Black Lake 1.fejezet/A számkivetettek földje/

🍂FOURTEEN🍂

-Derek,beszélnünk kéne veled-felelte Lucy,Siva pedig csak aprókat bólogatott.
-Üljetek le!-csettintett Derek a kanapé felé és a két lány le is telepedett.
-Szóval...-kezdte Lucy-Minden bizonnyal tudsz Siva határidejéről...
-Igen tudok...-felelte komolyan Derek és tekintete a démonra siklott.
-Hamarosan lejár és...szeretnénk Sivát megmenteni.El kell mennünk,vissza az emberekhez...
-És mégis hogy tervezitek?-vágott közbe Derek,és Miguel is lehuppant melléjük a kanapéra.
-A két fiú,Lucas és Will...ők is velünk jönnének,és van egy tervük amivel megoldhatnánk ezt az egészet-ecsetelte bizakodóan Siva.
Derek csak elkomorodva állt fel és fel alá kezdett járkálni.Kis idő múlva visszafordult a lányokhoz.
-Ez nagyon veszélyes,remélem tudjátok.Csak az kell hogy lebukjatok,vagy ne adj isten Lucyval legyen valami és ott ragadtok örökre.Vagy ha nem sikerül a küldetés...
-De azt sem várhatjuk itt ölbe tett kézzel hogy Sivát elragadja a Sátán-kiáltott idegesen Lucy-Derek...nem lesz semmi bajunk,higgy nekem!Tudunk vigyázni magunkra.de el kell mennünk hogy Sivat megmenthessük.Kérlek!
Derek ismét elgondolkodott és visszaült a kanapéra.Mélyen a két lány szemébe nézett,majd megszólalt.
-Hát legyen,de nagyon,érted Lucy,nagyon vigyázzatok magatokra!Nem akarunk egyszerre négy tagot elveszíteni.És azt is jól tudod hogy keresnek minket,ha megtalálnak titeket...vége mindennek.
-Tudom Derek,és esküszöm neked,nem lesz baj.
-Rendben,este találkozunk a vacsoránál és megtartjuk a búcsúztatásotokat.
Mindketten bólintottak és el is indultak kifelé a házból.Lucy hazakísérte Sivat,de nagyon nem tetszett neki a démon állapota...mintha egyre gyengébb lett volna...

Lucas ott hagyta Willt Lucy házában,mivel a zöld hajú idő közben elaludt Lucy ágyában. Lucas pedig szerette volna a fejét kiszellőztetni,így egy sétára indult a friss levegőn.Csak ment és ment,nem törődött semmivel.Ahogy így masírozott a fák alatt,hirtelen beleütközött valakibe.
-Lucas-kiáltott fel az illető hirtelen majd egy felszabadult nevetés hagyta el a száját.
Amikor Lucas felpillantott ő is ugyanúgy meglepődött,mint az előtte álló.
-A...Aisha,ugye?-vakargatta zavartan a fejét és mosolyt próbált erőltetni az arcára.
-Igen én vagyok-felelte vidáman  a lány és Lucasra mosolygott-Mi jót csinálsz itt?
-Hát csak,sétálgatok...
-Értem.Nos,én éppen a tóhoz tartottam hogy halat fogjak estére,nincs kedved velem tartani?
-Nem is tudom Aisha...
-Gyerünk Lucas,elvégre semmi más dolgod nincs,vagy tévedek?-lökte játékosan oldalba a lány Lucast.
-Hát,igazából tényleg nincs-felelte zavartan a fiú.
-Akkor,indulás!-fogta karon Aisha Lucast és el is indult vele a tó felé.

Amikor visszaértek a faházba,Lucy azonnal szóvá tette Sivanak a rossz érzését.
-Siva minden rendben?-támasztotta meg a démon oldalát ijedten Lucy.
-Minden...csak,le kell ülnöm egy percre...-huppant le az egyik székre.
-Nem festesz jól...-sóhajtott Lucy idegesen.
-Hidd el,minden rendben lesz!Tényleg!-próbálta Siva nyugtatni barátnőjét de egyáltalán nem sikerült.
Ugyanis a következő pillanatban a démon hirtelen dőlt előre és hányni kezdett.Sűrű,fekete valami tört elő a torkából és kétségbeesetten köhögött.Amikor felegyenesedett Lucy azonnal odaugrott mellé és mélyen a szemébe nézett.
-Nem,semmi nincs rendben-megfogta Siva arcát és érezte mennyire ki van hűlve.
A konyhába lépett és egy törlőkendővel tért vissza.Megtörölte Siva száját,aki közben zihálva vette a levegőt.
-Siva...elhagy az erőd-szólalt meg Lucy amikor feltakarította a padlót is-Ez nem lesz így jó...
-Tudom-felelte Siva rekedten.
A hangjából eltűnt a fény,cseppet sem az a kedves,édes rekedtes hang volt.Csak árnyéka volt régi önmagának.
-Minden rendben lesz-térdelt le elé Lucy és megfogta a térdét.
Siva lehunyta szemeit és próbálta könnyeit visszatartani.Lucy azonnal észrevette rajta,előle nem tudta soha elrejteni a fájdalmát.Magához rántotta az apró lányt és szorosan megölelte.
-Sírj nyugodtan...sírj csak...
És Siva sírt,sírt mint még életében soha azelőtt...

-Mint mondtál hova is megyünk?-kérdezte Lucas megszeppenve Aishatól.
-Hát a tóhoz,tudod ott vannak a halak-nevetett a lány.
-Értem...szóval ma te főzöl.
-Pontosan.Én pedig halászni szoktam,szóval ma is az lesz.
Nemsokára oda is értek a parthoz és Aisha elengedte Lucas karját.
-Meg is jöttünk.
A hatalmas tó gyönyörű helyen volt.Minden oldalról erdő vette körbe,és csodálatos tiszta vize volt.Aisha lesétált a parthoz és Lucas észrevette a parton földbe szúrt két karót.Ezekre volt erősítve a háló,amit most Aisha a partra húzott.A háló tele volt aprócska halakkal,amik nemrég eshettek csapdába.Aisha neki is látott kikapkodni kosarába a halakat,Lucas pedig közben közelebb ment a vízhez.
-Szép,igaz?-szólalt meg hirtelen a lány.
-Gyönyörű...-felelte Lucas ámulva.
Aisha csak halkam elnevette magát.
-Derek ragaszkodott hozzá hogy itt legyen a menedékünk,és jól is döntött,ha engem kérdezel.Itt biztonságban vagyunk és nem talál ránk senki.
-Akkor ez egy biztonságos hely...
-Igen,nagyonis-felelte Aisha és felegyenesedett-Indulhatunk,estére kész kell lennem.
Újból karom fogta Lucast,és elindultak visszafelé.