Lélekpróba (Percy Jackson fanfiction)

4.

-És ha ez az egész valami más? Valami, ami még Gaia-nál is rosszabb?-gondolkozott hangosan Annabeth, miközben fel-alá járkált a kék házban. Nico próbálta az arcán ülő bűntudatot egy kissé eltüntetni, de nem nagyon sikerült. Az ő hibája. nem kellett volna megbíznia az apjában, nem kellett volna eltennie láb alól azt a fiút. mondjuk így belegondolva nem talált benne semmi logikát, de még is a lelkén száradt. Tudta, hogy meg kellene osztania a többiekkel apja látogatását, de még sem volt hozzá elég mersze. Talán majd Hazelnek elmondja.Ám abban sem volt biztos, hogy testvére megértené-e, miért bántott egy ártatlan félistent. Már ha lehet annak nevezni egy titán gyerekét. nem akart még nagyobb pánikot kelteni az összegyűlt emberek között azzal, hogy bedobja a Kronosz témát is. Tény és való, hogy az a háború is mély benyomást hagyott a félvérekben és az istenekben is egyaránt, ráadásul az a srác az említett titán fia. Már Annabeth története is elég nagy port kavart. Niconak a harc óta nem voltak rémálmai, ám pontosan tudta, min megy keresztül a lány. Még is volt valami furcsa ezekben az esetekben.
-Az erdő teljesen megbolondult. A határvonalakat sem tudjuk megvédeni, nem hogy a beérkező, új félvéreket! Eddig az összes.....-csuklott el a hangja Grovernek, miközben stresszlevezetés szempontjából egy konzervet rágcsált. Nyomott csend telepedett a szobára. A tűz vidáman pattogott a kandallóban, a párducfej pedig békésen aludt. Kheirón és Rachel vetettek egymás felé egy baljós pillantást. Láthatólag nekik volt valami sejtésük az ügyről, de eddig egyikük sem szólalt meg.
-És az istenek? -terelte el a témát Nico, miközben remegő lábát próbálta megfékezni. Rachel arca elsötétült.
-Pontosan ez a furcsa. Olyan, mintha nem is érdekelné őket. Továbbra is válaszolnak az imáinkra, és tanácsokkal, valamint néha saját küldetésekkel látnak el bennünket. mondjuk az már más kérdés, hogy onnan mennyien jönnek vissza. Például valaki tud valamit Frankről?-kérdezte óvatosan a vörös hajú lány, Hazel arcát kutatva. A lány csendben megrázta a fejét. A fiú valóban már egy jó ideje nem jelentkezett, ami nem vallott rá. Néhány napja hagyta el a tábort, hogy megkeresse Harmónia balszerencsét hozó nyakláncát, aminek újra semmi értelme nem volt. Ezt mind apja kérésére. Aztán ott volt még Piper múltkori akciója a különleges varázsitalokkal, amiket anyjának, Aphroditének kellett beszereznie, ahonnan egy kissé megperzselt ruhával, és égési sérülésekkel tért haza. Olyan volt, mintha az istenek játszanának a táborral, mit sem törődve velük. Ám nem csak a görögöknél történt meg ez. A római táborban is hasonló esetek özönlötték el a lakókat. Sőt, még a kapcsolatot sem tudták sokszor tartani. A táborok között eddig működő kommunikációs rendszer az utóbbi napokban szakadozott, ráadásul Leo sem volt itt, hogy segíteni tudjon. Senki nem tudta, hol van. És ez csak egy újabb probléma az életükben.
Hirtelen Rachel rángatózni kezdett, és zöld füst gomolygott a szájából. Egy prófécia. Futott át rögtön a tömegen a felismerés.

Föld közepén lézeng az idő,
Ki bukik, vagy nyer egy világot.
A tenger fia kulccsal a kezében.....

Mindenki értetlenül nézett egymásra. A lány összeesett, és többé nem szólalt meg.
-Várjunk..Ennyi?-tudakolta Will, de senki nem tudott rá válaszolni. Nicot ez az egész emlékeztette apja látogatására azon az estén, amikor minden megváltozott.

"Nico hangokra ébredt. Suttogásokra, melyek az ember fejébe másznak, és könyörtelenül őrjítik meg. Lassan kinyitotta a szemét. A vak sötétben csak egyetlen fényforrás volt a bungalló közepén. Egy zöld fényekben úszó alak állt a szobában, körülötte árnyak forgolódtak.
-Szia apa....-nyögte ki rekedtes hangon a fiú, miközben próbálta megőrizni az egyensúlyát. Hádész különös, krákogó hangon szólalt meg.
-Menj, és keresd meg az idő fiát az ősi földön, ki nagy veszélyeket rejteget. csak te tudod megakadályozni az újabb háború kitörését, csak te tudod megállítani a feltörekvő őserőket.A holtak suttognak, az alvilág Gaia énekét zengi. A Léthé vize majd segít eltenni őt láb alól. Ne feledd. Csak napfelkeltéig van időd, így hát ne habozz!-Nico ledöbbent.

-T..Tessék? Hogy érted azt, hogy?

-Nincs sok időm, már így is gyenge vagyok. csak benned bízhatok, a barátaid elárulnának Fiam..-azzal köddé vált. A fiú egyedül maradt a gondolataival. Miért nem az apja megy oda? Mi értelme van ennek az egésznek? Gaia újra fel akar támadni? és a barátai? nem értett semmit, ám érezte, hogy ez most nem csak egy képzelgés volt, és hogy ezt most egyedül kell végigcsinálnia. Volt egy sejtése, hova kell mennie. Hamarosan már a szoba üresen tátongott, és már csak a kinti szél zaja hallatszott be. Nico beleolvadt az árnyékokba."