Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Thirty-five

HAPPY BIRTHDAY MR LIAM JAMES PAYNE !!!

Harry hív

Szia, Haz, mizu? - vette fel a telefont Liam. Még forrt a vére, euforisztikus hangulatban ült a szobájában réges rég a lejárt munkaideje után.

- Ezt ÉN szerettem volna kérdezni TŐLED, bro...

- Hát... az van, hogy... igazad volt, baszd meg! - nevetett fel boldogan és felszabadultan a doki.

- Ezzzzzaaazzzz, tudtam én! Részleteket akarok!

- Na azt már nem... legyen elég annyi, hogy mindketten úgy gondoljuk, vagyis érezzük, hogy...

- Jó jó oké... tetszik ez amúgy, hogy nem beszéled ki, ehhez is fel kellett nőni. Na de amiért hívtalak. Van kedved beugrani Fredhez Louval, Nivel és velem?

- Végülis miért ne... ezer éve nem bandáztunk, sőt én Louval még nem is. Oké menjünk.

- Fél óra múlva?

- Rendben, átöltözöm, elbúcsúzom LouLoutól és megyek. Ja, Haz! Ez még nem publikus, oké?

- Persze, haver, lakat a számon.

********

Harrynek volt még egy kis dolga, így Louis kicsit előbb odaért és mivel nem volt nagy partiarc, egy távolabbi zugban foglalt helyet, ahonnan látszott a bejárat, de ő kevésbé. Nem cifrázta túl az öltözködést, szűk fehér farmert, vászoncipőt és egy ujjatlan szürke pólót viselt. Gondolta, így majd elvegyülhet. Nem volt szerencséje, alig néhány perc múlva egy tüsi hajú vékony srác telepedett mellé, és beszélgetést kezdeményezett.

- Szia, Bruce vagyok, téged még nem láttalak itt.

- Szia, én...ööö... Lou vagyok, tényleg ez az első alkalom, hogy betévedtem és...

- Helyes vagy. És csini -Lou nem jöhetett volna jobban zavarba.

- Öhm.. köszi...de én...

- Nyugi, én is passzív vagyok, vadászni jöttem, de nem rád. Csak gondoltam, addig dumálhatnánk, ha van kedved.

- Nos... én... nem igazán vagyok az a dumaládika, inkább csak ülnék itt, ha nem gond.

- Ahogy gondolod, én azért körülnézek... á ott is van egy nagyvad - mutatott az ajtó felé izgatottan újdonsült ismerőse. Lou is kíváncsian fordult a bejárat felé, és ott nem mást, mint Harryt pillantotta meg, amint gyönyörű smaragd szemeivel körbekémlelt. Káprázatosan nézett ki fekete farmerben, ami a combjaira feszült és mintás ingben, ami jócskán szabadon hagyta izmos mellkasát. Lou nagyot nyelt, mert Harry látványa azonnal beindította.

- Á látom, neked is bejön - mosolyodott el bennfentesen a srác - Ő Harry. Igazi nagyágyú. Szerintem nem sok passzív van itt, aki nem volt meg neki.

- Oh... és... te...

- Én is voltam vele párszor. Isteni az ágyban, egyszer ki kell próbálnod. De nem ma, mert én most megyek és levadászom Csak figyelj, és tanulj, hogy csinálják a nagyok - jelentette ki kissé túlzott önbizalommal. Louis köpni - nyelni nem tudott, de ha már így alakult, csendben maradt és figyelte a jelenetet.

- Szia édes, rég láttalak itt - kezdte Bruce és sokat sejtetően mérte végig a jóképű férfit - nagyon hiányoltalak már. Iszunk valamit?

- Bruce? Oh, szia, nem köszi - rendezte le e lehető legrövidebben a fiút, de az nem akart érteni a szóból. Csábosan végighúzta a mutatóujját Harry ingének kivágásán és kiskutya szemekkel bámult a férfire.