♡1/1.rész♡

333 7 0
                                    

Rossz érzés amikor éjjel nem tudsz aludni.Főleg ha életed szereleme fekszik melletted, és alszik mint a bunda.Én pedig nem birok.Csak kattog az agyam.Holnap van szeptember másodika a tanévnyitó napja, és én még tizenegy órakkor sem tudom letenni a fejem.Roni felvetette a múltkor, hogy szeretné hogy én legyek a felesége.Olyan boldogan mondta, hogy nem szerettem volna elrontani a jókedvét.Hiszen még mind a ketten fiatalok vagyunk.Erre még bőven van időnk.Én még csak 17 éves vagyok, roni pedig 18.Szerintem ez még nagyon korai.Mert még mi is iskolába járunk.

-Gondolkodásomat Roni zavarta meg, aki azt hitte már alszok mivel háttal voltam neki, és indultvolna ki a mosdóba.

-Ne menj ki maradj itt velem!-mondtam nyűgösen mivel már eléggé fáradt voltam.
-Hát te fent vagy?-lepődött meg.
-Persze mert nem jön álom a szememre.-mondtam szomorkásan.
-Hát ezen könnyen segíthetünk!-villantotta meg kacér mosolyát, és odajött hozzám.

-Nekem most nincsen kedvem hozzá.Holnap suli van.Ki kellene pihennem magam, az helyett pedig gondolkodom.

-Ahhj.-mondta csalódottan.
-Nyugi majd máskor kárpótollak.-villantottam egy huncút mosolyt felé
R:Szavadon foglak!Nefeledd drágám!-Kacsintott azzal ki is ment, majd egy 2 perc múlva vissza is jött.Befeküdt mellém én meg szorosan átöleltem.Na így nyomott el végre az álom...
~♡♡♡~
Reggel az ébresztőm rikácsoló hangjára keltem.Gyorsan felöltöztem, majd csináltam magamnak egy kávét.Fél óra telt bele mire a bögre kiürült.-Igen ez nekem a rutinom fél óra kávézás.-Gyorsan csináltam Roninak is egyet majd bementem, és megpusziltam az arcát.De semmi.Majd ezt megtettem mégegyszer.Mondanom sem kell semmi.Hát akkor ő akarta így.Jön az érzékeny pontja.A nyaka.Adtam rá egy puszit de még mindig semmi.Megfogtam és apró puszikkal hintettem be a nyakát.Na ez hatott.:

-Édesem.Ha ezt nem fejezed be, kénytelenek leszünk itthonmaradni, és bepótolni a tegnap esti elmaradásunkat!-mondta bizakodóan hátha beadom a derekam.De elkellett hogy szomorítasam.
-Tehetek arról hogy őfensége nem akart máshogy felkelni?-A szemöldököm a palfonig szaladt, olyan szarkasztikusan felyeztem ki magam.
-Na jólvan.-Adott egy csókot-Na kezdj el öltözni mert lekéssük a vonatot!-Parancsolt rám...

Örök szeretet egy család alapjaTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon