Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Twenty- four

- Szerintem ne zavarjuk őket - súgta Harry - reggel visszajövünk. - Lou egyetértett, ő sem akarta felébreszteni sem a húgát, sem a dokit, akinek tettére nem talált értelmes magyarázatot. Egymás kezét fogva indultak vissza a szobája felé.

- Liam nem semmit domborított ma éjjel. Pedig tutira valami kocsmás luvnyát gyömöszölhetett, mikor behívták. Te tudod, miért akarta LuoLou annyira, hogy ő műtse?

- Nem, én is épp ezen gondolkodom. Elég baráti viszony alakult ki köztük, mikor még a 312-esben feküdt, de miután átkerült a VIP-be nem is találkoztak. Épp tegnap mondta hugi, hogy szerinte Payne doki direkt tetette át oda, de ennek semmi értelme.

- Ahh szívem, én már rég letettem arról, hogy itt logikát vagy értelmet keressek a dolgokban. Li amúgy sem beszámítható az utóbbi időben, mintha meg lenne kergülve. Emlékszel, meséltem, hogy küldött el a francba aztán Niallt is.

- Igen emlékszem. És hogy tetszik Niallnak nálad? Megszokta már?

- Ühüm, asszem. Múltkor alig ismertem a lakásomra, rend volt és tisztaság és most figyelj, liliom illat. Eldobtam az agyam. - nem bírta megállni somolygás nélkül, mikor eszébe jutott, ahogy belépett az ajtón és megcsapta a fura illat. Azt hitte, Niall valami nőt vitt fel, de rájött, hogy ez pont akkora baromság, mint elhinni, hogy a Nap befagy egyszer.

- Én.. szeretem a liliomot - sütötte le a szemét a Lou- Tudom, hogy ciki, meg minden, de..

- Na ide figyelj, te azúrszemű gyönyörű kis nyuszó! Ne merészeld mégegyszer szégyellni magad azért, amit szeretsz vagy érzel! Világos? Ha te szereted a liliomot, akkor az egész lakást tele rakom neked mindenféle színűvel, hogy bárhová mész, azt lásd és érezd. Tudod, én eddig nem nagyon foglalkoztam a partnereim igényeivel. Mármint az ilyesmivel, hogy a mindennapi életben mit szeretnek. Nem számított. De érted bármit megtennék. És a bármit alatt azt értem, hogy tényleg BÁRMIT, ha azzal boldoggá tehetlek. Szeretlek, Napsugaram - ezzel maga felé fordította és lágy csókot lehelt az szerelme szájára.

- Én is szeretlek, Hazzym - hajolt bele a csókba Lou aztán végre beértek a szobájába, kényelmesen elhelyezkedtek és aludtak reggelig.

***********

- Liam? - Louisa nyugodtan ébredt és nagyon boldog volt, mikor meglátta, hogy a doki állta a szavát és vele maradt, míg magához tér.

- Jó reggelt, Louisa, hogy vagy? Kérsz inni? - Liam igencsak kényelmetlenül töltötte az éjt a fotelben, de amikor hajnalban felriadt, nem volt szíve átmenni az orvosiba, csak csodálta az alvó lányt, akinek vonásai kisimultak, hosszú szőke haja szétterült a párnán, pisze kis orra néha édesen ráncba szaladt, ahogy néha kicsit nagyobb levegőt vett.

- Igen, kérek szépen. Hogy vagyok?

- Minden rendben volt, komplikációmentesen zajlott a műtét, szépen fel is ébredtél. Most kapsz pár napig antibiotikumokat és éjjel kaptál egy adag vért is. - Liam megigazította Louisa párnáját és segített neki felülni, hogy ihasson. Kat nővér alig hitt a szemének, mikor meglátta, milyen gondoskodóan viselkedik a doktor Louisával.

Kat: Cher ezt látnod kellene, a dokid épp saját kezűleg itatja a Tomlinson lányt.

Cheryl: Mivaaaan? Mit keres itt ilyenkor a PASIIIM???

Kat: Bejött éjjel műteni és itt is maradt, az ágya mellett ült EGYÉSZ ÉJJEL!

Cheryl: Fúj már... azt a kis nebáncsvirágot???

Kat: (mellékelt egy fotót)

Cheryl: Anyám, visszafelé folyik a Temze! Meghalok!