Napfényes nyári napra virradt Black Lake,mindenki álmos szemekkel nézett elébe a napnak.Derek póló nélkül,nyújtózkodva lépett ki a teraszra és elégedetten nézett körbe.Igen.Ez a hely,amit ő épített fel a saját kezeivel,mennyire szépen gyarapszik.Egy rideg,ijesztő embernek tűnt kívülről,de boldogsággal töltötte el szívét,hogy különlegeseknek segíthet.Ez a hely mindennél többet jelentett neki és tudta,itt senki sem bánthatja őt,és a barátait.
Pár perc múlva Lucas trappolt el idegesen Derek háza előtt.
-Hé,Lucas!-szólt utána és a fiú mellé ugrott-Mi jót művelsz ilyen korán?
-Cs...csak sétálgatok...felfedezem a környéket-vakargatta bizonytalan mosollyal a fejét Lucas.
-Ééértem...remélem minden rendben van,bármi gikszer beüt,tudod hol találsz!-boxolt Derek Lucas vállába és egy ásítás kíséretében visszaballagott a házba.
Lucas hatalmasat sóhajtva nézett az égre.
-"Persze...minden rendben..."-gondolta és a kúthoz lépett.
Egy vödör vizet húzott fel és hatalmasat kortyolt a hűs folyadékból.Megmosta az arcát és leült a kút mellé.A vízcseppek lecsöpögtek arcáról és idegesen kapkodta a levegőt.Fogalma sem volt mi történik vele,vagy hogy mit érez.Próbálta összeszedni magát,mert tudta,csak józanon lehet egy ekkora problémával szembenézni.Segítenie kell
Siván.A lány volt az első aki igazán közel állt hozzá és tudta,nem akarja elveszíteni.Leült a kút tövébe,hátrahajtotta a fejét és gondolkodni kezdett...Eközben Lucy kilépett kis faházából.Fehér,feliratos póló volt rajta amit a melegre való teki tettel felcsomózott így az teljes napbarnított hasát szabadon hagyta.Világos színű,szakadt shortja régi volt már de mégis a lány kedvence.Fekete tornacipője felett is eljárt már az idő de semmi pénzért nem vált volna meg tőle.Kócos rózsaszín hajába bele-belekapott a szél,a lány pedig hatalmasat szívott a friss levegőből.Sivához készült,legjobb barátnőjéhez akit itt Black Lakeben ismert meg.Nyugodt komótos léptekkel sétált el a faházig,közben még egy cigit is elszívott.Bekopogott,Siva pedig vidáman kiáltott ki.
-Gyere Lu!
Lucy elmosolyodott és belépett a házba, ahol szembe találta magát a démonnal,aki éppen valami bájitalt kotyvasztott.
-Mit csinálsz törpe,már megint mérget keversz?-nevetett Lucy és levetette magát a Siva melletti székre.
-Kinek keverném?-kérdezte kacagva a démon rekedt hangján.
-Akárkinek,bár most több a barátod mint az ellenséged,nem de?Amióta felbukkant a két srác...
-Lucasra gondolsz?-kapta fel a fejét Siva.
-Akár...-nevetett Lucy és felkapott egy almát a pultról,majd beleharapott.
-Mit értesz ez alatt?-Siva visszafordult a főzethez és hallgatta amit barátnője mondott.
-Kedveled nem?
-Persze,mint barátot.Jesszus Lucy miket gondolsz?-nevetett feszülten Siva.
-Persze persze.Barátok.Azért lakik nálad...
-Azért lakik nálam mert Derek így döntött-csapott idegesen az asztalra a démon-Én egy szóval sem mondtam hogy el akarom szállásolni...
Leroskadt egy székre és orrnyergét kezte el nyomkodni.
-Ne haragudj én...
-Siva...Tudom.Borzasztóan ideges vagy a határidő miatt.Hidd el én is félek...de nem tudom mit tehetnénk...
-Meg akar engem menteni...
-Lucas?-kapta fel hatalmas kék szemeit Lucy.
-Igen...-felelte a démon és a padlót kémlelte.
Lucy hatalmasat sóhajtva dőlt vissza a székbe.
-Miért nem beszélhetünk erről Derekkel?-kérdezte végül.
-Figyelj...Derek harcolt azért hogy megmentsen és gürizett egy csomót értem.Ez már...nem az ő baja.Hanem az enyém,csak az enyém.
-De Siva te egyedül nem tehetsz semmit!Lassan egy éve tehetetlen vagy.Segítségre van szükséged vagy elragadnak.
Siva idegesen dőltötte a hátát a falnak és hatalmasat sóhajtott.
-Hogy a francba találjam meg?Arra sem emlékszem engem hogy hívtak...
-Ő megtalálhatja...Most jött onnan messziről,ahonnan hajdanán mi is.Frissen van még benne minden.Ők képesek lennének rá csak kérlek bízz bennük kicsit jobban!-rakta Lucy barátnője vállára a kezét-Adj neki esélyt hogy megmenthessen!
Siva hatalmas fekete szemei megteltek könnyekkel.Szorosan magához ölelte Lucyit,aki behunyta a szemeit és az apró démon fejére hajtotta sajátját.
-Minden rendben lesz...Ígérem!De beszélned kell Lucassal!
YOU ARE READING
Black Lake 1.fejezet/A számkivetettek földje/
Fantasy"-Itt mindenki más egy kicsit,senki sem átlagos-mondta a lány és felnézett a fiúra. -Én átlagos vagyok...-sóhajtott és tekintetét a földre szegezte. -Nem vagy az...különleges vagy...nem véletlenül keveredtél ide..." A story néhol trágár szavakat tar...