Once upon a Time

2. Sohaország

A lábam alatt hatalmas tenger rajzolódik ki, mély kékség, ami az éjszakában inkább feketeség, a távolban a vízen egy halvány árnnyal, amiből sárga fény szivárog, azonban Csing nem erre megy, hanem egyenesen előre, így követem őt, a furcsa foltot elraktározva a tudatom hátuljába, hogy később majd megkereshessem. Ahogy egyre messzebb kerülünk a folttól egy sziget körvonalai jelennek meg előttünk a szívem megtelik izgalommal. Ez lesz Sohaország!

Alig akarom elhinni pedig itt van előttem, teljes valójában. Egyre közelebb érünk a parthoz, majd a homokos parttól az erdő felé repülünk, már látok is valami kis faházszerű helyet, mikor Csingi gyorsít és leszáll a faház teraszán, én pedig követem a példáját, vagyis megpróbálom követni, mert majdnem orra esek, csak a faház oldala ment meg, mikor belé kapaszkodom.

- Ez lesz az új otthonod Péter! Fedezd fel nyugodtan. - Ahogy ezt kimondja, én nagyot ásítok. - Talán aludhatnál is egyet. Reggel körbe vezetlek! - Csilingel a tündér hangja, én pedig biccentek egyet. - Reggel találkozunk Péter! - Indul el valami ismeretlen helyre.

- Csing! - Szólok még utána, ő megáll és kérdő tekintettel rám néz. - Köszönöm! - Mosolyodok el, amit ő azonnal viszonoz is.

- Nincs mit Péter! - Válaszol, ahogy elrepül, én elfintorodok.

- Nem tetszik a Péter. Talán még az igazinál is rosszabb. - Rázom meg a fejem, ahogy belépek a faházba, ami viszont a rossz szöges ellentéte.

Pont olyan, amilyenre mindig is vágytam. Tele könyvekkel, papírokkal, amikre rajzolni lehet, térképekkel, makettekkel, és egy terepasztallal. Izgatottan nézem végig a meglepően nagy házat és mikor megtalálom a hálószobát szó szerint eldőlök az ágyon és azonnal el is alszom. Reggel arra kelek, hogy valaki a fülemet húzogatja és azt ordibálja, hogy "Kelj fel Péter!". Mikor kinyitom a szemem szó szerint eltátom a szám, mégsem álom volt. Mégis itt vagyok Sohaországban?

- Jó reggelt Péter! - Repül be a látómezőmbe a tündérke. - Készen állsz a kalandra? - Nem kell sokáig nyaggatnia, egy kiadós reggeli után, amiről fogalmam sincs hogyan került a faházba, de egyszer ki fogom deríteni, elindultunk a szigeten.

Megismerkedtem az indiánokkal, akik itt a sziget nagymenőinek számítanak és a vezetőjük egy vörös hajú lány, akit Wendynek hívnak. Aztán meglátogattuk a lagúnát, ahol a szirének élnek és csurom vizes lettem, mert Csingnek sikerült felpaprikáznia az egyik szőke szirént, akiről utóbb kiderült, hogy Pacificanak hívják és mindig összekapnak Csingel, akárhányszor csak találkoznak.

Végül ellátogattunk a sziget legnagyobb falujába, ahol a tündérem szerint a sziget szíve van és ahol a legjobbakat lehet mókázni. Meglepő módon ez a hely nagyon hasonlított egy átlagos vidéki faluhoz, na, már mint azt leszámítva, hogy minden lakosa gyerek. A boltokban, a piacon, a könyvtárban, az éttermekben és még a városka egyetlen kocsmájában is, ahol nem szeszt szolgálnak fel, hanem a sziget különböző pontjairól származó különleges italokat. A hely azonnal belopta magát a szívembe és nagyon nem is akartam innen elmenni, úgyhogy elkezdtem ezért nyaggatni Csinget.

- Legyen, maradj! Élvezd kicsit a helyet, de jegyezd meg! - Reppen az orrom elé és felemeli a mutató ujját. - Óvakodj Hooktól, a kalóztól! Ő gonosz, azt akarja, hogy mind felnőjünk, rabol, fosztogat, rettegésben tartja az itt élőket. Nem akarom, hogy bajod essen. - Néz rám ártatlanul. - Ígérd meg, hogy elkerülöd!

- Ígérem Csing! - Mosolygom minél meggyőzőbben és sikeres vagyok, mert azonnal elvigyorodik és távolabb reppen.

