Midgard Sárkánya (Loki ff. )

Hajnali kutakodás

- Hol a fenében vagy már... - dünnyögte Loki magában, a sűrűn teleírt lapokat forgatva. Az emeleti könyvtárban ücsörgött a kanapén, ölében az öreg Craine naplójával és egyre bosszúsabban ráncolta a homlokát, ahogy újra meg újra átlapozta a kis könyvecskét. Pontosan emlékezett rá, hová tette vissza Samerah azt a naplót, amelyikben egy pillanatra a Tesseractról készült rajzot látta... és ő pontosan onnan is vette el most ezt a kötetet... de a képet mégsem találta. Persze, eltelt már némi idő azóta a délután óta, a könyvek sorrendje megváltozhatott, bárki összekavarhatta... és ha így nézte a dolgot, akkor természetesen könnyen lehetett, hogy nem is a jó naplót lapozgatta...  A megérzése azonban mégis azt súgta, hogy a helyes könyvet tartja a kezében. De akkor hol van az a nyavalyás rajz, miért nem találja?!

Hirtelen ajtó csapódott a folyosón valahol, és Loki ijedtében összerezzenve leejtette a könyvet. Természetellenesen hangosnak hangzott a kis kötet koppanása, a hajnal csöndjében... akárcsak az az ajtócsapódás az előbb... Nagyon korán volt még. Ő pedig pontosan ezért volt most itt. Tény, hogy az a bosszantó izé a fejében ugyan békében hagyta a fenyegetéseivel és locsogásaival, de az idő ettől még ugyanúgy sürgette. A feladat adott volt, neki pedig el kellett végeznie. Ráadásul, furcsamód minél régebb óta tartott ez a „csend" odabent, ő annál erősebb késztetést érzett magában, hogy munkához lásson, és újra a Tesseract nyomába eredjen végre. Így aztán, az elmúlt éjszaka töprengéseiben el is határozta, hogy nem vár tovább. A könyvekkel kezdi majd, és rögtön másnap reggel neki is lát. Így is tett. Amint az után a néhány órányi nyugtalan alvás után felébredt, egyből a könyvtárba sietett. Remélte, hogy a házban senki más nem lesz ilyen hajnali madár, tekintve hogy sokszor mindenki késő éjszakáig dolgozik. Ezért is választotta ezt a korai órát a naplókban való kutakodásra, abban bízva, hogy senkinek nem tűnik majd fel, senki nem zavarja majd meg. Be is vált a számítása, eddig. Csak arra nem készült fel, hogy esetleg maguk a könyvek fognak így kibabrálni vele...

Néma mozdulatlanságba dermedve várt pár pillanatot, de senki sem jött. Senki sem lépett be a kis könyvtárba, a folyosóról sem hallatszott semmi mozgás. Halk sóhajjal, még mindig magában morgolódva hajolt le, hogy felvegye a padlóról a könyvet, és csaknem felkiáltott meglepetésében, ahogy a lapokat újra maga felé fordította. A napló ugyanis, most hajszálpontosan ott, annál az oldalnál nyílt ki, amit eddig hiába keresett. A kockáról készült rajznál.

Hitetlenkedő fejcsóválással telepedett vissza a kanapéra, és fogott bele a rakoncátlan kis kötet tanulmányozásába újra. A kép, amit az öreg Craine a Tesseract-ról felvázolt, tényleg meglehetősen elnagyolt volt. Határozottan egy kissé... összecsapott benyomást keltett benne, de így is, egyértelműen felismerhető volt. Na meg, egyébként sem a rajz volt az, amire igazán kíváncsi volt. Annál sokkal inkább fúrta az oldalát a naplóban esetleg rejtőző információ... És mindaz, amit a Craine Intézet egykori vezetője a kockáról lejegyzett és megtudott, egy szimpla rajznál valóban sokkal, de sokkal érdekesebbnek bizonyult...

„Hihetetlen élmény volt a kezemben tartani..." - olvasta a határozott vonalvezetésű, elegáns, de kissé szálkás kézírást, egy április tizenötödikei bejegyzésnél. - „Soha nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű tárgy ilyen erős fizikai - és érzelmi reakciót válthat ki. Elképesztően forró volt, még a védőkesztyűn keresztül is éreztem a hőt, amit sugárzott. Ráadásul, ahogy kézbe vettem, az a furcsa, fényes pulzálás mintha felerősödött volna és egy pillanatra szabályosan olyan érzésem volt, mintha... Mintha a kocka tudna rólam. Mintha érzékelné a jelenlétemet, mintha tudná, hogy ki vagyok, hogy én vagyok, aki a kezemben fogom, és reagálna rám. Úgy éreztem mintha ez a különös valami letapogatna, feltérképezne és kapcsolatba próbálna lépni velem. Mintha nem is egy tárgy lenne, hanem... Hanem egy élő, tudattal bíró lény. Nick persze bolondságnak titulálta, mikor erről beszéltem neki. De azt ő is elismerte, hogy furcsa dolgok történtek a kocka körül... Nagyon furcsa dolgok és végül, a S.H.I.E.L.D. valószínűleg ezért is döntött a vizsgálatok felfüggesztése és az elzárása mellett. Többen is, akik dolgoztak vele hamarosan megmagyarázhatatlanul furcsa viselkedést kezdtek produkálni. Hangokról beszéltek, érzésekről, víziókról és végül nem egy közülük elmekórházban kötött ki. De az igazgatótanács, szokás szerint, nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget. A projektet végül egyszerűen lezárták. Nick szerint, valójában azért, mert már nem akadt senki a tudósaik közt, aki vállalta volna, hogy tovább foglalkozzon vele."