𝙗𝙧𝙤𝙠𝙚𝙣

three

[finn wolfhard]
reggel az ágyamon... ágyon megfordulva egy idegen sráccal találtam szembe magam. megráztam a fejemet, hogy ez valami rossz vicc, amikor éles fájdalom hasított a fejembe és leestem az ágyról.
– jesszusom, mi a franc? – nézett le rám a fiú.
– én is ezt kérdezem! ki vagy, és mit keresek itt veled? – kérdeztem tőle hisztérikusan, közben a fejemet fogtam a fájdalomtól.
– tényleg, eddig még be se mutatkoztunk – töprengett, mire megforgattam a szemet.
– jó hosszú név.
– jack dylan grazer a nevem, téged hogy hívnak? – nyújtotta ki a kezét, de én nem viszonoztam.
– finn mittudoménki – mondtam, közben felállva az ajtó felé vettem az irányt.
– ne már, én is elmondtam! vagy mi, nem tudod a nevedet, ennyire másnapos vagy? – röhögött fel.
– tulajdonképpen nem. – rántottam fel a szemöldököm.
– igazad volt este – motyogta, én meg értetlenül néztem az arcát, mivel teljesen kimaradt az éjszaka.
– miért?
– azt mondtad, hogy mindenkivel egy bunkó paraszt vagy. de szerintem ez aranyos – döntötte oldalra a fejét, engem fürkészve.
– istenem, rossz buzi – mondtam annyira halkan, hogy képtelenség lett volna hogy meghallja.
– hm? na de akkor mi a neved?
– finn darwin – legyintettem, majd lefelé vettem az irányt.
– várj, mondtad, hogy brooklyn másikfelén laksz, hívok neked taxit és elmegyek veled – húzta ki a telefonját a zsebéből, majd meggondolva magát visszatette. – vagy elviszlek kocsival, a héten tettem le a jogsit.
– nem kell, inkább haza gyalogolok. kösz – hadartam, majd kimentem az utcára és éppen azon gondolkodtam hogy vajon merre kell menni, amikor jack kinyitotta a kocsiajtót.
– na haladjál már, bunkócska – mondta, mire felhúztam a szemöldököm.
– most nevetnem kéne?
– mást is csinálhatsz – pillantott rám vigyorogva, majd beszállt a kocsijába.
most ezt értenem kéne? igen, szerintem is jobb, hogy nem. kissé mérgesen elgondolkoztam, de végül sóhajtva beszálltam mellé.
– már azt hittem, hogy estig ott állsz és rajtam gondolkozol.
értetlen arccal fordultam felé, ám nem válaszoltam, mert rájöttem hogy igaza van. de az még semmit nem jelent, ha egy pillanatra is rá gondolok. istenem, most is ezt csinálom! jó, ettől még nem vagyok meleg. mi van? most először mondom azt, hogy meleg és nem azt, hogy buzi. pedig teljes mértékben elítélem őket...
– kinyögnéd még ma hol laksz? – hallottam, mire felé fordultam. természetesen még mindig vigyorogva bámult. amikor ismét szóra nyitotta a száját, megszólaltam.
– brooklyn ave 11, és ha te nyögsz ki bármi hülyeséget is, kiszállok.
– mármint olyat, amit te tartasz hülyeségnek, vagy amit én? – nézte az utat, de ahogy a szeme és a szája sarkában összefutottak a nevető ráncok akaratlanul is megremegett a térdem, mire dühös lettem. nem, nem és nem!

helloooo bébieiim! ♡ ha tetszett a rész, dobjatok egy véleményt! good night! ♡