Once upon a Time

11. Álnok terv

A napi tervünket el is kezdjük megvalósítani, rögtön a ruha szerzéssel. Így végre egy hét után a zöld helyett, ami már az agyamra ment, kékbe öltözhetek. Barna nadrágot kapok, egy hosszú csizmával. Fehér inget rajta kék mellénnyel és kész is vagyok. Az öltözködés után a hajó fedélzetén reggeliztünk Bill matrózainak társaságában. A hangulat meg kell hagyni egy kicsit talán nyúzottabb volt, mint tegnap, de mondjuk most még viszonylag korán van hozzá, hogy frissek legyenek az emberek.

Mikor mindenki kellemesen megreggelizett és elpakoltak maguk után. A hajó megindul Sohaország legnagyobb kikötője felé, majd mikor beért le is horgonyzott. Bill szállt először partra, utána pedig én, majd a csapat is leugrált a hajóról és kacagva, meg dalolva indult el a városka központja felé. Én Billel kézen fogva kezdtem el menni a belváros felé sétálva, a többieknél jóval lassabban, nem sietünk sehová, miénk az egész nap. Így Bill érintését és a szél gyengéd simogatását élvezve haladok egyre beljebb a város szívébe. A hely most is olyan nyüzsgő, mint mikor Csing először ide hozott.

A főtér túl oldalán látom, ahogy a matrózok csapata eléri azt a bizonyos fogadót és szinte egymáson keresztül mászva tolongnak be. Valószínűleg, hogy minél jobb italt kapjanak, mielőtt kifogyna a kocsmáros belőle. Meglátom Wendyt is, ahogy az indián csapatával ők is bemennek a bárba, ekkor már a tér közepén sétálok Billel. Azonban hamarosan mi is megérkezünk a kocsmához, szerelmem, vagyis most már a... Hogy is mondják szeretőm, kinyitja az ajtót, én pedig mosolyogva lépek be az iszogató csapattal teli épületbe. Egy szélső asztalhoz ülünk és Bill is belekezd a beszélgetésbe.

Én mosolyogva figyelem, nem vagyok az a társasági ember, de úgy érzem, hogy egyszer, valószínűleg nem is olyan sokára sikerülni fog megnyílni a csapat előtt és én is ilyen felszabadultan tudok majd beszélgetni mindenkivel. A kavarodás viszont kezd kicsit sok lenni az én ízlésemnek és mivel megfogant egy ötlet a fejemben, így azonnal akcióba is lépek, mivel Bill éppen egy újabb kör kikérésével van elfoglalva.

- Srácok! - Fordulok két fiúhoz mellettem.

- Igen Dipper! - Vigyorognak rám.

- A segítségetek kell! - Mosolyodom el.

- Mindenben a rendelkezésedre állunk! - Húzzák ki maguk, de látom rajtuk, hogy ez az a játékos fajta komolyság, nem pedig olyan, mint a felnőtteké.

- Szeretnék valami ajándékot szerezni Billnek, de ehhez el kellene terelni a figyelmét. Számíthatok rátok? - Kérdezem könyörgő tekintettel, amire két széles mosoly és pajkosan csillogó szempár a válasz.

- Bízd csak ránk! - Pacsizik a két fiú a levegőben, majd megfordulnak, vagyis csak az egyik. - Azért siess vissza, nem tudom meddig tudjuk feltartani úgy, hogy ne vegye észre! Sok sikert! - Kacsint rám, majd kuncogva a barátja után indul.

Én észrevétlenül szököm ki az épületből és indulok el a kis városkában valami ajándékot keresni. Meg akarom lepni Billt. Egy érdes bolt előtt megállok és alaposan nézegetni kezdem a kirakatot. Szebbnél szebb tárgyakkal van teli, ami csak megnehezíti a helyzetem, eddig se tudtam mit akarok, de most még annyira se tudom, mint eddig és ez minden perccel egyre rosszabb lesz. Komolyan nem tudom mihez kezdjek, minden annyira érdekesnek néz ki, annyira megfog mindegyik. Államat fogva gondolkodom, mikor valami fényeset veszek észre a szemem sarkában. Azonnal oda is fordulok, csak hogy elsötétedjen a világ.

Bill POV

- Kezdetek gyanúsak lenni srácok! Mit titkoltok? - Nézek komolyan a két fiúra és igyekszem nyugodtnak látszani annak ellenére, hogy majd szét vet az ideg, hogy Dipper hova lett.

