Szösszenetek

#7

2019. 09. 29.

4:39

Csak, hogy tisztázzuk az elején, ez egy búcsú levél, mert minden bizonnyal ez lesz az utolsó alkalom, hogy beszélünk.

...

...

...

Legyen szép életed.

2019. 09. 29.

7:36

Én csak arra kérlek, hogy bocsásd meg nekem azokat a dolgokat, amiket elszúrtam. Sajnálom.

elküldve

23:48

Tudod, egész nap te jártál a fejemben, és ez az egész, ami velünk történt. Hosszú évek óta te voltál az első, aki képes volt elérni, hogy rögtön ébredés után rámtörjön a sírógörcs. Sokszor elcsesztem dolgokat, és azért te sem vagy ártatlan, de mindig sikerült megoldanunk. Te kértél mindig, hogy ha valami bajom van, akkor mondjam el és beszéljük meg, erre pont te vagy az, aki hajnalban szépen kigondolta a tökéletes mondandóját, majd anélkül húzott el a városból, hogy esélyt adott volna arra, hogy megbeszéljük. Elmenekültél tőlem, mert tudod, hogy képes lettem volna elmenni hozzátok, hiszen ismersz már ennyire, jó pár éved volt rá. Gyáva vagy, és önző. Miért csak neked fájhat, miért csak neked van jogod megsértődni? El tudod képzelni, milyen volt abban a lelki csapdában létezni, amibe kényszerítettél? Folyamatosan azon rágtam magam, mit kéne tegyek, hogy neked könnyebb legyen, mert ha ezt csináltam, nem volt jó, ha meg azt, szintén nem. Érzelmileg zsaroltál, akarva vagy akaratlanul, de megtetted. Tudod, hányszor álltam az idegösszeroppanás szélén, hányszor pörgettem vissza a fejemben minden apró kis eseményt és hányszor próbáltam rájönni, mégis hol rontottam el? Azt mondod, játszadoztam veled és hitegettelek, mégis elvártál olyan dolgokat tőlem, amik újra ehhez vezettek volna, aztán megsértődtél mikor nem tettem meg ezeket.

De képzeld, nekem is fáj. Kurvára fáj, hogy képes voltál eldobni a barátságunkat. De ha neked ez így jó, hát legyen. Elengedlek, mert akarom, hogy rendezd ezt az egészet magadban, hogy túllépj rajta, és ha neked ehhez ez kell, akkor becsukom mögötted az ajtót, hiába hal meg a lelkem egy része közben. Ezután pedig rajtad áll: újra kinyitod-e, vagy ráfordítod a kulcsot.

elküldve

2019. 10. 21.

22:57

Hiányzol. És még mindig fáj, ha rád gondolok. Hiányzik, hogy ökörködjünk és idióta beszólásokat vágjunk a másik fejéhez, csupán szeretetből. Jó lenne, ha a régi banda is újra össze tudna állni.

Hogy telnek a napjaid? Remélem minden rendben van veled. Tényleg szeretném, ha boldog lennél. Én egyébként egész jól vagyok, a körülményekhez képest. Az egyetem? Én nagyon szeretem, mindenki kedves és segítőkész, de persze azért elég nehéz lépést tartani. Találtam munkát is, ezért most egy kicsit nehéz összeegyeztetnem ezt a tanulással, de próbálkozom. Eddig egész jól megy a dolog.

Bármennyire is nem akarom, de még vár rám pár felettébb izgalmas beadandó megírása, szóval most megyek, hiszen azért megbukni nem kéne.

elküldve

2019. 11. 06.

4:13

Mostmár kicsit jobb, azt hiszem. Már nem gyűlnek könnyek a szememben, ahányszor eszembe jut valami közös emlék. Ez azért haladás.

