Lélekpróba (Percy Jackson fanfiction)

5.

-Nem, nem, nem, nem!!- akadt ki Kalüpszó, miközben a homokban ugrándozott. Leo szerint, még így dühösen is a leggyönyörűbb lány volt, akit életében látott, de azért nem akarta megtapasztalni milyen, amikor a lány letépi a fejét. Kétségbeesetten kezdett egy új ötletet kieszelni, de kifogyott a tervekből. Mondjuk tény és való, hogy a szigeten megtalálható dolgok közül igen kevés volt használható a bűbáj ellen. Próbálták már visszahívni a tutajt is, de az látszólag túl elfoglalt volt, hogy ideevezzen. Ekkora egy szemét hajót! Leo megfogadta magában, hogy ha egyszer kikerülnek innen, felkeresi, és beaprítja tűzifának.
-@*^#%@@%%|**^ Istenek!!- ordította a lány az ég felé, majd folytatta a hisztizést.
-Szerintem próbáljuk meg inkább holnap. Addigra lehet, hogy az istenek is flexibilisebbek lesznek majd egy betongerendánál..-próbálkozott a dühös lánynál, aki egy szúrós pillantást vetett felé.
-Én esküszöm, ha megszabadulok innen, egy k*baszott sült csirkét fogok csinálni az egyik szent sasodból, Zeusz!- üvöltötte utoljára Kalüpszó, majd a kunyhó/barlangba viharzott. Leo jobban szerette rövidíteni: Kunylang. Elég királyul hangzott. Egy percig tétovázott, hogy utána menjen-e, hiszen eddig pocsék volt a csajozásban, és a szívügyekben, (Leo szerint a lányok csak nem tudták értékelni zsenialitását) de végül ő is a barlangba vetette magát szíve hölgye után.

-Jöhet egy Leo-féle taco? Garantálom a minőséget- vigyorgott a lányra, de azt láthatólag nem nagyon hatotta meg.

-Nem vagyok éhes

-Hát nem tudod, miről maradsz le.. Nem csak a való életben vagyok tündér ám- ez nehezebb lesz, mint gondolta. Sokkal bonyolultabb volt ezt kezelni, mint Festus időszakos kilengéseit. Leült a lány mellé, és a kezét esetlenül a hátára helyezte. Nem tudta, hogy a láthatatlan szolgák végignézik-e ezt, de remélte, hogy most nem éppen rajta röhögnek. Elég parák.

-Tudod-szólalt meg Kalüpszó- az életem nagy részében szenvedtem az istenek miatt. A hősök csak jöttek-mentek, és mindenki itt hagyott. Hihetetlen, hogy végre boldog lehetnék, de még mindig nem képesek félretenni az előítéleteiket- a lány mandula szemeivel egyenesen Leoéba nézett. Karamell haja még kócosan és koszosan is a legszebb volt, amit Leo életében látott. Finom illata körbe lengte a fiút, és kellemes mámorba ejtette.

-Hát, tény és való, hogy zseniális személyem mindent feldob, amúgy meg hidd el, túl fogunk járni Zeusz eszén. Ki az a nóném isten, akinek egy csirke a szent állata? Röhej- Kalüpszó végre felkacagott csilingelő hangjával. Leo imádta, amikor meg tudta nevettetni, vagy amikor mosolygott. A lány finoman az arcára helyezte a kezét, és közelebb helyezkedett hozzá. A fiúnak a sokadik alkalommal is kiugrott a szíve a helyéről, ahogy a lágy ajka az övére tapadt. Kezeivel most is ügyetlenkedett valamit, remélte, hogy a lány nem vette észre. Elveszett a fahéjas illat keverékében, és élvezte, ahogy a lágy szellő körül járja őket. Végül hosszú pillanatok múlva Kalüpszó gyengéden távolabb húzódott, és a fiú vállára hajtotta a fejét. Leo a fellegekben érezte magát. Na, ez garantált pizsiparti téma lesz, az biztos! Már alig várta, hogy elmesélje a srácoknak a történéseket, és hogy újra a bungalójában legyen. Mérhetetlen honvágy fogta el. Hiába volt mind Kalüpszó, mind a sziget gyönyörű, vissza akart menni testvérei nyakat összeroppantó kezei közé. Még a para srác, Nico is hiányzott neki, akit majd egyszer el kell rángatnia a KFC-be. Frank, a féltékeny panda, és Piper a szépségkirálynő is nagyon a szívéhez nőtt, na meg persze a többiek. El akart innen menni minél hamarabb, és minél messzebb.

Ekkor irgalmatlan világosság támadt kint. A lány eddigre bealudt, hiszen már jócskán éjszaka volt. Leo óvatosan lefektette az ágyba, majd kikászálódott a parthoz, ahol egy fényes alak lebegett. Nagyon semmit nem látott belőle.

-Fiam! Valami készül. Ki kell jutnod a szigetről, de egyedül csak neked! Még ma tutaj érkezik, de csak egy személy fér rá. Senkiben sem bízhatsz! Gaia mindenkit a bábjává tett- mennydörögte. Fura. Leo nem emlékezett rá, hogy az apja úgy néz ki, mint egy led izzó.

-De te egy isten vagy! Nem tudnál minket hazafuvarozni, vagy valami?

-A lány túl veszélyes! Nem véletlenül száműzték erre a szigetre. Gaia irányítja, ahogy mindenkit

-De..

-Ne feledd, nem bízhatsz senkiben!- azzal köddé vált. Leo értetlenül rogyott le a homokba. Mi az, hogy veszélyes? Miért nem jöhet ő is vele? Hiszen ismerte a sztorit. A lány az első titán háborúban apja mellett állt, de nem rossz szándékból. És mi ez a Gaiás dolog? Felrobbantotta a vén szipirtyót, nem lehet, hogy már is összeállt idegesítő hamvaiból. Ám a fiút a legjobban az a mondat zavarta, hogy mindenkit Gaia irányít. Ha ez igaz, hogy higgyen az apjának? Szimpla logika, és most a döntés az ő kezében volt. Ha egyáltalán eljön a tutaj. Mintegy végszóra, apró járgány közeledett a vízen, és hamarosan kivetődött a partra. Nem akarta itt hagyni Kalüpszót, azt semmiképpen sem. Az új hajó építése pedig már a legelső napon befuccsolt, így már tényleg semmi nem maradt. És ha a lányt ültetné a hajóra? És mi van, ha ez az egész egy csapda? A feje zúgott a sok elmélettől, és úgy érezte mindjárt szétrobban az energiától. Alig ismerte az apját, de ez a lányról is ugyanúgy elmondható volt. Tanácstalan volt. Csak most szabadult egy háborúból, és nélküle úgy látszik minden a feje tetejére állt. Bárcsak tudna beszélni a többiekkel. Bárcsak.. Ekkor a fémtutajra nézett, és zseniális ötlet jutott az eszébe.

-Lehet, hogy ezért meg fog ölni Írisz, de amúgy sem csípem a szivárványokat