𝙗𝙧𝙤𝙠𝙚𝙣

one

[finn wolfhard]
– tudod mit? jobb is, hogy eljöttem veled – néztem noah-ra, aki meglepődve pillantott fel a telefonjából.
– mi? akkor most hívjam a mentőket? – tátotta el a száját, játszva, mennyire megdöbbentő dolgot mondtam az imént.
– iszok egy kicsit, otthon úgy is elvan a sör dugva – rántottam meg a vállamat.
– finn, azért ne rúgj be és ne csinálj semmit amit megbánnál – nézett mélyen a szemembe, mire én elszakítottam a pillantásunkat és a sötét égre néztem.
– nincs olyan dolog amit ne bánnák meg. saját magam is egy csalódás vagyok, nekem és mindenkinek is.
– egyszer elmondod, hogy mi történt? – kérdezte halkan, békével a hangjában, amitől azt hiszem egy kicsit megnyugodtam.
– még ha tudnám is. hidd el, én se tudom.
noah éppen szóra nyitotta a száját, ám ekkor befordult a taxi, mi pedig szótlanul beszáltunk és vártuk, hogy elvigyen minket brooklyn másik felére. ahogy megálltunk, gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat. egy négy emeletes ház előtt álltunk meg, hatalmas medencével és természetesen őrülten hangos, borzasztó tuc-tuc zenét hallatva, megállapítottam, hogy ha ezt otthonról nem hallottam volna, akkor sehonnan. természetes irigy voltam. irigy, mert ember vagyok. irigy, mert hittem, hogy ha valaki így él, az törődik, szereti a családját, ami nekem sosem adatott meg.
– finn, már megjöttünk, kifizettem, gyere – húzta a kezemet noah, mire feleszméltem és kiszálltam a taxiból. befelé érve egyre jobban éreztem a dohányszagot, muszáj volt felköhögnöm, de a tüdőm elkezdte megszokni a borzalmas bűzt, a tekintetem pedig már egy üveg sört nézett ki magának.
– csak óvatosan – adta a kezembe a kinézett italomat noah, én pedig mérgesen megráztam a fejem.
– nem vagyok kisgyerek. menj szórakozz, elleszek egyedül, amúgy is rúgtam már be – kaptam ki az italom, majd elfordulva belekortyoltam, és felemelve hamis vigyorra húztam a szám. belülről úgy éreztem nemsokára noah is megízleli ezt a "fantasztikus" italt, úgyhogy meghúztam az üveget, pedig ezzel csak rosszabb lett, de abban a pillanatban nem érdekelt.
– te tudod – húzta fel fél szemöldökét, majd megfordulva odament egy szöszihez, aki végignyalt a felső fogsorán, majd elvigyorodva köszönt neki. felkaptam egy doboz valamit, aztán szinte egy húzásra megittam. bólintva vettem tudomásul, hogy ez nagyon jó, úgyhogy megismételtem az előző mozdulatot. aztán ugyanezt még egy párszor. úgy a nyolcadik doboz közbe kicsit émelyegni kezdtem, úgy döntöttem megkeresem a wc-t, és adok neki a sörből. piából? esetleg bor? fogalmam sem volt, röhögve sétáltam fel a lépcsőn, amikor rámugrott egy barna hajú, barna szemű lány és csak így a semmiből lekapott. talán mert részeg voltam, vagy mert már rég voltam ilyeneknek a részese folytattam a csókot, és éppen rámalkoltam a fenekére amikor valaki felpofozott. értetlenül nyitottam ki a szemem, reflexszerűen kaptam el a srác csuklóját.
– mi a fasz? – néztem rá, kissé kábultan.
kihúzta a kezét, majd dühösen a lány felé fordult.
– nem hiszem el jessica! menj innen, végeztünk – mondta a fiú, az ajtóra mutatva, a lány pedig vállvonogatva elsétált.
– mmm bocsi, a semmiből jött és leka... lekapott – mondtam a hasamat fogva, éreztem ahogyan rámjön a hányinger.
– nem baj, úgysem érdekelt – sóhajtott. – a mosdó pedig első emelet, harmadik ajtó.
– kösz. itt laksz?
– ja, na menj, ha kell akkor küdök a tesómmal fájdalomcsillapítót – nézett végig rajtam, én pedig bólintva felindultam. nehézkesen eljutottam a helyiségbe, aztán a pólót lekapva magamról felcsaptam a wc tetejét és hányni kezdtem. amikor abbahagytam, örömmel vettem észre, hogy rajtam kívül most itt nincs senki, ezért odalépve az ajtóhoz beakartam zárni, de pont akkor kinyílt az ajtó, én pedig hátraestem.
– miért akartad bezárni az ajtót, az egyik tulajdonosra? – kérdezte egy sötétbarna hajú, barnaszemű, pizsomának kinéző ruhában lévő kábé olyan éves fiú mint én – vagyis 17 –, majd amikor látta hogy félmeztelen vagyok, köhécselve a szemembe nézett.