Örök szeretet egy család alapja

♡1/8.rész♡

Bizonyára mindenkinek ismerős az az érzés amikor reggel úgy keltek, hogy a párotok nincsen mellettetek.Hát ma velem pont ez történt.

Mikor reggel felébredtem, Roni nem volt mellettem, csörömpölést hallottam lentről, ezért felvettem a vékonyka köntösömet és az emeletről egyenesen a mosdóba indultam.Miután elvégeztem a reggeli rutinomat, elindultam lefele,majd a csörömpölés irányába mentem.Roni a konyhában legyeskedett.

-Jó reggelt babám!-szólított becenevemen.

-Neked is.Mi jót csinálsz?-Kérdeztem tölle, éhségtől csillogó szemekkel.

-Rántottát hagymásan pont úgy, ahogy szereted.-Mentem közel hozzá mire az étel szagától rosszullettem,és egyenesen a mosdóba rohantam, mert úgy éreztem a vacsorám mindjárt a wc-ben találja magát. Hát mondanom sem kell ez így is lett. Roni rögvest utánnam futott és fogta a hajamat. Milyen romantikus nem igaz? Az már biztos hogy nem így képzeltem el ezt a hétvégét.Miután végeztem, gyorsan fogatmostam, majd kimentem a szerelmemhez aki időközben kiment a konyhába megteríteni az asztalt hogy kényelmesen meg tudjunk reggelizni.Mikor visszaéretem Roni már az asztalnál ült, és a telefonját nyomkodta.

-Minden rendben van?-Tette fel a kérdést aggodalmasan.

-Igen azt hiszem.Nem tudom pontosan.Lehet hogy elakptam valami vírust.

-Vaaagy lehet hogy elrontottad a gyomrod valamivel.

-Még az is meglehet.-Gondolkodtam el a mondat közben.

-Na de gyere egyél!Hívott oda magához.Mire elindultam. Rosszul tettem.Bár ne mentem volna.

Ahogy odaértem rögvest rosszul lettem.Az a szag ami elött elöbb kijött belőllem minden, most megint felkavarta az orromat. És ugyanazt tettem amit az elöbb. Rohantam a mosdóba. Szerencsémre most nem jött ki belőllem semmi ami nem meglepő hisz a gyomroman nem volt semmi. De persze Roni most is rohant utánnam.

-Na jól van ez már nem játék! Pakolj és indulunk haza.

-Mit? Ne Roni ne! Ezt nem teheted meg! Azért jöttünk hogy jólérezzük magunkat.

-Igen, de te nem vagy jól!-Kezde felemelni a hangját.

-Könyörgöm ne kezdj el kiabálni, mert itt hagylak!-Mondtam neki én is egyre idegesebben.-Én azét jöttem, hogy el tudjunk tölteni kettesben egy nyugodt hétvégét de úgy látom tévedtem.Azért jöttünk ide hogy kettesben legyünk és nem azért utaztam le ide 6 órán keresztül hogy ma már induljak is haza.-Jelentettem ki, egy kicsit nyugodtabb hangnemben.

-Jolvan bocsánat.De ha beteg vagy akkor hazakell menni.Majd máskor elmegyünk még valahova vagy akár ide is visszajöhetünk, de az egészséged sokkal fontosabb holmi kikapcsolódásnál.

-De nézd nem vagyok beteg!Makk egészséges vagyok maximum elronthattam a gyomrom valamivel.

-Jó csak nekem ez annyira furcsa, hogy tegnap is és ma is hánytál.Lehet hogy otthonról hoztál el valamit.

-Dehogy hoztam.De tudod mit? Hogyha hazaértünk elmegyek Tamáshoz(Roni nagybácsikája aki Esztergom legjobb orvosa.) és megnézetem magam vele.Hogy megértsd te is hogy nincsen semmi bajom.

-Akkor menjunk holnap!-Jelentette ki nemes egyszerűséggel.

-Na nem!Ezt nem! Nem vagyok már kisgyerek hogy mindenhova kísérni kelljen! Te és anya mindenhova kísérgettek, mint valami fogyatékos emberkét. Vegyétek már észre, hogy a gondjaim egyedül is el tudom intézni!

-Persze hogy el tudod intézni-vászolta felháborodva.-én hiszek benned, csak nagyon féltelek.

-Mitől egy vírustól? Attól hogy te ott vagy nem jön rendbe minden.