Istenem, az agyamra mész!

Selfiek

Loki nyakába kapaszkodva a fürdőajtómban állunk és én köpni-nyelni nem tudok. Hitetlenkedve meresztem a szemem, és minden erőmet latba vetem, hogy elnyomjam magamban a visító fangirlt. Anthony Stark és Peter Parker az új fürdőszoba szekrényemet szereli! Oké, még egyszer ki kell mondanom Tony Stark az ÉN szekrényemet!

- Peter, te meg mit keresel itt? - csodálkozik rá Loki.

- Mr. Stark segít felrakni az új szekrényt - meséli lelkesen. - Még sose csináltam ilyet, de nagyon király, olyan felnőtt pasisan érzem magam!

- Peter téged kiraktak az MCU-ból - néz rá Loki lesajnálón.

- Nyugavér pajtás, ez a való világ! - kap ki a szájából egy csavart Tony, majd kivesz a szerszámosládából egy tiplit.

A fiúknak át kellett pakolniuk egy csomó mindent, hogy helyre hozzák a falamat, és felrakhassák az új polcokat, ergo, már tetőtől-talpig koszosak, kicsit törmelékesek meg némileg festékesek voltak.

- Egy centit magasabbra, kölyök. Jézusom Peter, ne annyit csak egy centit - mutogat Tony a fúróval. Létezik ennél szexibb látvány a világon?

- Megtennéd, hogy a nyáladat nem az én tarkómra csorgatod? - fortyan rám őLokisága.

- Mi? Nem is csorgatom...

- Figyelj, nem érdekel mit csinálsz, de, mielőtt elájulsz szállj le rólam.

- De az ott Tony Stark... - cincogom halkan a fülébe.

- Tényleg? Akkor mostantól Mr. Playboy cipel tovább - közli sértetten, azzal ledob.

Hangosan koppanok a parkettán. Peter döbbenten fordul a zaj irányába, egyből elengedve a bútort.

- Jesszus, Mila jól vagy?

- Peter, a szekrény...!

És már csattan is Tony lábán a hatalmas darab.

***

Tony és én felpolcolt lábbal ülünk egymás mellett a kanapén.

- Ez kifogyott! - lengeti meg Stark kezében az apró szívószálas üdítős dobozt, jelezve Lokinak a problémát.

- Aha- - Az istenség teljes érdektelenségben kap le egy könyvet a polcomról, fellapozza és ciccegve a fejét rázva összecsapja. - Bocs, de nem találom leírva, hogy ez engem hol érdekel.

- Úristen, ez annyira menő! - vigyorgom körül a saját fejem Tonyt figyelve magam mellett. Szerencsére valószínűleg csak zúzódás, ami a lábával történt, de azért fáj neki, és nem a legboldogabb éppen. Így ártatlan arccal kérlelem - Csinálhatunk egy közös lesérültünk selfiet?

- Legyen, de csak emlékbe. Se snapchat, se insta!

- Naná, okés!

Peter, épp ekkor jön be az újabb adag törülközőbe csavart jéggel a kezében.

- Annyira sajnálom Mr. Stark!

- Engedd el kölyök, legalább kiveszek pár hét kötelező szabit - ráteszik a hidegtörcsit a lábfejére.

- Au-au-au...

- Happy, mindjárt ideér a kocsival.

- Szuper - nyög fel Tony. Én meg közben lelkesen nyújtom át a mobilomat Peternek. - Lőj egy fotót a kisasszonynak rólunk. Oda van, a közös hadirokkant állapotunkért.

- Máris!

Peter kiválaszt egy szöget, nyomkodja egy sort a mobilt.

- Mondjátok, hogy lábtöréééés!

- Lábtöréééés!

Tony szándékosan fájdalomtól eltorzult képet vág, én meg telibe vigyorgósat, miközben Starkra mutogatok, meg a lábunkra.

- Kész is! - kapom vissza a készülékem.

Látva a képeket a szavam is eláll, Peternek isteni érzéke van a fotózáshoz. Tökéletes a szög, a beállítás, a fények, ráadásul sorozatot lőtt.

- Azta, Peter zseniális vagy, őstehetség!

Fülig pirulva, tarkóját masszírozva nézelődik jobbra-balra zavarában.
- Ugyan...

