Galaktikus Szerelem

8.rész

Elaine szemszöge

- Asszonyom! - Lépett be az ajtón az egyik hírnök. - Hírt kaptunk a Sanctiumból. A főszenátust meggyilkolták.

Azonnal a hírnökre emeltem a tekintetem.

- Ki tette? - Nem érdekelt, hogy történt vagy mi történt, csak ez az egy kérdés volt előttem.

- Adelaide...

Meghallottam a nevét és megrémültem. Ki fogják végezni. Nem hagyhatom, annyi mindent tettem, hogy vissza kapjam nem veszíthetem el.

- Azonnal küldjenek Adelaideért hajót egy kisebb csapattal. Hozzák ide. Gyorsan! - Utasítottam.

- Rendben Asszonyom! - Már futott is a hírnök.

Adelaide szemszöge

Ahogy az esőben térdeltem lepörgött előttem az egész életem. Sanctumi katonák vettek körül. Az egyik katona a fejem tartotta pisztolyát, hallottam ahogy biztosítja fegyverét és lövésre készül. Hirtelen egy vakító fény jelent meg felettünk. Emberek szálltak ki belőle és vittek el engem.

- Az ellenállástól jöttünk és haza viszünk téged. Valaki már nagyon vár. - Erre a mondatra elmosolyodtam.

- Kait is hozzák, remek orvos és még jól jöhet. Nélkülem meghalna...

Miután össze szedték Kait, elindultunk. Egy gyors repülő út után megérkeztünk valahova még sosem jártam a környéken se. Leszálltunk, majd mindenki el hagyta a hajót. Gyönyörű erdős táj tárult elém. Alig vártam, hogy találkozzak Elainenel.

Egy férfi jött felém valamivel díszesebb egyenruhába, biztos ő a tábornok.

- Jó napot! Maxwell tábornok vagyok! Én kísérem el Elainehez.

- Adelaide vagyok, de gondolom ezt már tudja... - Nem tudtam befejezni. Egy fény sugár elteleportált minket egy teljesen másik bolygóra, a látvány horrorba illő volt.

- Király... veldeniek. - Néztem szúrós  szemmel.

- Mi is örülünk! - Mondta Vail a veldeniek vezére. - Az ellenállás, hmm... érdekelne mit keres egy sanctumi katona közöttük?

- Ohh, hogy én? - Mutittam magamra. - Csak egy rajongó. - Mondtam viccelődve.

Egy ideig bámult rám, majd elkezdett nevetni.

- Jajj ez nagyon tetszett.- Törölte meg nevetéstől könnyezett szemét. - De nem a szórakozásért vagyunk itt! - Hangja komollyá és elég ijesztővé vált.

- Nem bánthatja az emebereket! Hagyjon minket békén. - Mondta a tábornok mellettem.

- Kis hangya. - Mondta, majd lelőtte a parancsnokot. Mielőtt a földre esett volna elkaptam és óvatosan a talajra vezettem.

- Mit akar tőlünk? - Kérdeztem.

- Mindent! - Mondta nevetve. - Elveszünk mindent és, hogy kicsit izgalmasabb legyen készüljetek fel. - Mondta majd vissza teleportált minket.

- Kai segits! - Kiabáltam a fiúnak. - Meglőtték, próbáld megmenteni.

- Gyere erre van az orvosi szoba. - Mondta egy katona és már vitték is a tábornokot.

Egyedül maradtam, csak bámultam ki az ablakon. Gyönyörű ez a táj.

Miközben gyönyörködtem egyszer csak egy nyílvessző repült el a fülem mellett ami kicsit súrolta a bőrömet. Nem fordultam meg tudtam ki az.

- Auch... Most, hogy újra találkozunk megakarsz ölni?- Kaptam a fülemhez a kezem. - Mindig is jó voltál a meglepetésekben. - Mosolyogtam és megfordultam.

Egy pillanatra mindketten lefagytunk. Csak bámultuk egymást. Néztük egymást,úgy mintha még sosem találkoztunk volna.

- Hianyoztal El. - Mosolyogtam a lányra. Azonnal el kezdett futni felém és én is felé. Amikor találkoztunk felkaptam és fenekénél fogva tartottam, ő pedig körül font lábaival. Egy pillanatig néztük egymást majd megcsókoltam, úgy ahogy még soha előtte. Végre újra éreztem, végre újra itt volt velem. Éreztem, hogy újra élek. Hosszú percekig tartott a csók. Majd szemébe néztem és ő pofon vágott.

- Au! Ezt miért kaptam? - Simítottam végig a csapás helyen.

- Meg házasodtal! - Mondta meg sértődve.

- Azt hittem meghaltál, és hogy mindenkit elvesztettem akit valaha is szerettem. - Egy könnycsepp folyt végig az arcomon évek óta először.

- A hajónk működött. - Mosolygott rám.

- Ohh Istenem az az ócska vas mentette meg az életedet!? - Nevettem örömömben. Felkaptam körbe forogtam vele és újra megcsókoltam. - Miről maradtam le? - Kérdeztem érdeklődve.

- Te is hiányoztál Ade. - nyomott egy puszit az ajkaimra. - A kérdésedre válaszolva nagyon sok mindenről. - Nevetett.

- Sosem hagylak el többet, sosem! - Öleltem magamhoz és azt akartam hogy ez a pillanat örökké tartson.

- Sosem... - Kivette felsője alól a nyakláncot. Én is így tettem. Összeérintettük. Hirtelen egy hologram jelent meg, arról amikor gyerekek voltunk és oda adtam Elainenek a nyakláncot?

- Ennyi éven át engem kerestél? - Kérdeztem szemeibe nézve.

- Akár örökké is megtettem volna. - Válaszolta. - Szeretlek Adelaide.

- Én is szeretlek Elaine. - Most ő csókolt meg engem.