Black Lake 1.fejezet/A számkivetettek földje/

🍂Prologe🍂

Furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok,mindigis voltak,vannak és lesznek az ember életében.Igazából manapság már próbálunk mindent megmagyarázni magunknak,racionálisan és ésszerűen.Azok pedig,akik esetleg hisznek a csodákban vagy a természetfelettiben gyerekesek,bolondok vagy naivak.Ilyen a mai világ,nem tehetünk ellene semmit.
Viszont azért vannak azok a gyerekmesék amikben az ember maximum 10 éves koráig hihet.Tündérmesék amikben a szőke herceg eljön a tökéletes,szőke hajú,kék szemű hercegnőért és elveszi feleségül.Ez mind nagyon szép és jó,csak ezek ugyanannyira valótlanok lehetnek,mint amire mások azt mondják.A mesék elhitetik a kis hatéves gyerekkel hogy az élet egy cukormázas habostorta,ahol a jó elnyeri jutalmát,a rossz pedig méltó büntetését.Aztán felnőnek,rajönnek hogy ez mind faszság és depressziósok,öngyilkosok lesznek vagy ember társaikat taszítják ebbe.Kevés köztük a normális,akik csak azok szemében normálisak,aki ugyanilyenek.Akik hisznek még a csodákban vagy a természetfelettiben,vagy esetleg kicsit képesek más szemmel tekinteni erre a szürke világra.És ezzel be is zárult a kör.A felnőttek pedig karba tett kézzel,átkozódva nézik végig ezt és szidják a mai fiatalságot,pedig nem is tudják,hogy ebben az ő kezük is benne van.Érdekes dolog ez,nem is tudja senki megfejteni.Talán az a legjobb ha mindenki él a saját világában és elképzelésében,nem degradálja le a másikat az övé miatt és akkor talán képesek lennénk megélni egymás mellett.

Ez a történet pont egy ilyen csapat fiatalt mutat be,akik képesek más szemmel csodálni a világot,akik valami oknál fogva nem férnek bele az elfogadott normákba mert egy kicsit mások,vagyis ők a különlegesek...

Lucas Portman a 15 éves Birminghami fiú éppen a bolti kirakatban sertepertélt.Igazgatta az éppen eladásra szánt árukat,amik aznap különféle szappanok és hajfestékek voltak.Nyári munkát végez a szülei cégénél,akik tisztálkodási cikkek árusításával foglalkoznak.Nem volt a szíve csücske a munka,de mivel most került a gimnáziumba az ötven óra kötelezően ledolgozandó munka őt is érintette.Ráadásul a szülei neki szánták a cég vezetését,miután ők már nem tudják majd fenntartani azt.

Lucas egy visszahúzódó fiú volt.Nem igazán voltak barátai,csak egyetlen egy,Will.Most lettek osztálytársak és mivel Willt senki nem hajlandó megtűrni a környezetében,és Lucasnak sincs egy barátja sem,hát próbálták egymás társaságát keresni.
Will egy magas,vékony fiú zöld hajjal,piercingekkel és hatalmas kék szemekkel.Cigizik,iszik szóval nem egy tipikus mintadiák.Mindig feketében jár és oda van a gördeszkájáért.Mivel Lucasnak rettenetesen tetszik Will stílusa,sokszor próbál tőle tanácsokat kérni,de aztán mindig eszébe jut hogy a szülei egyáltalán nem díjjaznák ezt.
Sosem volt az a barátkozós típus,mindig inkább visszahúzódó és magányos gyerek volt.A lányok terén is ugyanez volt a helyzet,pedig nem volt egy csúnya srác.Viszont ő még soha nem érzett senki iránt igazi szerelmet.

Éppen feltette az utolsó mangós-ananászos tusfürdőt is a kirakatba és hátrébb lépve megszemlélte művét.Ezután visszament a raktárba és kis jegyzetfüzetét a kezébe véve átnézte hogy miből mennyit kaptak.
Kis töprengés után fejét csóválva vette észre,hogy a kiwis arcpakolás már megint nem érkezett meg.Idegesen lecsapta a füzetet és a telefonhoz lépett.Felhívta az apját és elújságolta neki a problémát.
-Jól van fiam majd utánanézek,kérlek össze tudnád számolni a mai bevételt?
-Persze apa...-sóhajtott a fiú és letette a kagylót.
Lucas ritka jó volt matematikából,amit apja szívesen ki is használt a cég munkálataiban.Lucas a kasszához lépett és nekiállt megszámolni az aznapi bevételt.Egy ceruzát a szájába véve számolgatta a súlyos papírkötegeket.Hirtelen meghallotta hogy az ajtócsengő megszólal és valaki belép a boltba.Fel sem nézve folytatta a számolást,mire az érkező a pulthoz lépett és kivette a szájából a ceruzát.Lucas felnézett és megenyhült az arca.
-Will...
-Hát te még mindig itt rohadsz?Nyár van cseszd meg nem kéne neked egy kis szabadság is?-ült fel a pultra Will és előkapta a cigijét.
-Légyszi itt ne gyújts rá!Kurva érzékeny a tűzjelző-felelte Lucas és visszamélyedt a pénz számlálásába.
-Jól van haver,nem akarlak bajba sodorni.Na de,délután nem érsz rá?Elmehetnénk valahova lazítani kicsit.
-Nem tudom...sok dolgom van...
-Tesó nem akarhatsz egész nap itt rohadni ebben a porfészekben.Anyádék el akarják venni tőled az összes fiatalságodat és már 15 évesen aktakukacot akarnak belőled csinálni?-piszkálta meg az szájában lévő karikát,ami nála egy bevett szokás volt.
-Talán igazad van...-sóhajtott Lucas és az asztalra csapta a pénzt.
-Akkor mikor szabadulsz innen?-kopogtatta Will a pult sötéttölgy lapját.
-Háromkor-pillantott fel Lucas az órára.
-Nagyszerű,akkor lemehetünk a patakhoz.Van egy kis monsterem és hoztam neked is valamit-vigyorodott el pimaszul Will.
-Rendben-mosolyodott el halványan Lucas és befejezte a számolást.