Once upon a Time

10. Démoni kötés

Mikor reggel ébredezni kezdek azonnal észreveszem, hogy nem vagyok egyedül az ágyban, valaki fél kézzel ölel, a másikkal pedig simogatja a hajam. Eltartott pár pillanatig, hogy eljusson az agyamig mindaz, ami a tegnap este folyamán történt. Minden, amit megtudtam Billről, minden érintésünk, minden tekintet és a mézédes csókok. Az emlékek hatására érzem, hogy kipirul az arcom, akkor is, ha igyekszem visszafogni.

Halk kuncogásra leszek figyelmes, ahogy összeszedem a gondolataimat, hogy ne ezer felé cikázzanak. Végül pedig nehezen és lassan, de kinyitom a szemeimet. Bill mosolygós arcával találom magam szemben, ami arra késztet, hogy én is elmosolyodjak. A fiú közel hajol az arcomhoz és legnagyobb örömömre gyengéden megcsókol.

- Jó reggelt, Fenyőkém! - Suttogja, majd ad egy puszit is a számra.

- Jó reggelt, Bill! - Válaszolom, ahogy jobban hozzábújok és fejemet a mellkasába fúrom, hogy magamba szívjam az illatát. - Még mindig a hajón vagyunk? - Kérdezem végül, miközben kicsit hátrébb húzódom, hogy tudjam élvezni a látványt, amit a csupasz mellkasa nyújt.

- Igen! Ugyanott, a szobámban, ahol tegnap este voltunk. - Mosolyog rám, majd megsimogatja az arcomat. Én ábrándos tekintettel nézem őt, mikor megakad a tekintetem a vállán díszelgő fekete tetováláson, ami mintha tegnap még nem lett volna ott, de lehet csak nem figyeltem eléggé, mondjuk úgy, hogy le volt foglalva az agyam mással.

- Ennek mi a jelentése? - Kérdezem, ahogy ráteszem a kezem a furcsa kacskaringós jelre és óvatosan elkezdem végigvezetni az ujjam a mintán. A fiú lehunyja a szemeit és ajkait halk nyögés hagyja el, mintha nagyon élvezné, akármit is művelek. Értetlenül nézek rá, de nem hagyom abba amit csináltam, meg kell hagyni jó érzés a bőréhez érni.

- Hogy a tiéd vagyok! - Suttogja hosszú percek múlva, amivel eléri, hogy megálljon az ujjam a mozgásban, úgy meglep.

- Hogy érted ezt? - Húzom össze meglepetten a szemöldökömet és pislogok nagyokat.

- Ahogy mondom Dipper! Ez a jel azt jelenti, hogy a tiéd vagyok. - Mondja, ahogy a jelre néz és kezével meg is érinti a tetoválást, majd megfogja a még mindig ott pihenő kezemet. - Ez egy ősi démoni varázslat, ami összeköt két lényt egymással. Tegnap azt mondtad az enyém akarsz lenni... - Kezd bele, ahogy most rám néz, egyenesen a szemembe, mintha a lelkem mélyére akarna hatolni a tekintetével. - Ez annak a jele, hogy én a tiéd vagyok Dipper. - Mosolyog rám ártatlanul, olyan csillogással a szemében, amit még sose láttam, de amit szívesen elnéznék akármeddig.

- Értem. - Mosolygok én is. - De ha ez ilyen démon dolog, ez nem olyan, mint egy kötés? Olvastam ilyenekről, szolgává teszi a démont, nem? - Kérdezem aggódó hangon, mikor eljut a tudatomig a lényeg, mire Bill felnevet, majd jobban magához húz.

- Imádom, hogy ennyi tudásod van Dipper! - Nevet még mindig. - Igen. Alapjában véve az lenne ez a jel, ha... - Itt szünetet tart, de éppen csak egy légvételnyit, majd fejét a vállamba temeti, érzem, ahogy csókot lehet rá, amivel a kelleténél sokkal erősebb remegést vált ki belőlem, amit én se tudok hova tenni magamban. - Ha ez nem lenne itt. - Mondja, én meg azonnal felé nézek. Ő elhúzódik tőlem, így megpillanthatom a vállamat, amin ugyanolyan fekete tetoválás díszeleg, mint Bill vállán. Tátogva nézek fel a fiúra aki szélesen mosolyog rám.

