Once upon a Time

5. Multimedve?!

- Szóval, ma hova is viszel el engem Bill? - Kérdezem barátomtól, aki ma reggel meglepő módon már akkor itt volt a faházban, mikor neki akartam állni a reggelimnek. Így lehet, hogy ő most egy lekváros kenyeret majszol, amíg én a kakaóm maradékát igyekszem eltűntetni a bögrémből.

- Gondoltam felmehetnénk a havasokba. Aztán, ha van kedved, akár egy olyan kor hurokba is elvihetlek, amiről tegnap meséltem. - Vigyorog rám, én pedig bólogatni kezdek.

- Tetszik az ötlet! Akkor először hegyek, utána hurok izé? - Nyúlok a jegyzetfüzetemért.

- Bizony! - Hirtelen az ablak felé néz és fintorogni kezd. - Esni fog!

- Ezt honnan tudod? - Lepődöm meg, de mielőtt válaszolna hatalmasat dörren az ég. - Azta! - Sikkantok fel és majdnem kiessek a székből.

- Mindig megérzem az esőt! - Kuncog Bill. - Azt hiszem ez kicsit áthúzza a terveink, hacsak... - Állára teszi a kezét és elgondolkodik.

Én pedig csak kíváncsian figyelem őt. A homloka apró ráncokkal van felszántva a gondolkodástól, a szemei, mintha csillognának, az ajkába harap és csak maga elé néz. Hosszú percekig figyelem őt közben azon gondolkodva, hogy vajon mérges lenne, ha mellé ülnék? De szeretném lesimítani a homlokáról a ráncokat. Vajon ha megfognám a haját milyen lenne? Mi ez a furcsa érzés? Miért akarom azt csinálni, mint apa anyuval? Hogy is hívta? Csók?

- Mit mondtál? - Bill hirtelen kérdésére csak pislogni tudok. Arca meglepett, szemei ki vannak tágulva, az orcái halvány pirosak. Az eső halkan csepeg odakinn.

- Semmit! Nem mondtam semmi! - Rázom meg a fejem, a tekintete egy pillanatra megcsillan, majd az asztal felett felém hajol.

- Mit gondoltál, Dipper? Mi volt az? - Úgy néz a szemembe, mintha a választ ki tudná belőlem olvasni.

- Nem tudom miről beszélsz Bill! - Magamban persze akaratlanul is visszapörögnek az elmúlt percek emlékei. A fiú szemei megint megcsillannak, majd ajkaira mosoly szalad.

- Bízol bennem Dipper? Annyira, hogy megmutassak neked valamit, amit senkinek a szigeten? - Kérdezi halkan, lágy hangon, én pedig csak bólintok egyet.

- Igen! Bízom benned! - Suttogom mikor látom, hogy azt várja, hogy megszólaljak. Szavaimra eltávolodik tőlem, amit meglepően rossz érzés követ a mellkasomban. Csettint egyet, mire közvetlen mellette a semmiből valami fénylő izé jelenik meg. - Ez mi? - Kérdezem kíváncsian.

- Egy portál! Mivel gondolom nem akarsz megázni, így ma ezen keresztül utazunk. - Kacsint rám, majd felém nyújtja a kezét. - Mehetünk, Dipper? - Kérdezi, én megfogom a kezet, majd mély levegőt veszek.

- Mehetünk! - Mondom magabiztosan és hagyom, hogy behúzzon a fehéren fénylő portálba. Csak egy lépés és már nem is a faházban vagyok, hanem hűvös szél vesz körül és félhomály. - Hol vagyunk Bill? - Tudakolom, akaratlanul is jobban rászorítva a kezére.

- A hegyekben! - Válaszol, majd szünetet tart. - Te is hallod ezt a fura hangot? - A kérdésre fülelni kezdek. Hamarosan meghallom, amiről beszél, mintha valaki dúdolna.

- Igen! - Válaszolom, érzem Billen, hogy valami zavarja.

- Akármi is ez nem kellene itt lennie! - Ezt nagyon halkan mondja és csak alig hallom meg, de a hangszíne nem az a kedves hangszín, amit ismerek. - Maradj szorosan mellettem Dipper, rendben? - Hajol arcomhoz, én az illatától bódultan egy pillanatra gondolkodni se tudok, de végül összeszedem magam és biccentek egyet.