Hogy telt az ősziszüneted? Az enyémnél biztos jobban. Hazamentél arra a hétre a családodhoz? Én kénytelen voltam plusz műszakokat bevállalni, ezért nem tudtam elszakadni innen. Egész héten be voltam osztva, utána pedig éjszakába nyúlóan tanultam, hiszen máskor nem tudtam. Még levegőt venni is alig volt időm, de hát hamarosan vizsgaidőszak, nem szabad lemaradnom. Már így is elég gyenge a teljesítményem, nem kéne mégjobban lerontani. Ti kaptok ösztöndíjat? Én most arra hajtok, nagy segítség lenne. 

Mennem kell, nem szeretnék elkésni munkából, vigyázz magadra, jó?

elküldve

2019. 12. 03.

17:39

Kezdek szétcsúszni, jó lenne ha itt lennél. A vizsgaidőszak szörnyű, igaz kettőt már letudtam, de még rengeteg van hátra, úgy érzem rám szakad az épület a rengeteg feladattól. Nem tudom mi lesz, félek, hogy nem vagyok ide való. Általában ilyenkor szoktál lecseszni, hogy ne beszéljek hülyeségeket, most miért nem teszed? Miért nem vagy itt mellettem, ahogy eddig mindig tetted? Kétségbe vagyok esve, tényleg baromira szükségem lenne most rád.

elküldve

2019. 12. 25.

7:51

Boldog Karácsonyt! Hogy vagy? Remélem, ha volt valami különleges kívánságod, az valóra vált. Az enyém az volt, hogy bárcsak újra együtt karácsonyozhatna az egész társaság. Páran mondták, hogy együtt mentek majd Szilveszterezni is. Remélem jól fogtok szórakozni. Én valószínűleg tanulni vagy dolgozni fogok azon az este, esetleg mindkettőt, majd még kiderül. Rendeződött az életed? Hozzá tudtál szokni az új dolgokhoz? Vizsgáid eddig hogy sikerültek? Az enyémek meglepően jók lettek, amin nem kicsit lepődtem meg, hogy őszinte legyek. Hívhatjuk akár karácsonyi csodának is. Jajj képzeld, egyik nap kaptam egy levelet a családomtól. Igazából az egész lapon irka-firkák voltak csak, mintha egy 3 éves kezébe színes zsírkrétákat nyomtak volna egy fehér papír társaságában. Mégis a hátuljára felírt "Boldog Karácsonyt!" felirat mellett elhelyezkedő ujj-, tenyér- és tappancslenyomatok annyira megmelengették a szívem. Az egyik legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha is kaptam.

elküldve

2020. 01. 01.

00:01

BÚÉK! Az ember azt gondolná, hogy ennyi idő után sikerült elengednem ezt az egészet, de azért kicsit még mindig fáj. Egyébként remélem jó a szilveszteri buli és jól érzitek magatokat. Igaz, hogy engem már nem is hívtatok, pedig direkt visszamondtam barátnőim meghívásait az estére, merthogy régen megbeszéltük a közös bulit a régi csapattal... De hát úgy látom ebbe én már nem tartozom bele. Hiányzom azért ott valakinek? Vagy mindenki elkönyvelte magában, hogy milyen szar ember vagyok? Valószínűleg ez történt...

Minek töröm magam egyáltalán? Írok neked, de tudom, hogy sosem fogod megnézni. Csak fent akarom tartani a látszatot, mintha még mindig írhatnék neked, ha valami bajom van, unatkozom vagy szimplán beszélgetni szeretnék. Még mindig hiányzol, a hülyeségeink, amit egymás fejéhez tudtunk hozzávágni, az éjszakába nyúló elmélkedések, a régi csapat, minden, amit veled együtt elveszítettem. Amitől önző és gyerekes módon megfosztottál.

De remélem neked legalább jó. És nem fáj úgy, mint nekem. Hiszen ezt akartad, nem? Hogy nekem is úgy fájjon, mint neked fájt. Csak azt teljesen elfelejtetted figyelembe venni, hogy tényleg nem csak te szenvedtél. Hiszen egyszerűbb elmenekülni, mint megbeszélni a dolgokat...

elküldve

kézbesítve

Látta: 2020. 02. 06. 23:11

Erre a beszélgetésre nem tudsz válaszolni. További információ