- Ügyes legyél Péter! Én meglátogatom Candyt és Grendát, már biztos keresnek! - Kuncog és azonnal el is tűnik az ablakon át.

Én is kuncogom egyet és leülök a pulthoz, majd az itallap segítségével nekilátok a különböző finomságok kipróbálásának. Már majdnem a választék felénél vagyok, mikor megint nyílik a kocsma ajtaja. Pusztán reflexből fordulok oda, de a tekintetem megakad a belépő alakon. Nálam olyan két fejjel lehet magasabb, vékony alkat, de nem olyan vékony fajta, mint én, aki csont és bőr, hanem az a fajta, amelyiken látszik, hogy vannak izmai. Szőke haja van, ami össze-vissza áll a fején, aranysárga csillogó szemei, amit fogalmam sincs hogy csinál és ragyogó mosolya.

- Susan! A szokásosat szeretném! - Foglal mellettem helyet, mire én azonnal visszafordulok az italomhoz. A pultos lány kitölt egy kékes folyadékot, amit még nem kóstoltam és a fiú elé rakja, majd magunkra hagy minket, az üres kocsmában. Hosszú ideig néma csend van, ahogy iszogatunk egymás mellett, egészen addig, amíg mozgolódást nem hallok az irányából. - Te új arc vagy, még sose láttalak! - Kezd bele, én pedig felé fordulok, szemében őszinte érdeklődést látok, így biccentek egyet. - Bill vagyok! Bill Cipher! - Nyújtja felém a kezét. - Neked mi a neved? - Kérdezi, mire nagyot nyelek és megfogom a kezét, először fogom kimondani ezt a nevet. Eddig Csing mutatott be.

- Pán Péter! - Mondom végül, mire egy olyan tekintettel ajándékoz meg, mintha idióta lennék.

- Az igazit kérdeztem! - Szavaira csak pislogni tudok, majd tátogni kezdek.

- De ez a nevem. - Ellenkezek, meg kell szoknom a nevet, Csing erre kért.

- Te is tudod, hogy nem, én is tudom, hogy nem. Ne is erőlködj, te vagy az elmúlt ötven évben a tizenkettedik. A legutóbbi körülbelül olyan magas volt, mint én, szőke és kék szemű, elég jól ismertem és te nem ő vagy. Úgyhogy az igazi neved szeretném. - Hosszú pillanatokig szó szerint meg se tudok szólalni, csak tátani a számat.

- Dipper! Dipper Pines! - Mondom végül, mire szélesen elmosolyodik és megrázza a kezem.

- Örülök, hogy megismerhetlek Dipper. Látom kedveled az egzotikus dolgokat. - Biccent a poharam felé. Én pedig elvörösödöm kínomban.

- Mindent, ami rejtélyes. - Suttogom, ő pedig mintha szélesebben mosolyogna.

- Ez kiváló! Nincs kedved eljönni velem kalandozni néha?! Ismerek pár nagyon izgalmas helyet a szigeten. Olyat is, amiről senki se tud. - Suttogja az utolsó mondatot és kacsint is egyet. A kíváncsiságom persze nem hagy nyugodni, így azonnal belemegyek a dologba. Mire ő feláll és elindul az ajtó felé. - Holnap reggel találkozunk! Eléd megyek! Addig is jó szórakozást Dipper! - Néz még vissza rám, majd elhagyja a helyet.

- Azt se tudod hol lakom! - Motyogom magam elé még mindig kicsit sokkos állapotban.

Csingimabel POV

Boldogan szállok hazafelé, hogy találkozzam a lányokkal, viszont olyan személlyel futok össze, akivel nem akartam. Az a fiú a kikötőben áll és integet nekem.

- Hook! - Sziszegem a fogaim között.

- Mondtam már, hogy nem ez a nevem Hullócsillag! - Teszi csípőre a kezeit.

- Nem menekülsz, le fogunk győzni téged, meg fogsz halni! - Indulok meg felé.

- Alig telt el két hét és máris meg akarsz engem ölni? Ennyit számítottam neked? Most elszomorítottál! - Játssza meg magát, de a szemében csillog a mosoly, ami azonnal kiül az ajkaira is, ahogy fellép a hajójára, amit már nem tudok megközelíteni. - Oh, jut eszembe Hullócsillag. - Fordul vissza felém. - Cuki az új Pán Pétered! - Kacsint egyet, ahogy elindul a hajó, én pedig teljesen ledermedek.