Once upon a Time

8. A titok

Valóban haza vittük Wendyt, aki ki is jelentette, hogy holnap mindenkit meghív egy körre a városka fogadójába, oda, ahol Billel először találkoztam. A kalózok természetesen azonnal bele is egyeztek a dologba, barátom szerint nem is ők lettek volna, ha nem így történik. A nap további részét a hajón töltjük, ahol a kis csapat kalóz lelkesen vezet körbe és mesélnek az előző kapitányaikról, meg hogy Bill mennyi mindent változtatott a hajón a jobb irányba.

Végül egy kiadós vacsora után, barátom bevezet a kabinjába, a tágas szoba egyik oldalán egy hatalmas ágy van, a másikon egy könyvespolc teli könyvekkel előtte két karosszékkel, középen egy asztal több gyertyatartóval mögötte egy, előtte pedig két székkel. Barátom a karosszékek felé invitál, hogy üljek le, amit meg is teszek, majd az asztalról magához vesz egy kék könyvet és leül velem szemben.

- A könyvek, amiket itt látsz az előző Hookok naplói. - Int a polc felé, én pedig meglepődöm, hogy ennyi volt, hiszen a polc majdnem tele van. - Ez pedig az én elődömé. - Adja a kezembe a könyvet, én pedig kinyitom és olvasni kezdem. Minden sornál egyre jobban meglepődöm.

Ez az ember szinte ugyanúgy jött ide mint én, szinte ugyanolyan volt, mint én, de ő megölte a Hookját és csak hetekkel később jött rá, mit tett. Akkor lett ő a Hook. Leírja, ahogy egy új Péter érkezik. Egy szőke hajú, vérfagyasztó mosolyú, aki a korábbi Péterekkel ellentétben sokkal gyorsabban kezdi el faggatni a tündérkét. Aztán jön az utolsó bejegyzés.

Azt hiszem ma fogok meghalni! Kicsit sajnálom, hogy nem lehettem tovább Hook, hogy nem ismerhettelek meg új Péter. Úgy hiszem elődeink nevében is beszélek, amikor arra kérlek, hogy végre fejezd be ezt a végtelen kört, ha ma meg tudsz engem ölni, arra is képes leszel. Mindegy hogyan, csak zárd be a kört! Sohaország lakói kezdenek belefáradni Hook és Péter állandó viszályába. Sok szerencsét ifjú Hook! Üdvözlettel, az Elődöd

Ahogy befejezem felnézek Billre, aki engem figyel.

- Ezért szólítottál meg? - Kérdezem és nem tudom miért, de fáj, arra gondolni, hogy lehet igazam van.

- Nem! Hidegen hagyott, amit írt. Egyedül azért olvastam el, hogy tudjam mikor jön a következő Péter. - Itt elneveti magát. - Amikor olyan gyorsan megjöttél már tudtam, hogy Hullócsillag fél tőlem. - Rázza meg a fejét. - Nem a könyv miatt szólítottalak meg, hanem mert azon az estén, amikor megjöttél, elnéztél ide a hajóm felé és arra gondoltál, hogy meg akarod majd nézni. Kíváncsi voltam, Dipper. Kíváncsi, hogy milyen az az ember, akinek egy új világba érve az az első gondolata, hogy a hajót megnézze. - Meglepetten és értetlenül pislogok rá. Honnan, mégis, honnan tudta, hogy ez volt az első gondolatom?

- És itt jön, az amiről még beszélnünk kell. - Fintorodik el és dől hátra a széken, majd lehunyja a szemét. - Átkozott dimenziók közötti hasadék. - Sziszegi mérges hangon. - Még sose féltem ennyire, hogy elmondjam valakinek. - Fúj egy nagyot, majd rám néz. - Előre is leszögezem, hogy a szigeten te vagy az egyetlen, aki tudni fogja. A kalózaim tudják, hogy furcsa vagyok, nem olyan, mint a többi Hook vagy Péter volt, de nem értik mennyivel és hogyan vagyok más. - Magyarázza, én elmosolyodom és a karfát szorító kezére teszem a sajátom, közelebb hajolva hozzá.

- Nekem bármit elmondhatsz Bill. - Nézek a szemébe, hogy lássa, hogy őszinte vagyok vele. Tekintete kitágul, majd másik kezével megfogja az arcom.

- Te édes álomdimenzió, mit csinálsz velem, te ember? - Suttogja, megsimogatva az arcom. - Beléd szerettem. - Csusszan ki az ajkai közül, én meg annak rendje és módja szerint paprika piros leszek.

