Akatsuki plusz 5 iskolás lány egyenlő Világuralom

3. Kölcsönös kiszúrások

Mieko

Mikor felébredtem, már ismét az ágyon voltam. Emlékeztem, hogy a földön alvásba sírtam magam, aztán valószínűleg Itachi összekapart. Ugyan abban a fehér pólóban voltam, aminek a háta véres volt. Legalább jó tudni, hogy az ember személyes dolgaiba nem piszkálnak bele. Pedig az Akatsuki-ból simán kinézem. Felültem az ágyon, és abban a pillanatban nyílt is az ajtó. Itachi jelent meg, a szokásos érzelemmentes arckifejezéssel. Ha már témánál vagyunk, az emberre nem szoktak csak úgy rátörni. Gyilkos pillantást küldtem feléje. Válaszképpen egy gonosz vigyort kaptam.
-Jó, hogy fent vagy. Öltözz fel, és megyünk edzeni. – mondta.„Nehogy már ugráltass! Tegnap épp érzelmi válságon mentem keresztül, és még én pattogjak neked! Hát tudod is te!"
-Azok után, ami tegnap történt, még mindig nem tudod, hol a helyed? – kérdezte szinte a gondolataimban olvasva. – Igyekezz!– mondta és elindult kifelé.
-Igen, anya. – mondtam nyájasan, és kinyújtottam rá a nyelvemet.
-Hn. Még úgy maradsz. – hallottam a hangját és eltűnt az ajtó mögött. Szinte biztos volt, hogy visszaszámol, és elvigyorodik.
-AAAAaaahhh! Elegem van! – sikítottam. A tőlem telhető legjobbat adom majd, így minél hamarabb megszabadulok az Uchiha-tól, annál jobb! A nagy frusztráció közepette elkezdtem kikászálódni az ágyból,ám a gyors mozdulatok egy pofára esést eredményeztek a részemről,ugyanis a lábam belegabalyodott a takaróba, és előrezúgtam.Gyorsan átvedlettem és mentálisan megjegyeztem, hogy ruhát kell vennem. Ki is mostam a véres pólóm. Azon kívül éhes voltam. Nem ettem kedd reggel óta. Az ujjaimmal valahogy megfésülgettem a hajam és elindultam kifelé. Itachi már ott várt rám és intett, hogy kövessem. Én makacsul megtorpantam és karba tett kézzel küldtem neki egy gyilkos pillantást. Itachi megállt és hátrapillantott.
-Most meg mi van? – kérdezte szemmel láthatóan idegesen. Igen,tudom. El tudom képzelni, hogy milyen idegesítő tudok lenni és egy holt nyugodt Uchiha-t így ki tudok hozni a sodrából, de várjatok csak, mi lesz a hét végén. Vagy megöl, vagy idegösszeomlást kap. A gondolat vigyort csalt az arcomra.
-Éhes vagyok! – mondtam.
-Majd később. – válaszolta és folytatta útját kifelé a hotelből.
-Később? KÉSŐBB?! A francba is, éhes vagyok! A kis akciótok óta nem ettem, és hadd ne mondjam már meg, az mikor volt! Nem megyek innen sehová, amíg nem kapok valami kaját, amit meg is eszek. Mármost megmondom, hogy a halat utálom, spagettit akarok enni! –kiáltottam és karba tett kézzel, duzzogva leültem a földre, és megvártam, Itachi erre mit lép. Megindult felém, megragadott a csuklómnál, és felrántott.
-Pein ezért még sokkal tartozik – sziszegte a fogai között,inkább magának, mintsem nekem. Elkezdett kifelé rángatni az épületből, ki az utcára. Mondom, szép látvány lehettünk.Beráncigált egy étterembe. Hát, spagetti, az nem volt, viszont ettem valami tésztaszerű izét, amit Itachi rendelt. Kezdetnek nem rossz, felfogta, hogy nem eszek meg semmit, ami hal, halízű, vagy bármilyen köze van a halhoz. Reggeli után hajlandó voltam követni az Uchiha-t. El tudtam képzelni, mit kapok majd az edzésen. Bosszút. De hát ha egyszer makacs vagyok...na meg éhes. Kiértünk egy kis tisztásra, közel a városhoz.