- Nem tudom miről beszélsz Kapitány! - Vigyorog az egyik.

- Ti tudjátok hol van Dipper, igaz? - Kérdezem lassan kijőve a sodromból.

- Nem itt volt? - Pislog ártatlanul a másik. Én meg egy hatalmasat fújok.

- Egy percetek van elmondani, mielőtt megölök valakit? - Sziszegem a fogaim között.

- Na, de Kapitány?! - Lepődik meg egy harmadik. - Ennyire fontos magának a fiatal barátja? - A kérdésre lehunyom a szemem.

- Fontosabb, mint amennyire el tudjátok azt képzelni. Úgyhogy ajánlom, hogy gyorsan mondjátok meg hol van! - Nézek végig rajtuk.

- Ne parázzon Kapitány, csak elment vásárolni. - Kuncog az egyik előttem álló, én meg elindulok ki a kocsmából.

Nyomomban a csapatommal, akik elég furcsa pillantásokkal néznek rám. Viszont nem foglalkozom velük csak igyekszem megtalálni Dippert az emberek tömegében. Ebben azonban nem vagyok sikeres és az idegességem minden eltelő pillanattal nő, amikor nem látom a fiút. A mágiám legmélyéről érzem, hogy valami nincs rendben. Márpedig az ilyen megérzéseim mindig bejönnek, akármennyire nem is akarom, hogy igazam legyen.

- Hol vagy Dipper? - Suttogom magam elé, ahogy fel le rohangálok a városban, szinte meg is feledkezve a világról körülöttem. Szinte mindenben felbukom és érzem, hogy megy fel bennem a pánik pumpája. - Dipper! - Kiáltom el magam, de nem jön válasz, amitől csak jobban ideges leszek, mint eddig. De most már nem csak én vagyok ideges. Ahogy telik az idő a legénységem is elkezd aggódni. Így esik meg, hogy teljesen felforgatjuk a várost, de még így sem találjuk sehol.

- Kapitány! Nyugodjon meg! - Fognak le a többiek, mikor neki akarok támadni egy egyszerű padnak.

- Nyugodjak meg? Mégis hogy nyugodjak meg! Eltűnt! - Kiáltom mérgesen, kezeim ökölbe szorulnak.

- Kapitány? - Hallom a bátortalan hangokat, és észreveszem, hogy a koncentrációm kezd gyengülni, mert a kezeim már pulzálnak. - Mi folyik itt? - Suttognak körülöttem, én meg lehunyom a szemem. Meg kell találnom Dippert, gyorsan. Igyekszem a sziget lakóinak elméjét meglátni, de semmit se látok, ami nyomot adna. Végül a kettőnk közötti kapocsra koncentrálok, hátha azon keresztül be tudom mérni merre lehet Dipper. Ez az utolsó esélyem. Percekig meg sem mozdulok. Végül lassan kinyitom a szemem.

- Ez mi? Ka...kapitány? - Hallom meg a hangot, de már tudom, a gondolataikból, hogy már az eredeti alakomban vagyok és hogy a szokásos sárga színem helyett vörös vagyok.

- Az a rühes tündér elvitte Dippert! Elvitte azt ami az enyém! - Hallom, ahogy visszhangzik a hangom. - Emberek! Ki jön velem visszahozni?

- Maga a Kapitány? - Néz rá gyanúsan az egyik matróz, mire visszaveszem az emberi alakom.

- Az egyetlen és igazi! - Biccentek.

- Menő! - Csillog mindannyiuk szeme. - Hajóra csapat. A Kapitány kihajózik! - Kiáltja a fiú, mire a csapat megrohamozza a hajót.

- Ez az én csapatom! - Vigyorodok el.

Dipper POV

Lassan nyitom ki a szeme, de mikor felfogom, hogy hol vagyok kitátom a szám. Nem, ez nem lehet. Nem lehetek megint itt. Nem! Nem lehetett csak egy álom. Azonnal kiugrom az ágyból és a tükör elé sietek. Lehúzom a vállamról az inget. A fekete jel ott sötétlik ahol reggel is volt. Kifújom a levegőt és az ablakhoz sietek. Este van, sötétség, néma a város. Kinyitom az ablakot és elkiáltom magam.

- Bill!