Legjobb barátok. Vagy kicsit több? (Muke)💞Befejezett💞

21. rész

♡Mike♡

Nem hiszem el, hogy anya nem képes elfogadni, hogy Lukeot szeretem. Egy hatalmas vita után (miután Ash és Cal elmentek) anya közölte velem, hogy holnap mégpedig találkozni fogok Crystallal és megbeszéljük a dolgokat, mert, amit érzek Luke iránt, az anya szerint csak fellángolás és a hormonok. Akkor már több, mint egy éve lángolok? Mindenesetre most itt vagyok a kávézó előtt. Nem nagyon akarok bemenni, de anya a kocsiban vár rám. Nem mehetek vissza anélkül, hogy nem beszéltem Crystallal. Vettem egy mély levegőt és beléptem a kávézóba. Szinte egyből megpillantottam Crystalt így mosolyt erőltettem magamra és leültem vele szemben.

-Szia.-köszönt viszonylag kedvesen.

-Szia.-viszonoztam a köszönést.-Nem akarom tovább húzni ezt a dolgot Crystal. Csak anya miatt vagyok itt.-jegyeztem meg.

-De eljöttél, ami azt jelenti, hogy talán mégis fontosabb vagyok, mint a zenekarod...-jegyezte meg én meg azt hittem, hogy rosszul hallok.

-Mint mondtam anya erőszakolta rám, hogy ide jöjjek. Én Lukeot szeretem.-jelentettem ki. Crystal elmosolyodott és felém nyújtott egy újságot. A címlapon én voltam rajta, az egyik legjobb barátnőmmel. Épp megöleltük egymást.

-Luke tud erről?-kérdezte Crystal. Elégedetten dőltem hátra.

-Igen. Tök jóban lettek Jessicával.-vontam vállat, mire Crystal felvonta a szemöldökét.-Ő csak egy barátom.

-Luke is csak egy barátod volt.-jegyezte meg.

-Még mindig az. A legjobb barátom és egyben a szerelmem.-feleltem. Kezdtem unni a beszélgetést.

-Remélem tudod, hogy ennek semmi értelme.-nézett rám.

-Ennek a beszélgetésnek nincs semmi értelme.-viszonoztam pillantását.

-Akkor miért vagy itt?-kérdezte.

-Mint mondtam már, anya erőltette rám.-forgattam meg a szemem és már álltam is fel, hogy otthagyjam a lányt.

-Remélem tudod, hogy Luke nem tudja neked mindazt megadni, amit én tudnék.-ő is felállt és szorosan mögém lépve suttogta ezt a fülembe. Elmosolyodtam.

-Pont ez a lényeg.-és azzal otthagytam a lányt. Kilépve a kávézóból beszálltam a kocsiba.

-Na?-kérdezte anya.

-Mondtam, hogy nem fog működni.-feleltem, mire anya kérdőn nézett rám ezzel elérve, hogy mindent elmondjak neki, ami a kávézóban történt. Miután befejeztem a mondandóm anyára néztem. Időközben anya elindította a kocsit és már úton voltunk haza. Anya hosszú percek után megszólalt.

-Crystalnak igaza van... Luke nem tudja neked megadni azt, amit egy nő.-anya óvatosan rám pillantott a szeme sarkából, majd újra az útra figyelt. Vettem egy mély levegőt.

-Tudom. De szeretem Lukeot. Még az se érdekel, ha emiatt megutálsz.-feleltem és ez igaz volt. Nem érdekelt, ha anya megutál.

-Természetesen nem utállak. Csak nem értem, hogy egy fellángolás miatt...-nem hagytam, hogy befejezze, közbeszóltam.

-Akkor elég hosszú ez a fellángolás. Már több, mint egy éve tart.-jegyeztem meg. Anya leállította a kocsit és rám nézett.

-El fog múlni. És akkor rá jössz, hogy Crystal a neked való.-szállt ki a kocsiból. Kezdtem dühös lenni anyára. Én is kiszálltam és utána siettem.

-Nem. Nem fog elmúlni. Anya... miért nem vagy képes elfogadni, hogy Lukeot szeretem?-kérdeztem, szemeimbe pedig könnyek gyűltek. Beléptünk a lakásba, ahol nem volt senki, hisz apa dolgozott, a húgom pedig valamelyik barátnőjénél volt.

-Azért, mert nem ilyennek neveltelek.-jelentette ki anya felém fordulva. Szemében könnyek csillogtak.-Hol rontottam el Michael?-kérdezte, mire kissé megenyhültem.

-Sehol. Nem a te hibád. Sőt. Ez egyáltalán nem hiba. Szeretem Lukeot. Jobban, mint azt hinnéd.-érintettem meg a vállát.

-Rendben. Csak reméltem, hogy hamarosan lesz egy unokám.-felelte anya, mire elmosolyodtam.

-Hát, ha tőlem nem is, még Emilytől lehet unokád.-jegyeztem meg.

-De az még messze van. Emily még csak 6 éves.-emlékeztetett.

-Tudom. Ó és jut eszembe. Holnap Luke átjön.-jegyeztem meg, mire anya szomorkásan rám nézett.

-Nem nagyon örülök még mindig neki, de rendben. Csak arra kérlek, hogy a húgod előtt türtőztessétek magatokat.-kérte, én pedig mosolyogva megöleltem.

-Rendben. Köszönöm.-motyogtam a vállába. Szeretem anyát.