyal madarat lehetett fogatni, két kedvenc pasija állt mellette, hogy megtegye új élete első lépéseit, még hacsak gurulva is. Harry és Lou között szinte tapintani lehetett a feszültséget, amit igyekeztek elrejteni a nagyvilág szeme elől, így egyelőre csak lopott pillantásokat váltottak Louisa feje felett. Azt persze nem sejtették, hogy a nővérszobából két kíváncsi kis nörsz minden mozdulatukat figyeli.

- Akkor hát, útra fel - lelkesedett Harry. Megmutatta Louisnak, hogyan kezelje az elektromos hoistot, ami arra hivatott, hogy erőkifejtés nélkül mozgathassanak vele mozgásképtelen betegeket. - Ne feledd, Lou, szigorúan tilos emelni. Nem mintha a kishúgod annyira nehéz lenne, hisz olyan pehelysúlyú, hogy szerintem fél kézzel ki tudnék szaladni vele a világból, de az előírás az előírás. Rendben? És a kerekesszék fékje mindig legyen behúzott állapotban a transzferálás alatt. Így ni. Ennyi. Mehetünk? LouLou? Készen állsz?

LouLou természetesen készen állt, gondolatban már Harry karjaiban feküdt szorosan átkulcsolva a nyakát, amint a fiú épp szaladt ki vele a világból. El sem hitte, hogy ma még ilyen szép bókot fog tőle kapni. Nem hallotta meg, mert nem akarta meghallani, hogy a megállapítás a súlyára vonatkozott és nem arra, hogy a göndör félisten valóban világgá akarna menni vele. Boldog volt. És szerelmes. Életében először. Szerelmes.

Szép napot kívánok nektek ezzel a TENnel :)

Puszi :)