Black Lake 1.fejezet/A számkivetettek földje/

🍂TWELVE🍂

Will nyújtózkodva lépett ki Lucy házának ajtaján.A lány még mélyen aludt,Will pedig nem akarta felkelteni,így felöltözött és úgy döntött körbenéz.
Szájába vett egy szál cigit és rá is gyújtott.Körbenézve Lucast pillantotta meg a kút mellett üldögélni.Rettenetesen idegesnek látszott,zihálva vette a levegőt és arcáról vízcseppek csepegtek le.Will komótos léptekkel indult meg a fiú felé,szájában a füstölgő cigarettaszál.
-Hé tesó,minden rendben van?-ült le a szőke mellé.
Lucas rá emelte hatalmas szemeit és nemlegesen bólogatott.
-Na gyerünk,mondd el apunak!-lökte oldalba Will és füstfelhőt fújt a levegőbe.
-Fogalmam sincs hol kezdjem,azt sem igazán tudom hogy el szabad e mondanom.
-Mert mi az?-kérdezte Will kicsit komolyabb hangsúlyra váltva.
-Siva...
-Mi van vele?
-Nagy veszélyben van...talán úgy lenne a legegyszerűbb elmondanom hogy ha nem teljesít egy feladatot akkor meg fog halni...
-Kinek kell teljesítenie?
-A Sátánnak...
Will hirtelen kiköpte a cigit a szájából,annyira meglepődött.
-A Sátánnak...komolyan?Mi-mi a faszt csinált?
-Rohadt hosszú sztori Will,rohadt hosszú.Én viszont segíteni akarok neki mindenképpen...
-Ez igazán szép tőled de mégis hogy akarsz neki segíteni?
-Vissza kell mennünk...
-Hova?-kérdezte Will kételkedve.
-A mi városunkba,a mi világunkba...Nem tudom hol van ez a hely ahol most vagyunk,de csak a mi városunkban tudjuk megoldani ezt az egészet...
-Nem ártana ha beavatnál tesó,tudod hogy melletted állok mindenben de nem segíthetek ha nem tudom miről van szó.
-Rendben...elmondom-felelte Lucas és hatalmasat sóhajtva mesélni kezdett.

Eközben Siva és Lucy csendesen üldögéltek az aprócska faházban.Nem szóltak,csak halkan teáztak és elmerültek a gondolataikban.Euronymus hirtelen felnyávogott,de Siva csak rezzenéstelen arccal varázsolt ételt a tányérjába,csupán csak az ujjai mozgatásával.A kis fekete macska hozzá is látott és hangosan csámcsogva fogyasztotta el tízóraiját.
A két lány hosszas hallgatás után egymásra pillantott.
-Siva...beszélnünk kell vele,most!Én is segítek nektek,a legjobb barátnőm vagy és nem akarlak elveszíteni.Szóval,segítek ahol tudok-törte meg a csendet Lucy és megfogta a démon sápadt kis kezét.
-Ez nagyon rendes tőled Lucy,köszönöm!-mosolyodott el Siva és elővillantak kis hegyes szemfogai.
Lucy imádta ezt a látványt.Egy kemény kötésű és zord lány volt,de a legjobb barátnője volt a mindene és imádta vidámnak látni.Ettől ő is feldobódott mindig.
Felpattant az asztaltól és határozottan mondta.
-Akkor gyerünk,keressük meg Lucast!
Siva is felkelt és csettintett a nyelvével egyet,mire az ételét éppen befejező Euronymus a vállára ugrott.Siva puszit nyomott a macska tejes kis szájára és el is indultak,ki a faházból.

-Hát...ennyi...-vitte le Lucas a hangsúlyát,Will pedig döbbenten hallgatta a fiú beszámólóját.
-Woow...-nyögte ki kis idő elteltével.
-Tudom...egy agyrém ez az egész-döntötte hatra a fejét Lucas.
-Figyelj...egyetlen egy kérdésem van a kis történeted után...egyetlen egy.
-Hallgatlak.
-Szereted őt?
A kérdés hegyes nyílként hatolt Lucas mellkasába.Szeretni,a fogalommal sem votl igazán tisztában,talán azt sem tudta hogy kell,de nem is igazán akarta tudni.Viszont az tény és való hogy ez az aprócska kék hajú teremtes többet jelentett neki most mint bárki más.Viszont ezt talán saját magának is félt bevallani,hisz sosem érzett még ilyet ezelőtt.Hatalmasakat pislogott és próbálta a helyes választ megtalálni Will kérdésére.Kis töprengés utan visszafordult a zöld hajúhoz.
-Hogy őszinte legyek...fogalmam sincs Will...
-Nekem nem úgy tűnik.Igenis kötődsz hozzá,higgy nekem!Sőt.Ő az egyetlen és az első akihez igazán kötődsz.Ezt az egyet hidd el nekem,ezt az egyet.Majd rá fogsz jönni te magad is,lehet miután megmentettünk,hetek,napok,órák,vagy akár percek múlva.De fontos neked,és te is neki.Csak kérlek ne játszd a bizonytalan jófiú szerepet sokáig!A szerelem nem bűn,ami meg hozzá tartozik...talán néhol az,de ne félj bűnözni,mert hidd el kurvára megéri!-vigyorodott el pimaszul Will.
Ő már csak tudta,minden szabályt ott,és annyiszor szegett meg ahogy csak tudott.És ő ettől érezte hogy él,hogy lélelgzik,hogy a szíve vért pumpál.Pontosan tudta mit érez most Lucas,pontosan ismerte minden egyes foszlányát az érzésnek,hisz ő is ugyanezt érezte akkor,amikor meglátta Lucyt.Ő viszont összesen 2 darab perc múlva már eldöntötte,hogy ezt a lányt ő magának akarja.
-Hát tesó,lassan egy éve ismerlek,de álmomban sem gondoltam volna hogy te egy ilyen bölcs alak vagy-mosolygott Lucas Willre.
Will csak megvonta a vallát és lazán Lucas oldalába boxolt.
-Minden rendben lesz tesó,minden rendben!