Örök szeretet egy család alapja

♡1/3.rész♡

Mikor odaértünk Anna megint felhozta a bulit, amit most hétvégére szervez az egyik ismerőse.
-De nehogymá ne gyertek!Ott lesz egy csomó ismerős.Ott lesz az a fiú a vegzős osztályból, meg....-nem tudta befelyezni a mondatát, mert en egyből válaszoltam.

-Anna.Akármennyire is szeretnéd hogy elmenjünk arra a nyamvadt bulira, mi nem megyünk mert progaramom van péntek estére.

-Milyen programod van péntek estére?-kérdezte felvont szemöldökkel, hol rám, holpedig Ronira nézve. Roni csak a válát vonogatta, ezzel azt jelezve hogy ő nem tud semmiről.

-Megígértem Roninak hogy vele töltöm a délutánom és az estém, mivel két hete nincsen egy szabad percünk egymásra.-néztem rá Ronira aki halványan rám mosolygott, és hevesen bólogatni kezdett,hogy ez pontosan így van, még ha nem teljesen igaz akkor is.Hiszen pont most vesztem vele össze erről a vonaton.De ahogy látom nem tiltakozott annyira azellen hogy egy kicsit kettesben lehessünk.

-Jólvan akkor megértem.Csak tudod olyan kevésszer jössz el mostanában velem akárhova.Már kezdem azt hinni hogy elhanyagolsz! És nem Roni miatt.Mert ez csak most van így kb. egy hónapja.Ha én nem kereslek, felémsem nézel.-mondta ki szomorúan.-Én csak szeretném visszakapni a barátőmet.-hallottam a hangjában hogy mérhetelenül nagyot csalódtt bennem.De most az utóbbi időben még magamra sem volt idöm.A nyáron rengeteget dolgoztam pont úgy, ahogyan Roni is.Nem csoda hogy nem volt időnk egymásra.

A nap nagyon unalmasan telt el.Pont úgy ahogyan a hét is.De megérte várni hiszen végre péntek van!Az utolsó órán ülök az utolsó 5 percben, és alig várom hogx kicsengessenek, és mehessünk végre haza Ronival.De az az 5 perc egy egész örökkévalóságnak tűnt.Olyan volt mint ami nem akart elmúlni semmiáron sem.

Mikor végre kicsengettek, rohantam ki az osztályból, majd az iskolából.Alg vártam hogy végre a szerelmem karjaiban tudhassam magam.Mikor végre odaértem hozzá, szoros ölelésben, majd egy jó hosszú csókban részaesítettem őt amit azonnl viszonzott is....