𝙗𝙧𝙤𝙠𝙚𝙣

six

[jack grazer]
– mi a fene van az arcoddal? – kérdeztem szaggatottan, egyrészt mert rohadtul megdöbbentem az arca miatt, másrészt a keze még mindig az én kezemen volt és őrülten dobogott a szívem. finn oldalra kapta a fejét, és én is megláttam ahogyan egy férfi éppen kijött a házukból. finn ijedten rám nézett.
– most azonnal indulj el, kérlek! – mondta halkan, én pedig egy utolsó pillantást vetve a felénk közeledő ideges férfira, rátapostam a gázra és elindultunk.
– válaszolj a kérdésemre, finn! – szóltam rá idegesen, majd a visszapillantóból néztem ahogyan a férfi beül a kocsiba és utánunk indul. a számat harapdálva markolásztam a kormányt, miközben vártam a válaszra, de úgy nézett ki, mintha finn nem szeretne válaszolni, helyette kicsordult a szeméből egy könnycsepp. ledermedt az arcom, nem is tudtam mit csináljak, de nem is kellett semmit, mert finn megszólalt.
– akkor elkellene mondanom szinte mindent, máshogy nem értenéd meg. ezt még soha nem mondtam el senkinek... – nem mert rám nézni.
nem szóltam semmit, valamiért úgy éreztem, hogy el fogja nekem mondani. láss csodát, igazam lett.
– másfél éve jöttem rá... vagyis igazából mindig is tudtam, hogy... örökbe fogadtak – kibaszottúl meglepődtem, de nem mutathattam ki semmit, különben abbahagyná a mesélést. – a nevelőapám mindig megver, ha valami nem tetszik neki a nevelőanyámmal pedig nem szoktam csak ritkán beszélgetni, ő sincs oda értem.
– mi a f... – megdöbbent és mérges voltam egyszerre, ráadásul nagyon sajnáltam finn-t, hogy ez kísérte eddigi életében végig. az egyik kezemet a kormányon tartva összeszorítottam, de sajna már nem követett minket a nevelőapja, ami miatt szomorkás lettem, hisz nem találkozhatott az öklömmel. azonban amikor ránéztem finn-re, elernyedt az egész testem, és leállítottam a kocsit.
– basszus, nem maradhatsz ott! miért nem szóltál valakinek? – tártam szét a kezem, hitetlenkedve.
– kinek szólnék? – dünnyögte. – egy haverom van, de á... ő is csak azért barátkozik velem mert régóta ismerjük egymást, és egyedül vele nem szoktam bunkó lenni szinte.
elmosolyodtam.
– nem tudom észrevetted-e, de ahogyan én észrevettem, te és a bunkóság egy mondatban...
– még nem is ismersz – rázta a fejét.
– a még-en van a hangsúly – szóltam közbe.
ő is elmosolyodott.

oops my sweeties, tegnap este kiakartam tenni ezt a részt – azt hittem ki is raktam –, de bealudtam:D szóval véleményeket komiba várok, good night♡