-Figyelj, kunoichi – kezdte, miközben előbányászott egy kunai-t és az egyik vaskos fa törzsébe rajzolt egy kört. – A barátnőid is ezzel kezdik. – mondta, és odasétált mellém. A kezében lévő kunai-t eldobta és az pont a kör közepében landolt. Aha,értem én, most én jövök. Kiszedtem néhány kunai-t a tartómból,és céloztam. Hát ez erős túlzás. Olyan fegyvert adtak a kezembe, amit még soha életemben nem fogtam, és ez veszélyes. Azt akarod, hogy találjam el a közepét, Itachi? Nem tudod, mit vársz el. Mikor kislabdát kellett dobni, az is a kukában landolt, de nem az én hibám. Ki az az idióta, aki nem tesz a kukára fedőt? Hát,amíg Itachi célba talált, az enyém még a fát is kikerülte, és a bokorban landolt. Szitkozódtam egy sort, és tovább folytattam.Két óra küzdelem után már el tudtam találni a fát. Itachi közben figyelte minden mozdulatom. Teljesen kimerültem. Az erőlködéstől még a pecsét is kivérzett, és úgy fájt a hátam, mint a bűn. Vettem néhány mély lélegzetet, és koncentráltam.
-Rosszul tartod a kezedet. – hallottam Itachi hangját.
-Tessék? – fordultam felé.
-Mondom, rosszul tartod a kezed. – ismételte meg és már ott volt mögöttem. Teljesen mögém állt, éreztem, ahogy a nyakamra szuszog. Megfogta a kezemet és úgy dobta vele a shurikent. Célba talált. -Szemmagasságban tartsd a kezed, úgy célozz. – mondta és félrelépett. Bólintottam és úgy tettem, ahogy mondta. Talált.
-Sikerült, megcsináltam. – mondtam mosolyogva. Elfáradtam és ne is beszéljünk a holnapi izomlázról.
-Ennyi kezdetnek elég mára. – mondta. Összekapkodtam a maradék kunai-t és shurikent, majd Itachi-val elindultunk visszafelé. Beléptem a szobába, Itachi-val a sarkamban. Kisame-t nem láttam sehol,Itachi-t meg nem érdekelte különösebben, és amúgy is, kinek hiányzik egy idegbeteg, mániákus cápa? Nekem, kösz nem. Be caplattam a szobámba, és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Azt reméltem, egy jó kis fürdő jót tesz a hátamnak, hát tévedtem.Csak csípte azt a rohadt pecsétet. Kikászálódtam a zuhanyból és kiviharzottam a fürdőből. Megragadtam a tatyómatés rámoltam benne egy darabig. Megtaláltam, amit kerestem, és nehézkesen körbekötöztem a hátamat, hogy ezúttal ne vérezze össze a pólómat, a kötés meg cserélhető. Felkaptam az ágyra kiterített, kimosott pólóm, és belebújtam, meg a naciba. Levetettem magam az ágyra, és próbáltam elaludni, de a hátam kínzott. Még hasra fordulva se lett sokkal jobb. Hallottam,ahogy az ajtó nyílik, majd csukódik. A léptek felém vették az irányt, és éreztem, ahogy az ágy megsüllyed, amikor az a valaki,(tippem szerint az Uchiha) ráült. Kinyitottam a szemem. Hát igazam volt.
-Fáj? – kérdezte.„Fáj?Fáj?! Az nem kifejezés. Ez is miattad van!"
-Hn. – tudtam, hogy tudja, mit gondolok, energiám viszont nem volt,hogy kimondjam, viszont egy mordulással kifejeztem magam. De aztán hirtelen megszűnt a fájdalom, ahogy Itachi a kezét a hátamra tette, és elkezdte megnyugtató körökben simogatni. Hátnem éppen ezt a reakciót vártam Itachi-tól, de mindegy.Megnyugtató volt, é én kezdtem elszenderedni. Mielőtt végleg magával húzott volna az álom, még ezt suttogtam: - A halon kívül még azt utálom, ha felébresztenek...