Kikényszerített boldogság

4. fejezet - Esküvő

Az esküvő napján, augusztus 14-én, verőfényes napsütésben úszott minden. Reggel, mikor Harry felébredt, már nyüzsgött a Grimmauld tér. Mindenki izgatottan készült erre a szokványosnak nem mondható esküvőre. 
Harry merő ideg volt. Megfordult a fejében, hogy talán el kéne szöknie, szaladni, ahogy csak a lába bírja, de nem tehette meg. Már kötötte a Denemmel aláírt szerződése, és nem akarta cserbenhagyni sem a férfit.
A ceremóniát – hogy ne legyen vita a helyszínnel, és hogy ezzel is dühítsék a minisztert – a Denem Kastélyban tartották.
A Rend és a Minisztérium emberei szájtátva nézték a gyönyörű épületet, és a hozzá tartozó parkot. Kivéve Harryt. Ő itt töltött két hetet, így jóleső érzéssel lépte át újra a birtok kapuját. Ma estétől ez a hely már az otthona lesz.
Harry és barátai gyorsan felsiettek az emeleten lévő szobába, ahol a fiú nyugodtan öltözhetett.

Közben Tom is izgatott volt, bár ez kívülről nem igazán látszott rajta. Csak kritikusan nézte magát az egész alakos tükörben. Fehér selyeminget, és egy fekete nadrágot viselt, amire felvett egy éjsötét színű köpenyt, amely lágyan ölelte körül alakját. Nyakában édesanyja medálját viselte, amit pár éve talált meg itt a kastélyban. Mardekár címere volt a medálba vésve, de mellette ott volt rajta egy oroszlán is. Hátuljára pedig latinul volt írva. Mikor utána nézett, mit is jelenthet, nem kicsit lepődött meg.

„Igaz szerelmed, bármily' furcsa is, olyan helyről érkezik, melyre nem is számítanál. Légy nyitott, ne ítélj elhamarkodottan, mert nem lesz második esélyed!” 

Mikor kopogtattak az ajtón, csak kiszólt, hogy jöjjön be az illető, de gondolatai még mindig a medálon jártak.
- Nagyúr, megérkeztek a Rend tagjai – jelentette be Lucius Malfoy. – Mr. Potter is.
- Köszönöm, hogy szóltál, Lucius. – Mikor a szőke férfi távozni akart, Voldemort még utána szólt. – Szerinted van értelme ennek az egésznek? – utalt az esküvőre, és úgy általában a békére.
- Ha a véleményemre kíváncsi, Nagyúr, akkor azt kell, hogy mondjam, bizonyos szempontból nézve van. Hiszen biztosítani akarják, hogy Nagyuram nem támadja majd őket hátba.
- Értem. Elmehetsz, Lucius! – intett a szőke férfinak.

Sokan gyűltek össze, hogy láthassák ezt az esküvőt. Az egész Weasley család eljött, itt volt Remus és Sirius, Tonks, Kingsley, Mordon, Piton, és még jó páran. Dumbledore igazgató az első sorban ült, mellette pedig Scrimgour foglalt helyet savanyú képpel, mivel ő akarta levezetni a szertartást, de ezt sem Potter, sem Denem nem engedte neki.
Azt a beszélgetést nem fogja elfelejteni egyhamar az biztos, ugyanis Tom a szerződéskötésnél is használt pirító megjegyzéseit most sem hagyta el. Nyíltan kifejtette azon véleményét, miszerint a miniszter féltékeny Potterre, és csak bele akar rondítani a nagy napba. Scrimgour köpni-nyelni nem tudott, így most Dumbledore mellett ülve várta a szertartást, és látványosan duzzogott, nem kis örömet okozva ezzel a Főnix Rendjének tagjainak.

Tom a Wizengamot vezetője előtt állva várta, hogy Harry belépjen az ajtón. Elakadt a lélegzete, mikor meglátta a fiút. Harryn smaragdzöld talár volt, alatta ugyanolyan fehér inget viselt, mint ő, de fekete nadrágja vászon helyett egy bőrből készült, feszülős darab volt. Tom büszkén nézett végig jövendőbelijén, miközben az felé tartva lassú léptekkel közeledett.
Mikor odaért hozzá, felé fordult.
- Kérem, fogják meg egymás kezét! – szólt az eskető.
Harry felemelte reszkető kezeit, majd Toméiba csúsztatta. A férfi érezte a fiúból áradó reszketést, így lágyan megszorította az övéhez képest kisebb kezeket, mire egy hálás pillantást kapott Harrytől.
- Eme esküvő a béke jegyében jön létre – kezdte beszédét a Wizengamot idős tagja. – Egy olyan békéért, melyre már régóta vártunk. – Most a házasulandók felé fordult. – Esküsznek-e arra, hogy mágiájukkal, esküjükkel, eszközeikkel védeni fogják a békét?
- Esküszünk! – felelték egyszerre.
- Esküsznek-e, hogy tisztelni fogják egymás jogait, és azokba nem tipornak bele?
- Esküszünk!
- Esküsznek-e, hogy jóban és rosszban, gazdagságban és szegénységben, egészségben és betegségben kitartanak egymás mellett? Semmilyen körülmények között nem szegik meg a szerződésben foglaltakat?
- Esküszünk!
- Akinek bármilyen oka van arra, hogy eme béke és házasság ne jöjjön létre, az most szóljon, vagy hallgasson mindörökké!
Mikor nem szólalt meg vagy állt fel senki, bólintott, és visszafordult Harryék felé.
- Akkor a Wizengamot által rám ruházott hatalomnál fogva, Mr. Thomas Rowle Denemet és Mr. Harry James Pottert házasoknak nyilvánítom. Csókolják meg egymást!