- Én is szeretlek Bill. - Nyögöm ki lassan, de a tekintete erre fájdalommal és félelemmel telik meg.

- Most még. - Suttogja és lehunyja a szemét, ahogy elengedi az arcom és kihúzva a kezét a kezem alól feláll, én hátrébb csúszom és értetlenül nézek rá. - Más vagyok, mint itt mindenki Dipper. Hullócsillag, amikor engem hozott nem tudta, hogy nem egy embert hozott Sohaországba. - Mondja halk hangon.

- Ezt hogy érted? - Kérdezem homlokom ráncolva.

- Ugyanolyan átlagos nap volt, mint mindegyik. Álomba be, álomból ki. Egy két felnőttre ráijeszteni, babáknak édes álmot adni, ráhozni a frászt a rossz gyerekekre, megvigasztalni a szomorúakat. Azt csináltam, mint mindig. Játszottam az egyszerű kis emberek elméjével. Aztán az egyik társam rajta kapott, hogy nem úgy csinálom a dolgokat, ahogy kellene. Menekülnöm kellett, akkor vettem fel ezt az alakot és akkor jelent meg Hullócsillag. Kapva kaptam a lehetőségen. Egy világ, ahol a képzelet az úr. Mintha nekem teremtették volna és egyik másik fajtám béli se tud ide jönni, ha nem akarom. Itt biztonságban vagyok. Persze Hullócsillag nem adta ingyen a világot. Meg kellett ölnöm érte a kalózt. - Itt kuncog egyet.

- Mintha az olyan nehéz lett volna. Egy hét alatt kicsináltam. Utána jöttem rá, hogy a tündérke ezt az egészet játéknak veszi és nagyon zabos lett rám, hogy elrontottam a játékát, így elhozott téged. - Arcának vonásai meglágyulnak. - Mint már mondtam kíváncsivá tettél, így megkörnyékeztelek. Emlékszem az első beszélgetésünkkor vesztem el. Ahogy rám néztél, tudtam, hogy vége. Nem akartam, hogy megtudd, hogy a kalóz vagyok. - Megint kuncog egyet.

- Hosszú életem során először féltem. Féltem, hogy elvesztelek, ha megtudod az igazat, hogy megpróbálsz megölni és nekem kell téged megöljelek. Ezért vigyáztam, hogy ne tudd meg. Viszont ugyanakkor azt akartam, hogy mindent tudj, hogy megismerj engem és... - Itt elhallgat.

- Oh, jobban vágytam rá, hogy halljam tőled azokat a szavakat, amiket nem rég mondtál, mint bármelyik dimenzió uralására. Így megmutattam a képességeim egy részét. Aznap reggel az asztalnál, mikor arra gondoltál, hogy meg akarsz csókolni akaratom ellenére kérdeztem vissza. Mindig is biztos voltam a gondolatolvasó képességemben, de akkor nem bírtam elhinni. Aztán megmutattam neked a térkaput, amin rajtam kívül csak te mehettél át. Majd láttalak felnőttként és... Egy hajszál választott el tőle, hogy ne tegyek olyat, amit megbánok. Este nem bírtam ki. Beléptem az álmodba. Csak hallani akartam megint, ahogy arra gondolsz. Élvezni, hogy valaki így gondol rám, de te megváltoztattad az álmod, pedig a fejedben voltam. - Hangja csodálattól cseng, én meg nem értek semmit. Hogyan lehet ezekre, mind képes.

- Megcsókoltalak mikor kimondtad, megtettem, mert... Mert még nem láttam se embert, se más lényt, aki így nézett volna rám. Azt akartam, hogy a mai nap különleges legyen. Egy csók amikor ébren vagy, egy nagy móka a többiekkel, közös vacsora és elkísértelek volna haza. De az emberek meg az a tündérke közbe szólt és minden oda lett. - Morogja és mintha körülötte a levegő vörösen kezdene izzani.

- Bill... - Kezdek bele, mire rám emeli fájdalomtól és félelemtől csillogó szemeit. - Mi vagy te? - Teszem fel a kérdést, ő lehunyja a szemeit. Hirtelen nagy fényesség támad, mire lehunyom a szemem és mikor kinyitom a barátom helyén egy lebegő sárga piramis van, kezekkel, lábakkal, nyakkendővel, cilinderrel, sétapálcával és egyetlen nagy szemmel.

- Egy álom démon. - A piramis sárga fénnyel pulzál a szavakkal, amik az én Billem hangján szólalnak meg.