[jack grazer]
átlagos napokon utálom a hétfőket. de a mai cseppet sem az, tehát izgatottan kelek ki – másfél órával azelőtt mint ahogy szoktam –, az ágyamból. kikapkodok pár ruhát a szekrényemből, aztán már szaladtam is le a konyhába. összedobok egy szendvicset és rohanok is ki a kocsimhoz. abban ülve gyorsan elmajszolom, majd eszembe jut valami és visszamegyek csinálni még egy szenyát. beletéve egy szalvétába a kezem közé fogva mentem vissza a kocsihoz, majd azt az anyósülésre teszem. elindulok a kocsival és érzem, hogy a szívem szinte kiugrik a helyéről, ezért lassan kifújom a levegőt és benyomom a rádiót amin éppen a mystery of love zene ment. boldogan dúdolgattam az egyik kedvenc zenémet és néztem a tájat ahol elhaladtam. olyan fél óra múlva odaértem az úti célomhoz, csak reménykedtem hogy itthon van, s még nem indult el. felnevettem ezen a gondolatom, hisz senki mást nem láttam még ilyen korán a város ezen részén. nevezhetném magam hülyének, de igazából nem érzem annak magamat, sokkal inkább boldognak fogom, hogyha finn végre kilép majd azon a kapun. miután leellenőriztem az öltözetemet – a halványrózsaszín ingem és a világoskék farmerem –, behunytam a szememet, hogy visszaaludjak egy kicsit. éppen ezért nyitottam ki megrezzenve a szemem amikor megkopogtatták a kocsiablakot, és nem tudtam nem elvigyorodni finn megdöbbent arcán. az anyósülés felé biccentettem, aztán odahajoltam és kinyitottam azt az ajtót. érdeklődve pillantottam finn-re, becsukott szemmel szívtam be az illatját.
– mit keresel itt? – kérdezte és szemöldökráncolva emelte fel a szendvicset, amit neki készítettem.
– az a tiéd – fogalmam sincs, miért gondoltam ekkor a szívemhez vezető kulcsra.
– öhm, köszönöm – mondta, és zavartan beharapta a száját.
– gondoltam lógjunk ma a suliból, csináljuk együtt valamit.
meglepetten pillantott rám, aztán vállat vonva elkezdte majszolni a reggelit. ahogyan ette, tincsei bele-bele lógtak az arcába és a kajába, ám őt nem nagyon zavarta. de ahogyan jobbra szemügyre vettem miért is engedi, hogy szinte ki se lásson a haj elől, elkerekedett szemekkel kaptam oda a kezemet az arcához.
– baszki... – mondtuk egyszerre, ahogyan elsöpörtem a tincseit és végigsimítottam az arcán, mire megrándult az arccsontja. a vörösödő kézlenyomatot bámulva kérdeztem meg finn-től, hogy kitől szerezte, ő pedig rátette a kezét a kezemre és maga mellé húzva ott tartotta, majd felsóhajtott.
BoLdOg Új ÉvEt KíVáNoK mInDenKiNeK! ♡
remélem tetszett a rész, honeys.
a következő rész jack vagy finn szempontjából legyen? ♡ véleményeket kombiban várom<3
YOU ARE READING
𝙗𝙧𝙤𝙠𝙚𝙣
Fanfiction[finn wolfhard fanfaction] " - tetszik, hogy összetört vagy - mondtam, ő pedig továbbra is elképedve nézett. - összetört, mint én - meredtem magam elé, majd megráztam a fejem és mélyen a szemébe néztem, a karjaimat széttártam. - talán ez bolon...
