Örök szeretet egy család alapja

♡1/5.rész♡

"Egy mély beszélgetés ezerszer többet ér, egy bulizós esténél."

Miután anyáék elmentek, leültünk filmetnézni.Szerintem egyiknk sem figyelt a filmre.Mind a kettőnknek járt a feje valamin.Egyikünk sem tudta hogy hogyan kezdjük el a beszélgetést.Nekem még mindig a reggeli szavain járt a fejem.:

"Mostanában nincsen kedved bulizni, nem találkozol a csajokkal, velem is kevesebbet foglalkozol már vagy két hónapja, ha olyat mondok rögtön felkapod a vizet még a legkissebb problémán is.Én komolyan nem értelek.Megváltoztál.Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor volt egy kis időd rám, a legutóbbi két hétben."-Rengeteget rágódtam ezen a mondaton.Hiszen igaza volt.De mostanában magamra sincsen annyi időm főleg a diákmunka miatt.Hiszen Reggel elmentem és este hullafáradtan dőltem be az ágyba.

-Gondolatmenetemet a mellettemülő személy zavarta meg.:

-Figyelj!Gondolkodtam.És nagyon sajnálom hogy reggel úgy kiakadtam rád.Egy kicsit elvesztettem a súlykot.Én tényleg nem szerettelek volna megbántani!-láttam az arcán hogy bűntudata van a délelött történtek miatt.

-Nem Roni.Teljesen igezed volt.Nem volt sem rád, sem Annára, se senkire időm.De tudod csak 24 óra van egy nappban ami nagyon kevés.Viszont meg kell értened, hogy nekem is nagyon nehéz ez így.És megígérem hogy megpróbálok ezeken a dolgokon változtatni, a munkát a hátterbe, és titeket az előtérbe hozni!Mert nekem ti vagytok a fontosak és nem a munka mindenáron.-mondtam teljesen nyugodtan.Egy pár könnycseppet eleresztve, hiszen tudtam hogy ez mind igaz.A munkát helyeztem a családom és a barátaim elé, ami nem vol fair.

-De ebben nem csak te vagy a hibás.-mondta bűnbánóan.-Mert mikor te itton voltál, akkor nekem mindig közbejött valami, és nem gondoltam arra hogy mi a jó nekünk.Bocsáss meg Cicám.Nem szerettelek volna ezzel megsérteni reggel csak úgy kijött belőlem ami régóta nyomott engem.-mondta majd közelebbhajolt hozzám.

-De tudod nekem nincsen kedvem filmetnézni.-jelentette ki.

-Hát akkor mihez lenne keved hercegem?-kérdeztem mosolyogva.

-Hozzád!-válaszolta, majd felkapott és bevitt a szobánkba.Ami ezután a szoba ajtó mögött történt az csak ránk tartozott senki másra.

~♡♡♡~

Csendben fekszem Roni mellkasán és hallgatom a szívverését, miközben a plafont bámuljuk mind a ketten.

-Mennyi az idő?-kérdezte.

-Nem tudom, de már kezd sötétedni.A teleonom viszont kint van a nappaliban.DE nem szeretnék kimászni a takaró alól.-Jelentettem ki neki.

-Jó akkor én megyek ki.-jelentette ki, majd felült az ágyban.

-Ne, ne, ne, ne menj el kérlek!Maradj itt velem!-mondtam ki , mint egy hisztis óvodás.

-Pedig muszály lesz.Nem tudjuk anyudék mikor jönnek.

-Még biztos nem most!Marasdj még egy kicsit.Kérlek!-néztem rá boci szemekkel,aminek valljuk be melyik pasi ne tudna ellenállni.

-Jó de csak egy nagyon kicsit!-jelentette ki mosolyogva.

Őszintén meg modom sosem volt még ennyi időnk egymásra.De ez hogy egy kicsit kettesben tudtunk lenni, és megbeszélni a dogainkat sokat jelentett nekem...