Lélekpróba (Percy Jackson fanfiction)

2.

Már három napja egyfolytában a fiú ágya mellett ült. Fáradt szemekkel leste, mikor ébred fel Percy. Annabeth borzalmasan nézett ki. Kócos, zsíros haja az ég felé meredt, bőréből eltűnt az élet színe. Nico kedvesen meg is jegyezte, hogy úgy néz ki, mint egy halott. A teste már kezdte feladni. Készetést érzett arra, hogy lehunyja a szemét, a végtagjai egészen elernyedtek, és a törzse minden percben össze akart csuklani. A józan esze próbálta meggyőzni, hogy evvel semmit nem fog elérni, de a szíve legszívesebben mindig Percy mellett maradt volna. A lányban erős csata dúlt a két fél között.
Pillái elnehezedtek, és engedett a kéztetésnek. Csak akkor jött rá, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet. Azonnal vörös képek ugrottak eléje, egy borzalmas álom, amit soha nem akart látni. Egy hete volt már, hogy nem álmodott erről a helyről. Az alvilágról. Azt hitte, ezek csak az események utóhatásai, de tévedett. Minden egyes alkalommal egy sokkal rosszabb érzés keringett benne, és tűk szurkálták a gerincét. Fojtotta a füst, a vörös derengésben alig látott valamit. De aztán újra megpillantotta a mosolygó fejet a földben. Minden egyes pillantása a halált üzente, mosolya vérfagyasztóan nézett Annabethre.
-Oh szegény kicsi lányka...Oly sok mindent megtettél. De az utolsó szó az enyém.- mászott bele az agyába minden egyes szó. Az arcról Gaia jutott eszébe. Olyan ismerősen derengett a lány fejében az arc, egészen összezavarodott. De ez nem a földistennő volt. Ez most valami sokkal de sokkal rosszabb. Sokkal gonoszabb.