Black Lake 1.fejezet/A számkivetettek földje/

🍂NINE🍂

Siva rengeteget sírt de Lucas kivárta amíg megnyugszik.A démonlány kimerültségében elaludt Lucas karjaiban és a fiú apró mosollyal nézte a szuszogó lányt.Lassan felemelte és a kanapéhoz ment vele.Lefektette az ágyra,gondosan betakargatta,ő pedig az ágy mellé,a földre telepedett le egy takaróval és egy párnával.Nemsokára a fáradtságtól lassan ő is elaludt...

|Reggel|

A Nap ragyogó sugarai besütöttek a szobába,Lucas ezekre ébredt fel.Lassan felemelte fejét és körbenézett.A gyertyák elaludtak,Euronymus nem volt a helyén,de meglepetésére Siva sem.Feltápázkodott és nyújtózkodni kezdett.Megdörzsölte szemét és az ablakhoz lépett.Siva házából belátni egész Black Laket és az összes többi házat is.Énekes madarak röpködtek a fák fölött és vattacukor felhők kergetőztek a kék égen.Gyönyörű volt a kilátás,Lucas szívét eltöltötte a boldogság ahogy nézte a tájat.
Kilépett a szobából és elindult a konyha felé.A konyhában Siva sertepertélt.Aprócska lábai meztelenül topogtak a konyhapult körül.Ugyanaz a hosszú fekete póló volt rajta,mint amikor először találkozott a fiúkkal.Lucas egy pillanatra belegondolt hogy vajon van-e bármi a lányon a pólón kívül,de hamar elhesegette a gondolatot és legszívesebben felpofozta volna magát.Siva valamiféle kotyvalékot főzött,és Lucas remélte hogy nem azokból az alapanyagokból amiket tegnap volt szerencséje látni.Amikor végzett,a lány két fa bögrével fordult az asztal felé és megpillantotta az ajtóban sandító Lucast.Elvigyorodott a fiú láttám és kedvesen megszólította rekedt kis hangján.
-Jó reggelt!-letette a bögréket az asztalra és intett a fejével Lucasnak hogy üljön le.
A fiú így is tett,leült az egyik bögre elé a fából készült kis székre.
-Idd meg!-mutatott a bögrében gőzölgő folyadékra a lány de Lucas kissé félve pillantott a bögrébe.
-Merjem megkérdezni a tegnapi után hogy mi ez?-nézett kérdőn a lányra,amit Siva csak egy felszabadult kacajjal díjazott.
-Tán azt hiszed boszrokány vagyok?-kérdezett vissza nyomatékosan,de szája szélén mosoly bújkált.
-Nem dehogyis csak...
-Tea.Gyümölcsös gyömbéres tea.Megihatod nyugodtan-mosolygott a lány.
Ajkai lilásak voltak,de Lucas soha nem merte megemlíteni neki.
-Visszatérve a tegnapira...-ült le Siva is az asztalhoz-Azért valami megmaradt a régi énemből...
-És micsoda?-kérdezte Lucas,majd jóízűen belekortyolt a teába.
Siva lejjebb húzta a pólót a mellkasán és Lucas meglátta a fojtások nyomait.Lilás véraláfutásnak tűntek és néhol még az ujjak vonala is kivehető volt.
-Na meg persze a szám színe...ezért olyan hullalila-mosolygott bágyadtan a lány.
-Nekem tetszik...-csúszott ki Lucas száján ami őt is és a lányt is meglepte.
Siva kikerekedett szemekkel nézett a fiúra,Lucas pedig összeszorított fogakkal próbálta a lány tekintetét kerülni.
-Ez kedves tőled...-felelte a lány és mosoly ült az arcára-Mások félelmetesnek tartják...
Lucas visszafordította fejét Sivára és a lány fekete íriszét vizslatta.
-Nem vagy félelmetes.
Siva csak nevetett és beleivott a teába.
-Szeretem ha félnek tőlem,de eddig te vagy az első aki azt mondja,hogy nem vagyok az...-felelte és mélyen a fiú szemébe nézett.
Ő sem tudta mit gondoljon és hogy mit érez,de próbálta minden bizonytalanságát leplezni és Lucas nem is vette észre rajta.
-Siva...én segítek neked beteljesíteni az egyességet-mondta nyomatékosan a fiú.
-És mégis hogyan?-kérdezte Siva és a padlót kezdte bámulni.
-Még nem tudom...de meg fogjuk oldani...nem ránthatnak vissza a pokolba nem hagyom!
Siva felnézett,fekete szemei csillogtak.Bágyadtan elmosolyodott és pislogva nézte Lucast.Majd hirtelen felpattant és a fiú nyakába borult.
-Lucas...sosem volt még ilyen barátom,mint te.Igaz,csak két napja ismerlek,de sosem bíztam meg ennyire senkiben-mosolygott Siva.
Lucas is visszamosolygott rá,de nem mondott semmit.

Néhány órával később Lucas kiment a levegőre sétálni egy kicsit az E-cigijével,ameddig Siva bent a kotyvalékaival foglalatoskodott.A lány szavai víszhangoztak fejében,főleg az a szó:"barát".Nem értette miért de nem tetszett neki ez a szó.Barát...nem akarta hogy Siva barátként tekintsen rá...Csak barátként...
Hirtelen megállt és felhúzott szemöldökkel gondolkozott.Ő most komolyan azon gondolkozik hogy több akar lenni valakinek mint barát?Mi van vele?Soha nem érzett még ilyet,ráadásul azt sem tudta minek hívja ezt egyáltalán.Annyit tudott,hogy kellemes borzongás járja át a testét ha meghallja a lány rekedtes hangját vagy nevetését.
Ismét megállt,és sűrű pislogásba kezdett.Kikerekedett szemekkel bámult maga elé,majd magát kezdte el korholni.
-Baszki...Lucas te komolyan beleszerettél egy démonba???