- Ez mi, Bill? - Kérdezem, őszinte érdeklődéssel és elképedéssel, mire ő kezdi el a vállamon a jelet végigkövetni az ujjával, folytonos bizsergést idéz elő bennem.

- Ez én drága Dipperem, a varázslat másik fele. Annak a jelzése, hogy nem önző érdekekből, vagy erőszakkal került rám, a jeled. - Itt az ajkaimhoz hajol. - Ez jelenti azt, hogy szeretsz engem. - Suttogja, majd meg is csókol, amit én azonnal viszonozok is. - Két módon kerülhet ilyen egy démonra az átlagos mód az erőszakos vagy az érdek egyezség. Rákerülhet még úgy, ha maga teszi fel, ha szereti azt a lényt, akivel össze akarja magát kötni. Én ezt az utóbbit választottam, de őszinte leszek, nagyon vakmerő volt tőlem ezt megtenni, viszont nem bánom, hogy kockáztattam. - Simogatja meg az arcomat.

- Miért volt vakmerő? - Tudakolom, ahogy mellkasára hajtom a fejem és a szemem is lehunyom.

- Mert, ha nem szerettél volna tényleg, úgy igazából, akkor... - Felnézek rá mikor nem folytatja, de elfordítja a fejét tőlem. - Akkor meghaltam volna. A kezedbe tettem az összes mágiám, a lényem esszenciáját, ha nem szerettél volna igazából, akkor elveszett volna mind. - Egyik kezével lassan végigsimít a hátamon. - Te viszont tényleg szeretsz engem, így a varázslatom megjelölt téged, majd visszatért hozzám. - A hátamon végigsimító kéz visszatér a nyakamhoz. - Elmondok neked egy titkot Dipper.

- Milyen titkot? - Izgatottság a hangomon kiütközhetett, mert Bill elmosolyodik, azzal a cinkos mosolyával, ami megmelengeti a szívemet.

- Te vagy az első ember, akiről tudok, hogy viszonozta egy démon érzéseit. Általában, ha egy démon magára helyezi ezt a varázslatot meghal, mert a szeretett egyén nem viszonozza a szerelmet. Te viszont más vagy! Te viszonozod az érzéseim. - Suttogja, ahogy megsimítja az arcomat, olyan gyengéden, mintha attól tartana, hogy összetörök. - Alig hiszem el, hogy ez tényleg a valóság Dipper! De az, tudom, hogy az, nem lehet más, hiszen még mindig képes vagyok hallani a kalózaim gondolatait, pedig itt van ez a vállamon. - Biccent a tetoválás felé. - Látom a te válladon is, ami nem jelenthet mást csak azt, hogy sikerült a dolog, de olyan hihetetlen. - Kuncogja. - El se hiszed, milyen boldog vagyok. - Ölel magához szorosan.

- Szeretlek Bill! - Mondom egy olyan mosollyal az arcomon, amit nem tudtam, hogy képes vagyok véghez vinni.

- Maradj velem, Dipper, kérlek! - Suttogja halkan közvetlen a fülem mellett. - Nem akarok többé egyedül lenni. Maradj velem! - Kérlel engem, én pedig végigsimítok a haján.

- Veled maradok! - Válaszolok, még mindig mosolyogva.

- Nem engedlek annak a tündérnek a kezébe! Te hozzám tartozol! - Hangjában tisztán cseng a birtoklás, le se tagadhatja, de legnagyobb meglepetésemre nem zavar a dolog. Sőt valahol mélyen belül még örülök és büszke is vagyok arra, hogy ezt a hangnemet ki tudtam belőle hozni.

- Csak hozzád és senki máshoz! - Simítok végig a hátán. - Maradhatok veled a hajón? - Kérdezem aranyló szemeibe nézve.

- Természetesen, sőt talán még rendes ruhát is tudok neked szerezni. Kíváncsi vagyok hogy néznél ki kékben. - Kacsint rám, én meg hangosan felnevetek.

- Én is unom már a zöldet. - Jegyzem meg, ezzel széles mosolyt csalva ajkaira.

- Akkor a mai program, ruhaszerzés, reggeli, találka az indián lánnyal, akár sétálhatunk is egyet és vissza a hajóra. Közben meg reméljük, hogy Hullócsillag nem talál ki semmit, ami keresztül húzza a terveket. - Fintorodik el.

- Mosolyogj, a fintor nem áll jól. - Suttogom, mielőtt megcsókolnám, hogy eltüntessem a csúnya arckifejezést.