Egy FTM élete

Reggel

Eltelt egy pár óra és feleszméltem, hogy Adam a mellkasomon alszik. Nem akartam elereszteni, azonban a gyomrom megkordult. Elég hangosan háborgott.. Az a sok pia.. gondoltam magamban. Nem akartam felébreszteni Adamet, de muszály volt valahogyan le vakarnom magamról úgy, hogy ne ébredjen fel.. nagy nehezen elemeltem a fejét a mellkasomtól és leraktam egy párnára az asztalon. Én gyorsan ki sunnyogtam a mosdóba és vártam. Nem kellet sokat két perc múlva úgy döntött a gyomrom, hogy kiadja magából a "dühét", mint annak a rendje. Sajnos Adam is felébredt. Fél kómásan támasztotta a mosdó ajtófélfáját. Besegített abban, hogy meg fogta a fejemet a hajamnál fogva, bár nem értettem mert így is rövid a hajam. Majd mikor már végeztem a dolgommal Adam lassan felemelte a fejem és végig simítva a hátam, elengedett és mutatott a csapra, hogy öblítsek szájat és nyugodtan mossak fogat, majd egy puszit adott a homlokomra és ott hagyott. Hát tettem azt.
Kész lettem majd megkerestem Adamet aki éppen az ágyban szuszog. Felvetem a bindert, egy bő pólót ami Adamé, és a boxerem majd oda feküdtem mellé és hátulról átkaroltam és hozzábújtam. Nem akartam elaludni, úgyhogy csak hallgattam édes kis szuszogását. Csak azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget.

Körülbelül kilenc óra fele járhatott az idő mikor én már kint a konyhában iszogattam a kávémat és Adam is felébredt. Bozontos szőke tincseit megvilágította a napsugara. Adam eléggé másnaposnak látszott az arckifejezéséből ítélve. Cukin mosolyog és hunyorít, olyan édes, azt se tudja hol van. Odamegyek és elkísérem a székhez, hogy üljön le.
- Jól érzed magad Adam?- mosolygok.
Bólogat. - Igen, teljesen jól vagyok. - majd kezébe fúrja a homlokát, lecsukja a szemét és pihenteti azt egy kicsit. Én gondolkodtam. Azon gondolkodtam miért mondhatta azt hogy meleg? Hiszen tetszettek neki a nőies kerekded melleim.. amit "ki is használt".. Vajon akkor is így fog velem bánni és akkor is így fog szeretni amikor már más leszek? Kedvére tehetek vajon úgy? Vagy minden meg fog változni..? Cserben hagyom e érzéseit és az én érzésemet ezzel a döntéssel? Nem tudhatom... Folyamatosan kattogott az agyam, próbáltam sorba tenni a gondolataimat, próbáltam vizuálisan gondolkodni és elképzelni a jövőmet, de akárhogy erőlködtem nem tudtam úgy látni azt, hogy boldog vagyok benne. Mindíg csak a csalódást láttam és a szomorúságot láttam vagy az én arcomon vagy másokén.
Egyszer csak olyannyira elszomorítottam magam, hogy elkezdtem hallkan sírni és ezzel felrisztottam Adamet. Próbáltam takarni az arcomat, de Adam szétfeszítette kezeim és látta könnyes szemeimet.
-Mi a baj??!-kérdezte és szorosan megölelt.
-Semmi csak rám jött a sírhatnék.
-Miért?!
-Ugyan semmi, nem fontos..
-Esekiel.. tudom, látom hogy van valami probléma.. segíteni szeretnék..
-De nem fontos csak.. eszembe jutottak a régi emlékeink.. és meghatódtam ennyi - mosolyogtam. Legalább is próbáltam.. bár láttam Adam arcán, tudja hogy hazudok és ezért nem hiszi el, de legalább beletörődött.
Megfogta a kezemet és kérte, hogy álljak fel. Feltápászkodtam a székről, majd Adam magához húzott és fejemet a mellkasára döntötte. Én szorosan átöleltem és ezt akartam, soha ne engedjen el. Soha..
És csak ölelt és simogatta a hátam. Ölelt és nyugtatott. Úgy látszik erre volt szükségem..
-Ne engedj el - suttogtam, hátha nem hallja meg, de meg hallotta.
-Nem foglak..
Miért érzek ilyen nyugodt érzést? Vajon komolyan gondolta azt,... hogy el nem enged..? Vagy csak játszik velem..? Kérlek Istenem add, hogy ez ne egy álom legyen, és ha még is az, kérlek ne érjen véget! Szeretném folytatni.. szeretném tovább.. örökké szeretném!!!.. Tudom, hogy nem szerelem kérdése, hogy én mit akarok.. nem csak rajtam múlik.. de.. hiszek benne.. hiszem, hogy őt mindörökké a szívembe tudom zárni.. el is tudnám vele képzelni az életemet! Már csak az a kérdés.. valóra tudnám e váltani az álmomat..? Meglátjuk...