Black Lake 1.fejezet/A számkivetettek földje/

🍂SEVEN🍂

-Hogy tudsz ott aludni?-kérdezte Lucas nevetve.
-Sokmindent nem tudsz még rólam-felelte Siva rekedtes hangján miközben megágyazott Lucasnak.
-De tényleg...
-Démon vagyok,jobb szeretek ott fent aludni,akármennyire is furcsa.Derek szerint macska vér is folydogál az ereimben,ezért is ez a magasság imádat.Biztonságban érzem magam odafent...
-És hogy jutsz fel oda?
-Amikor meditálok...megmutatom inkább-tette le a kispárnát és az ágy alá lépett.
Lucas csak akkor látta a vörös pentagrammot a padlón.Siva a közepébe ült és meggyújtotta az öt gyertyát a csillag öt sarkában.Törökülésbe ült,behunyta a szemeit és motyogni kezdett valamit,egy Lucas számára ismeretlen nyelven.Kis idő múlva Siva emelkedni kezdett,és egyenesen az ágyban kötött ki.Lucas ámulva figyelte őt onnan lentről és el sem akarta hinni hogy ez történik a szeme előtt.
-Wow...-nyögte ki végül,mire Siva rekedtes nevetését hallotta fentről.
Hirtelen a lány feje bukkant elő az ágy szélén,kék haja a föld felé lógott.Lucas viszont észrevett valamit.Siva fekete szemei most vérvörös színben világítottak.
-Ne ijedj meg a szememtől,a meditálás során mindig előjönnek a démoni tulajdonságaim-nevetett és leugrott az ágyról egyenesen Lucas mellé.
-Értem de...akkor miért nem állandóan vörös?-kérdezte a fiú.
Siva szeme ekkor már ismét feketében pompázott és sóhajtva nézett Lucasra.
-Hogy megérts minden dolgot velem kapcsolatban...ismerned kell a teljes történetet.Én nem voltam mindig démon,ugyanolyan ember gyereknek születtem mint te...
-Siva...mi történt?-kérdezte a fiú és mélyen a lány szemébe nézett.
Kint már sötét este volt,és a Hold uralta az eget.Apró csillagok fényesen ragyogtak a feketébe burkolózott égbolton.Telihold volt és fénye beszűrődött a szobába,ahol az apró gyertyák fényén kívül semmi nem világított.Baglyok huhogása törte meg az este csendjét,akik éppen esti vadászatukra indultak hogy kicsinyeiket ellássák.Euronymus csendesen szundikált a kuckójában,halk,szabályos szuszogása betöltötte a csendes szobát.
Siva hallgatott,Lucas pedig kezdett megijedni,vajon mi történhetett a lánnyal?
-Mielőtt Black Lakebe jöttünk...-kezdett bele és lehupant a földre,fejével jelezte Lucasnak hogy üljön mellé.
Lucas így is tett,odakuporodott az apró lány mellé,aki hatalmasakat sóhajtott.Látszott rajta hogy nehezen beszél erről,de Lucas tudni akarta ki ártott neki.Úgy érezte hogy felelősséggel tartozik a csepp lányka iránt,akit lehet hogy aznap ismert meg,de tudta valami különleges van a kapcsolatukban.Siva látta őt egy látomásában és ez nem hagyta nyugodni.Tudta hogy valamit elhallgatnak előle és Will elől,és tudni akarta mit.
-Derek volt az alapító,a testvérével Miguellel.Két vérfarkas...Az ő fejükben fordult meg először,hogy nekünk nem egészséges az egyszeri emberek társaságában élnünk mert elnyomnak minket és kitaszítanak a társadalomból a másságunk miatt.Úgy döntöttek hogy arra teszik fel az életüket hogy a különleges gyerekeket megmentik és egy új lakhelyet és egy új családot adnak nekik.Lucy volt az első,őt vették először a szárnyaik alá.Az nem köztudott hogy őt hogy találták meg,ez olyan dolog amit Derek és Lucy magukban tartanak.Derek kiválasztotta a helyet,történetesen ezt,és megalapították Black Laket,először így hárman.Megépítettek 2 házat és elkezdték az új életet távol az emberektől.Aztán...jöttem én...
Itt Siva egy kis szünetet tartott és kinézett az ablakon.Éjfél körül járhatott,már a baglyok is elcsendesedtek odakint.
-Szóval én teljesen átlagos gyerek voltam.Cseperedtem,voltak barátaim,szerettem a szüleimet...Viszont valami azért még sem stimmelt velem.Gyűlöltem a tömeget és az embereket.Csak a családomat és a barátaimat tűrtem meg magam körül.Felvettem ezt az emos,rockeres stílust és ez sokaknak nem tetszett.Rengeteget piszkáltak engem,bántottak...én pedig depressziós lettem...magamat vagdosó,életúnt depressziós... Fogalmam sincs miért lettem ilyen,de tudtam hogy valami nem átlagos bennem.Közben 10 évesen kézilabdázni kezdtem,és ezt hatalmas kedvvel és odaadással csináltam.Imádtam edzésekre,meccsekre járni,imádtam a csapattársaimat,az edzőmet...Minden tökéletes volt...amíg 14 évesen meg nem történt az a baleset....
-Mi...milyen baleset?-kérdezte Lucas ijedten.
-Amikor...meghaltam a pályán...