- Csináljunk mi is egyet! - kérem, és újra nyújtom a mobilt.

- Az ég szerelmére! - sóhajt fel Loki, azzal kifordul az ajtón.

- Te is jöhetsz! - szólok utána.

- Nincs az a pénz!

- Szerzek sört!

- Akkor se!

Vállat vonok, ha inkább durcizik azaz ő baja. Peterrel és Tonyval közösen tolunk vagy két tucat képet, eszméletlen idióták, de imádom őket! Míg Happyre várunk Parker csinál Lokinak egy függőágyat pókhálóból a szoba üresebb sarkába, hogy legyen hol aludnia, amíg itt dekkol. Persze ez sem tetszik neki. Pedig tök jó móka! Még én sem feküdtem ilyenben soha, de Póki csodásan megcsinálta. Mikor elkészül vele, segít bele ülni, hogy kipróbálhassam, két perc se telik bele már hinta ágynak használom. Vidáman himbálózom benne a második gyerekkoromat élve. Lövünk pár olyan fotót is, amiben a hálóágyba gabalyodom, ő meg plafonról lóg le, mint egy pók, ami az áldozata felé ereszkedik. Könnyesre nevetem magam közben. A képek is fantasztikusak! Végszóra Happy is megérkezik. Peterrel befejezik a szekrényemet, aztán indulnak is, hogy Tonyt elfuvarozzák a dokihoz. Két oldalról támogatják az ajtóig ott még egyszer visszafordulnak.

- Köszönöm a szívéjes vendéglátást. Az üdítő remek volt, és a lábtörés elsőrangúra sikerült.

- Gyertek máskor is! - integetek.

Szegények kénytelenek lecipelni őt a negyedikről mert, hogy liftünk az nincs...

***

Feltakarítottam a maradványokat, aztán csináltam vacsit, de Loki egy falatot sem evett. A nap hátralévő részében duzzogott, úgyhogy éjjelre megkapta tőlem a "normális" ágyat engesztelésül. Én meg befészkeltem magam a pókágyba szundizni, de hajnali kettőig csak álmatlanul forgolódom a sok izgalom után. Hirtelen ötlettől vezérelve kikászálódom a hálóból, és oda osonok a mobilommal Lokihoz. Felkapcsolom a kis villanyt az éjjeli szekrényen. Halkan nyammog, de aztán nem moccan. Az öcsém holmijai közül kotortam neki egy bő Star Warsos trikót, meg egy zöld Mardekáros alsónacit. Mivel a takaróját lerugdosta magáról és így meglátom a kis piszkafa lábait próbálom elnyomni a nevetésem, nehogy felébresszem. Szerencsémre jó az alvókája. Teljesen ki van ütve, ajkai elnyíltak, halkan szuszog, épp csak a nyála nem csorgatja a párnámra. Hollófekete tincsei szanaszét terülnek a párnán, és kuszán tapadnak a homlokára. Így elnézve őt álmában a sok grimasz nélkül, valami elképesztően édes arcot vág!
Beállítom a telót, és kattintok néhány selfiet az alvó Loki felé görnyedve. Jókat vigyorgok, örülök magamnak, mint egy kötözni való bolond. Aztán egyszer csak kiejtem a kezemből a mobilt. Sietve a számra tapasztom kezemet, nehogy felsikkantsak. A telo a párnára esik a füle mellett, de meg se rezzen. Óvatosan kihalászom mellőle az eszközt, aztán lenyomom a fényt. A legnagyobb csendben osonok vissza az ágyamig. A parketta egy hangot se ad ki, mert pontosan tudom, melyik fokokat kell átlépnem. Bevetve közel húszévnyi gyakorlatomat, és hangtalan beakrobatikázom magam a függőágyamba. Óvatosan leteszem a mobilt a padlóra, és elhelyezkedem. Mindezt síri csendben, a vaksötétben hajtom végre. Megkönnyebbülten szusszanok fel.
Küldetés teljesítve!
Aztán a háló leszakad a plafonról, és hangos puffanással nagyot nyekkenek a padlón. Loki megfordul a másik oldalára, és elégedetlenül csak ennyit nyöszörög.
- Mila, aludj már...

[A történet készítése közben egy Stark és Mila sem sérült meg.]