Erre barátom elindul előre. Ekkor fogom fel, hogy egy barlangba kerültünk és most ahelyett, hogy ki próbálnánk jutni inkább a barlang belseje felé haladunk. Legalábbis a romló fényviszonyok és a szél gyengülése erre enged következtetni. Nem tudom meddig haladunk így, de hamarosan fény jelenik meg a barlang mélyén. Gombóc nő a torkomba az izgalomtól, ahogy egyre közelebb megyünk, majd Bill hirtelen megtorpan, én pedig egyenesen neki megyek. Majdnem fenékre esnék, ha nem fogta volna meg a kezeim és húzott volna magához.

- Oda nézz! - Suttogja alig hallhatóan. Én pedig kikukucskálok a karja mellett. Amint szemem megszokja a fényárt, már látok is. A barlang mélyén, előttünk egy hatalmas medve pihen, akinek a normálisnál párszor több feje van.

- Ez mi? - Suttogom én is a lehető leghalkabban.

- A multi medve! - Jön a válasz, majd Bill lassan hátrálni kezd és engem visszafelé tol, mikor eltávolodunk a lénytől folytatja. - Ez meglepett, mikor legutóbb láttam másik barlangban lakott. Ő egy Sohaország azon lényei közül, akiket jobb, ha nem zargatunk. Elég magának való és félős, és ne tudd meg milyen agresszív egy rettegő sarokba szorított állat. - Kuncog.

- Akkor most hova megyünk Bill, hiszen ide akartál hozni nem? - Kérdezem kis csalódással a hangomban.

- Részben ide, de a lényeg kinn van. - Vigyorog, ahogy megragadja a kezem és a barlangból kifelé kezd el húzni. Mikor kiérünk belátom egész Sohaországot, a hatalmas hófödte hegyről.

- Ez csodálatos! - Mondom elámulva, Bill pedig biccent egyet.

- Imádom ezt a helyet! Gyönyörű a kilátás és lehet szánkózni! - Ahogy ezt kimondja a semmiből két szánkó jelenik meg, mire én kitátom a szám. - Ne mond, hogy meglepődtél Dipper! Sohaországban vagy! Na, mit szólsz egy csúszáshoz? - Öleli át a vállaim, én elmosolyodok.

- Benne vagyok! - Mondom lelkesen és a következő, amit észreveszek már az, hogy suhanok le a lejtőn Bill mellett és örömömben boldogan kacagok, ami visszhangzik a hegyek között. Mikor megállunk, még mindig nevetek, ahogy Bill is mellettem.

- Ez jó volt! Na, készen állsz egy kis hurok sétára? - Kacsint rám.

- De mennyire! - Ugrok fel és mikor eltűnnek a szánkók Bill mellett sétálok az erdő felé.

Megint beszélgetéssel telik az utunk, ami közben én lejegyzek mindent, amit a multimedvéről és a hurkokról tud. Hamarosan elértük a korhurkot. Billből egy elképesztően jóképű férfi lett. Arca sokkal komolyabb és a termete is magasabb lett, de a szemei még mindig játékosan csillogtak. Én megnéztem magam egy kútban és meg kell hagyni tetszett a látvány. Mindig is reméltem, hogy valahogy így fogok kinézni, ha felnövök. Nem sokat változom, csak egy kicsit izmosabb leszek és a babás arcom megkeményedik.

Végül nagyokat nevetve gyalogolunk vissza a faházamhoz. Meglepő módon mire oda érünk a terepen már nyoma sincs a reggeli esőnek. Bill szerint ez itt normális, de engem akkor is meglepett. Mielőtt távozott volna barátom megígérte, hogy holnap bemutat a barátainak és elmegyünk az egyik lagúnába gyöngykagylászni. Így hát izgatottan végeztem el a rutinom és feküdtem le aludni. Éjjel azonban meglepően furcsa de kellemes álmaim voltak, amikben mindben ott volt Bill is. Az egyik viszont nagyon kitűnt a többi közül, mintha valóság lett volna.

A reggeli emlékeim éltem álmomban újra, de mikor Bill megkérdezte mit gondoltam, álmomban elmondtam neki az igazat. Ahogy reggel álmomban is elmosolyodott, majd egészen közel hajolt az arcomhoz. Hallottam ahogy halkan suttog.

- Olyan az illatod, mint a fenyőfának! - Szavaira elmosolyodtam, de mielőtt válaszoltam volna, az ajkai az enyémekhez értek és az álom sötétje ajkai édes ízével a számban lassan más utakra vittek, fel a havas hegyekbe és a gombás gnóm erdőbe.