Egy FTM élete

Érzés

Felébredtem. A meleg takaró átölelte csupasz testem, azonban Adam nem volt mellettem, de a közelségét éreztem. Melegség járt át. Viszont én csak az álmomra tudtam gondolni, és amit Adam mondott benne; "Örülök, hogy téged választottalak." ...Mit jelenthet ez? Miért mondta? Vajon tényleg így lesz?  Csak ezek a kérdések keringtek a fejemben.
A jelenet újra és újra lejátszódott az elmémben. Ránéztem az órára. Hat óra.. Adam sehol. Már türelmetlen voltam. A kis éjjeli szekrényről felkaptam a telefont és felhívtam Adamet. A csengőhangja a konyhából hallatszott. Letette.. kezdtem aggódni... Felvettem gyorsan a boxerem és a binderem majd a takarót a vállamra borítom mert elég hideg van. Kisietek a konyhába és Adam a kinyitott ablaknál ül és néz ki a néma, üres utcára. Az arca sötét és komor volt. Mintha belezuhant volna a sötétség és a depresszió tengerébe és a magány hulláma dobálná a megbánás sziklájához újra és újra. Oda léptem és megfogtam a vállát.
-Valami baj van?-kérdeztem halkan. Megfogta a kezemet a vállán, majd kis mosollyal arcán válaszolt:
-Nincs semmi, csak rosszat álmodtam.
-Édes apádról..?-tettem fel kicsit félénken a kérdést. Adam arca megint sötétbe borult.
-Igen....-válaszolta szomorúan, elcsuklott hanggal. Gyengéden megsimítottam kezemmel puha arcát és csókot nyomtam homlokára. Átöleltem karjaimmal s fejét mellkasomhoz nyomtam megnyugtatás képpen. Átölelte derekam és szorított magához.
- El ne engedj...-suttogta és egy könnycsepp legördült az arcán.
Egy jó ideig öleltük egymást majd megkérdeztem:
-Megnyugodtál Édes?
Ő csak bólogatott, de nem engedett el, hanem még jobban szorított magához.
-Beleülhetek az öledbe?-kérdeztem állát felemelve, hogy láthassam szép szemeit. Bólintott. Elhelyezkedtem kényelmesen ölében és fejem a vállára döntöttem. Akármilyen fura, hallottam lassú szívverését. Azt is hallani lehetett, milyen szomorúan ver, mint egy lassú ritmust ütő gyász dob. Lehunytam szemeim és elmélyedtem. Csak is a részletekre koncentráltam, ami körülöttem történt. Csend volt, de mégsem. Csepegett az eső és hallgattam ahogy az üvegre cseppen és a csepp egyenletesen folyik le a ablakon.
Felemeltem fejem Adam válláról és csókot nyomtam ajakára. Nagyot sóhajtott, de tudtam, hogy megnyugodott. Kis mosoly látszódott édes pofiján.
-Ilyen legyél mindig. Mosolyogj mindíg. Ne legyél se szomorú, se bánatos. Rossz látni téges ilyennek.-mondtam miközbe megfogtam az arcát két kezemmel. Elvesztem égszínkék szemeibe. Könnybe lábadtak szemei, de ő csak mosolygott, majd a fülemhez hajolt és suttogott.
-Szeretlek..

Sziasztok pitécskék!
Feltűnt, hogy a 18+ részt többen olvassák/olvassátok ^^"
És az lenne a kérdés hogy esetleg legyen több ilyen rész? ^^"
Kommentbe jelezzétek kérlek!
További jó reggelt/szép napot/jó éjszakát! ^^
(És elnézést hogy ez a rész ilyen rövid lett ^^")