Midgard Sárkánya (Loki ff. )

Egy sötét, New York-i éjszakán...

Szerette ezt a várost. Különösen így, éjjel, a megszámlálhatatlan utcai lámpa, neonreklám és díszkivilágítás fényében. Volt valami sajátos... hangulata, az egésznek. A folyamatos nyüzsgés, a lüktetés, a pezsgés - az élet, amit magából árasztott. Ez a város mindig ébren volt. Kora hajnal, vagy késő éjszaka, nem számított. New York soha, egyetlen percre sem aludt... De bármennyire szerette, bármennyire lenyűgözte is olykor, ma éjszaka mégis, máshová vágyott...

- Már megint a csillagokat bámulod? - csendült egy vidám hang mellette, és valaki hirtelen, szorosan átölelte a derekát. - Folyton-folyvást csak ezt csinálod. Egyszer még kitöröd a nyakadat a nagy felfelé bambulásban. És közben lemaradsz azokról a jó dolgokról, amik idelent vannak...

A sötét hajú lány, akinek ez a kedveskedő kis csipkelődés szólt, erre, még mindig a távolban pislákoló, milliónyi kis fénypontot nézve, halványan elmosolyodott.

- Csak egyvalamit mondj, amiről emiatt lemaradtam. - válaszolta, bujkáló kuncogással a hangjában, mire a mellette álló lány felnevetett, és ezúttal a vállát karolta át szorosan.

- Jó, nem pontosan emiatt... De tény, hogy sok mindenről lemaradsz. Mindig valahol máshol jársz, Samy... és nem figyelsz oda azokra, amik - vagy akik - körülötted vannak. El is szalasztod rendre a kínálkozó alkalmakat.

- Na ne mondd... - kuncogott a 'Samy'-nek nevezett lány megint, halkan. - Például?

- Például az új pultos, Dominic? - kérdezett vissza a másik nevetve, egy cinkos kis kacsintás kíséretében. - Fülig beléd van esve Sam. Ez teljesen nyilvánvaló, csak te nem veszed észre. Ma is, egész este téged bámult, épp hogy ki nem esett a szeme. Kétszer még a rendelést is összecserélte...

Megint hangosan felnevetett, és Sam nem tudta megállni, muszáj volt neki is vele nevetnie, annyira ragadós volt a jókedve.

- Ha lehet, ezt azért otthon ne nagyon meséld el... - mondta, és sötétkék szemei vidáman megcsillantak az utcalámpák fényében, ahogy végre, elfordítva a tekintetét az égről, a mellette állóra nézett. - Tudod, milyen Jon, még képes lesz, és azonnal kirúgja szerencsétlent miatta...

Mindig mosolygó, karakteresen bájos arc és mindig cinkosan hunyorgó, minden tréfára kész, világoskék szempár nézett vissza rá, megzabolázhatatlanul göndörödő, szőke hajfürtökkel keretezve.

- Ugyan, hová gondolsz? - pislogtak azok a huncutul villanó, babakék szemek ártatlanul. - Ilyesmi még csak eszembe se jutna... - bizonygatta a tulajdonosuk, majd egy újabb kis nevetéssel megrázta a fejét. - Nem bizony, soha! Tudom jól, milyen rigolyás a mi Jonny-nk, hogy mindene a klubja. Ha erről a kócerájról van szó, már csak te teszel túl rajta! - intett a háta mögé, még mindig kuncogva, pont akkor, mikor a fejük felett, egy pillanatra felvillant, majd megint kialudt az épületben lévő szórakozóhely, a Sárkánybarlang neonfelirata.

- Ezt is meg kellene már nézetni... - jegyzete meg Sam félhangosan, ahogy hátranézett az éppen megint erőtlenül vibrálni kezdő fényreklámra.

- Látod? - nevetett fel megint a szőke lány, mellette. - Pont erről beszélek...

Sam erre csak elmosolyodott, továbbra is a pislákolva küzdő feliratot nézve. Egy pillanatra furcsán megvillant a szeme... vagy talán, csak az egyik kéken izzó neoncsík fénye tükröződött vissza benne... Apró, kékesfehér szikrák futottak végig sercegve a betűk körül tekergőző sárkány alakján, majd hirtelen, a felirat egy utolsó pislákolást követően, olyan ragyogóan éles világításba kezdett, mintha az lett volna a szándéka, hogy nemcsak az utca, de a városrész összes többi fényreklámját is túlszárnyalja.