Istenem, az agyamra mész!

Tökfőzelék

Dörrenés és puffanás hangjaira riadok. Felugrom, karate pózba vágva magam a kanapén. Persze azzal a lendülettel kimegy a bokám, és nagyot zakózom a díványról.

– Áú! Basszus-basszus, fáj-fáj-fáj!

Erősen szorítom a lüktető pontot, közben valaki döngő léptekkel rongyol befelé az előszobában.

– Loki! – üvölt Thor.

Bakker totál kiesett, hogy jönni fog. Méghozzá annyira, hogy az ágyamban durmoló fagyállónak se szóltam róla. Ó, jaj. Mit fogok én ezért kapni? De már nincs időm figyelmeztetni Lokit, mert Thor megjelenik az ajtóban. Csodálkozó szemeket mereszt rám, amint a földön fetrengek a lábamat szorongatva.

– Mila! Az öcsém volt? Bántott téged? – A szőke herceg máris mellettem terem. Aggódó pillantásokkal fürkészi az arcomat. Erős karjaiba emel és óvatosan a kanapémra fektet.

– Nem, ő, ő... csak a hűtőajtót törte el - hebegem lányos zavaromban. A fejem tutira pipacs vörös lett. Még nem sok férfi tartott a karjaiban.

– Merre van, azaz átokfajzat? – egyenesedik ki.

Elfolytott fókanyüsszögés hangjaira leszünk figyelmesek az ágyból. Egyszerre kapjuk rá tekintetünket. Loki kiterülve alszik, ráadásul anyaszült meztelen! Csak a Frozenes lepedőm takarja intim formáit, de a feneke így is kikandikál, szinte rám kacsint, hogy „Helloka." Égő arcomat azonnal a tenyerembe temetem.
– Szent ég, Loki, totál pucér vagy!

Hallom, amint Thor erélyes léptekkel az ágyhoz sétál.

– Öcsém, kellj fel! – Semmi válasz. Kipillantok ujjam takarásából. – Hallasz? – Loki csak legyint, és fejére rántja a párnát. - Felkelni!

– Ne-ne-ne, nem akarom látni!

Thor kicsit sincs zavarban. Megragadja a tesója lógó karját, és egyszerűen kihúzza az ágyból. Loki nagyot koppan a földön. Lepedővastagságú takaróm teste köré csavarodik, de még mindig nem moccan! Teljesen ki van ütve. Álmosan morog valamit, de nem érteni. Thor további unszolás nélkül indul meg a folyosó felé, az öccsét meg a csuklójánál fogva vonszolja maga után. Felpattanok, hogy kövessem őket, de csak a bicegve megy. Thor még felém pillant, mikor rájön, hogy őket követem.

– Sajnálom, hogy megzavart téged. És, hogy tönkretette a hűtődet. Na, meg a mobilod... és a bokád. Hogy elfoglalta az ágyad, meg minden egyéb kellemetlenséget.

– De, nem az ő hibája. Én idéztem meg véletlenül!

Kikanyarodunk a folyosóra. A nyitott gardrób ajtóban Richárd még mindig a lóbőrt húzza. A kabátokon fetreng. Thor megtorpan felette.

– Ő, él?

– Persze, csak részeg. Épp kialussza – legyintek. A szőke csak vállat von és tovább indul, én meg aggódva követem. – De mit akarsz vele csinálni? Nem cibálhatod csak így ki! Loki valójában nem csinált ám semmi durván rosszat – bizonygatom, és mielőtt kiléphetne az ajtón eléjük ugrom. Thor jót kacag a szavaimon, óriás kezét a vállamra nyomja.

– Szegény Mila. Sajnálom, hogy így megbabonázott, de ne aggódj. Pár nap és elmúlik, egy-kettőre jobban leszel. Tudod Loki gyakran csinál ilyet. Megzavarja szegény lányok elméjét, és manipulálja a szívüket. De kihevered. Neki meg a cellában lesz ideje töprengeni a tettein.

– De...

Thor megragadja a karom és egy könnyed mozdulattal odébb pakol az útból. Mire felfogom mi is történik felkapja vállára az öccsét és kisétál vele az ajtón, és behúzza maguk után. Alig hogy kilép a lakásból megdörren odakint az ég. Hitetlenkedve állok a bejáratra meredve. Akkor, most szabad vagyok? Mi lesz, ha Loki visszajön és varangyossá változtat?